Hazugságvizsgáló

Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (a Telexnek adott több mint háromórás interjújában, a választási vereségről szólva), hogy „ez a jelenség nem Orbán Viktor miatt jött létre, mert ő remekül kormányzott”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a remek kormányzás nyomán Magyarország szinte minden fontos statisztikai mutatóban az Európai Unió tagjainak sorában legalulra csúszott, korrupcióban ugyanakkor az első lett, képtelen volt lehívni az unióból járó támogatási pénzeket, szövetségeseink helyett az ellenséggel barátkozott, az országon belül a gyűlöletet szította, a gazdagokat segítette a szegények helyett, és olyan, antidemokratikus rendszert épített ki, amelyben a miniszterelnökön és emberein kívül senkinek a szava nem számított. Ha ez volt a remek, milyen lett volna a pocsék?

Azt állította továbbá Szijjártó (ugyanott, az Orbán Viktor családi és baráti körének látványos meggazdagodását firtató kérdésre), hogy „a miniszterelnök valóban nem foglalkozik üzleti ügyekkel”.
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogynem foglalkozik. Ez nemcsak hivatali kötelessége, hanem ez volt az egyik legfőbb célja is. Ahogy Lánczi András, a Fidesz házi filozófusa a Századvég Alapítvány elnökeként egyszer el is ismerte: „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”, hiszen a Fidesznek – mondta Lánczi – az a fontos, hogy a hazai vállalkozói réteg megerősödjön. Hát még ha az a „hazai” vállalkozó egyben családi és baráti is. És ugyebár, hogyan erősödjön meg a kedves papa kőbányája, ha nem állami megrendelésekkel, vagy hogyan legyen a kedves vej az ország egyik leggazdagabb embere, ha az állam nem veszi meg például az irodaházait több százmilliárdért? Bár lehet, hogy ezek nem is üzleti ügyek. Családiak meg barátiak. Ilyen a családbarát rendszer.

Azt is állította a külügyminiszter (az MNB alapítványainak botrányáról), hogy hát ha valaki, akkor én nagyon szimpatizáltam Matolcsy miniszter úrral, mert a 2010-es gazdasági talpra állásban neki elévülhetetlen érdemei vannak. Hogy ez hogy jutott el oda, ami a Nemzeti Bank környékén történt, fogalmam sincs”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a 2010-es talpra állás még a Bajnai-kormány érdeme volt, utána azonban ebből a talpra állásból újabb visszaesés lett 2012-ben, és csak ’13-ban indult el a gazdasági növekedés. De arról, hogy ebből hogyan lett alapítványi botrány, arról Szijjártónak mégiscsak fogalma kellett hogy legyen, hiszen az alapítványok létrehozását országos vita kísérte, és a 266 milliárd forint ott veszítette el közpénz jellegét. Nem olyan könnyen felejthető, Szijjártó úr. Már ha az ember nem veszítette el emlékezésre képes jellegét.

Azt állította ezen kívül Szijjártó Péter, hogy ő és családja nem milliárdos. „Hogy van-e otthon egymilliárd forintom? Nem, honnan lenne? A családi kasszában nincs ennyi pénz”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a felesége 2019-től 2024-ig kétmilliárd forintot vett ki a vállalkozásából. Szijjártó szerint azonban ez a pénz nincs a családi kasszában, mert egyrészt élnek belőle, másrészt a felesége befekteti. Szóval még több lett belőle. Másik kasszában.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 25-én.