Alkotmányos puccs – mondhatta volna Áder János, amikor a Fidesz sokadik alkalommal írta saját pártpolitikáját az alkotmányba, kihúzta Baka András legfelsőbb bírósági elnök alól a széket, saját magára szabott választási körzetektől elvileg független intézményeken át Alaptörvényig mindent. De ő inkább elment horgászni.
Közjogi szőnyegbombázás – mondhatta volna Áder János, amikor a Fidesz futószalagon fogadott el vitatott törvényeket, egyéni indítványként vert át a kétharmadon mindenki életét felforgató jogszabályokat, írta felül egyik hétről a másikra szektorok életét, adózók mindennapjait. De ő bölcsen csak annyit mondott: „meg kell tartani a vizeinket”.
Hideg polgárháború kezdete – mondhatta volna Áder János, amikor Orbán Viktor lepoloskázott bíróktól újságírókig mindenkit, vagy amikor migránsozós-sorosozós-ukránozós elmebajjal plakátolták tele az országot. Esetleg, amikor törvényi erővel akarták ellehetetleníteni a Fidesz összes kritikusát, netán mikor a migránsok után a melegeket jelölték ki közellenségnek, és betiltottak Pride-ot, lefóliáztak könyveket, összemostak melegeket és pedofilokat. De Áder János inkább dörmögött néhány mondatot a teremtésvédelemről.
Egy orwelli világ megérkezése – mondhatta volna Áder János, amikor a Fidesz békepártiságnak hazudta a háborús agresszorhoz törleszkedést, és háborúpártiságnak nevezte a megtámadott ország melletti kiállást. Mondhatta volna, amikor a Fidesz ukránpártinak nevezett mindenkit, aki vitatta a politikáját, és amikor idegen érdekek képviselőjének festette le már azt is, aki megkérdőjelezte a nemzet bölcs vezetőjének békepártiságát. De Áder János nem értette láthatóan George Orwell műveit sem – ha egyáltalán olvasta azokat.
Áder János mondta viszont mindig, amit mondania kellett. Fideszes politikusként államfő lett, miközben tudta, hogy a köztársasági elnöknek a nemzet egységét kellene megtestesítenie. Beszállt a Fidesz kampányába akkor, amikor már igazán forró volt a helyzet, pedig tudta, hogy ez a legkevésbé sem méltó egy volt köztársasági elnökhöz. A Ligetvédők egy patkánytanyát védtek, a Román Csarnok korábban büdös és galambszaros volt – így kampányolt az az Áder, aki az utóbbi években arra építette politikai imázsát, hogy a tej is megalszik a szájában. A „sokat kárhoztatott, sokat elparentált egészségügy” és az oktatás is mennyit fejlődött – hirdette Áder, miközben pontosan tudta, hogy tömegek jogos megélése az említett területek ramaty működése.
Áder János most úgy döntött, Sulyok Tamás elmozdítása kapcsán megszólal, a választás óta először.
De minek?
