Civil beszéd
A politikai földindulás elsöpörte azt, amit el kellett söpörnie. Váratlan mértékű tömegindulat rengette meg a földet. De még nincs vége. A földrengést, mint gyakran a természetben, utórengések követik. Nyilván gyengébbek, de sorozatban jönnek. Minden napra jut egy-egy meglepő véleményváltoztatás, szavazói vagy politikusi rádöbbenés. A geológusok szerint ilyenkor a földkéreg az elmozdult törésvonal környékén rendeződik át. Stimmel. A korábbi politikai törésvonalak – akár a hagyományos jobb- és baloldal között – nálunk is elmozdultak. A szokatlanul széles népfront létrehozott egy másfajta törésvonalat, a rendszert fenntartani és leváltani akarók között. Most ennek a vonalnak a mentén van újabb átrendeződés.
Ne becsüljük le az utórengések erejét. Gyakran ezek döntik végképp romba a főrengéstől már meggyengült épületeket.
Hogy mást ne mondjak, Orbán politikai jövőjét komolyan érinthetik, ha bebizonyosodik: vereség utáni reakcióik nem megőrizték a Fidesz-tábort, hanem csak tovább apasztották.
Márpedig ez történt, ha nem is kizárólag miattuk. A Medián választás utáni kutatása szerint (és ebben már Fidesz-oldalról se nagyon illik kételkedni, bár bocsánatot sem kértek Hahn Endre gyalázatos meghurcolása miatt) a Fidesz tovább fogyott. Ma már csak a választójogúak ötöde, a pártot választani tudók negyede szavazna rájuk, míg a Tisza az utóbbi körben váratlan rekordot: igazi, és nem csak a választási törvények által generált művi kétharmadot elérve. Ilyen se volt még.
Az utórengést csak részben magyarázza az ilyenkor szokásos győzteshez húzás. Persze most is vannak, akik másképp emlékeznek a szavazatukra. Az új felmérés véletlen, de reprezentatív mintát jelentő megkérdezettjei közül a valóságos 79 százalék helyett már 95 százalék véli úgy: részt vett a voksoláson. Utólag megszaporodtak a Tiszára szavazók is. Nem baj. Tekintsük úgy, hogy ez a szemérmes beismerése annak, más cédulát kellett volna bedobniuk az urnába, és egyáltalán: el kellett volna menniük oda.
Vannak olyanok is, akik elmondják: a Fideszre szavaztak, de legközelebb nem tennék. Ők adják a vállaltan Fidesz-választók 18 százalékát. Ez sok. Van köztük, aki a Tiszához állna át, van, aki a Mi Hazánkhoz (ami mond valamit a Mi Hazánk lehetőségeiről a volt kormánypárt szélsőjobbjának lehalászásában), és vannak, akik elbizonytalanodtak.
A választókat átrendező utórengésekben része van annak is: egy csapásra megváltozott a köztévé és a TV2 hírműsorainak hangvétele. Villámgyorsan elkezdődött a detoxikáló hadművelet, a méregnyomok eltüntetése. Gyakorlatilag eltűntek a háborús rémisztgetések, a Magyar Pétert gyalázó blokkok. A TV2 komikus gyorsasággal vált meg a hírszerkesztőség vezetőjétől és képernyős arcaitól. Úgy hírlik, szerepet váltanak. A bukott oldal „Origója” helyett inkább a ravaszabb, látszólag mérsékeltebb (de a hamisított, hazug lejárató anyagok közlésében élenjáró) „Indexe” kívánnak lenni.
Az átrendeződésben része volt az új kormányerők pozitív első lépéseinek és a távozó Fidesz-vezetés hihetetlen ügyetlenségének és szembenézésre való képtelenségének is.
Az újak eddig nem rontottak, sőt. Két dolgot kellett azonnal bizonyítaniuk: kormányzóképességüket és az igazságtétel iránti elkötelezettségüket. Eddig mindkettőt megtették. A kiválasztott miniszterek meggyőzőek, szakértelmüket tekintve és üdítő szimbolikus üzenetüket is (több nő, a rászorultak, fogyatékkal élők képviselete). Továbbra is középjobb vezetésű kormányról van szó, ennek tudatában ikszeltem rájuk. De a miniszterek kiválasztása újabb megnyugtató jele Magyar Péter odafigyelő tanulékonyságának: volt füle a felmerülő személyek körüli vitákra és kérdésekre is. (Ezúton elnézést lehetne kérni a feleslegesen meghurcolt Rubovszky Ritától: az állami oktatás elsődlegességére hivatkozva – amelyet magam is vallok – sokaktól olyan dühödt kritikákat is kapott, amit személye, eddigi megnyilvánulásai egyáltalán nem érdemeltek. Nem érdemes újrakezdeni, ha netán államtitkár lesz.)
A szimbolikus politika terén is ez történt. A ballib oldalról jogosan felmerült kérdőjelek után jelet adott a népfrontos tábor minden nagy csoportjára figyelő érzékenység: visszakerül a Parlamentre az uniós zászló. Ott a helye.
Az igazságtétel iránti elkötelezettséget ígérte Ruff Bálint jelölése, különösen az ezt zászlójára tűző első megnyilatkozásai is.
De az utórengéseket köszönjük meg a Fidesznek is. Löktek még egyet a mozduló földkérgen. Hihetetlen, mennyire nem voltak képesek egyetlen igaz hangra. Odáig mentek el, hogy csak a rájuk tapadó „luxizók”, haszonlesők a hibásak. Hanyag eleganciával elfeledkeztek arról, hogy közöttük vannak családtagjaik is, akikkel persze – mint Szijjártó mondja repdeső szempillákkal – otthon sosem beszélgettek cégeikről. Arról pláne nem esett szó, hogy az ezt lehetővé tevő törvényeket – pl. az MNB alapítványairól – ők maguk hozták létre, éspedig céltudatosan.
Hogy lesz-e olyan utórengés, ami új embert hoz a Fidesz élére? Kiderül.
Németh Szilárd a Facebookon mindenesetre mindenkit megnyugtatott: „Visszajövök én egyszer még!”
Hála istennek. Ez még többet segíthet. Hajrá, Szilárd!
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 25-én.