Tisztelt Elnökasszony! Tisztelt résztvevők!

Partiumi, nagyváradi magyar demokrata vagyok, aki megalakulása óta kíséri figyelemmel a Demokratikus Koalíció tevékenységét, a baloldali szociális értékek
következetes képviseletét, a kisebbségek iránti empátiáját.

Megtisztelő számomra a meghívás és a lehetőség, hogy Önök előtt fejthetem ki véleményemet, az anyaország mindenkori kormánya és a határon túli magyarok közötti
bonyolult viszonnyal kapcsolatban.
Gondolom, négy év Bihar megyei RMDSZ elnökség, két mandátum a Képviselőház gazdasági és költségvetési bizottságában, majd kilenc év a romániai Állami
Számvevőszék egyik vezetőjeként, elég tapasztalatot nyújtott az említett viszony objektív, többoldalú elemzésére.
Családom konkrét példájával, ami koránt sem egyedi, próbálom érzékeltetni a kettős állampolgársággal kapcsolatban a határon túl élő magyar családok komplikált helyzetét.
Bátyám családja még 1990-ben áttelepült Kolozsvárról Mohácsra, ott lettek magyar állampolgárok, jóval a 2010-ben bevezetett könnyített eljárás előtt. Bánffyhunyadon élő húgom családja kettős állampolgárságú 2013 óta, lányáék már azelőtt a három
gyerekkel áttelepültek Létavértesre, viszont a szintén kettős állampolgárságú fiáék három gyerekükkel Kolozsváron maradtak. Sem öcsémék Bánffyhunyadon, sem mi Nagyváradon nem folyamodtunk kettős állampolgárságért. Példáinkat követte Nagyváradon fiunk kétgyermekes családja is. Ugyanakkor lányunk családja Nagyváradon, a három fiúval kettős állampolgárságú, viszont egyszer sem vett
részt az anyaországi szavazásokon. Merem remélni azért, anélkül, hogy kértem volna, elfogadta azt az általam gyakran hangoztatott elvet, amely szerint ne szavazzon a
választásokon az, aki nem tartózkodik életvitelszerűen abban az országban, nem fizet ott adót és nem viseli politikai szavazata következményeit.
Nem lenne szerencsés az a végkimenetel, amikor a határon túli szavazatok képezik a mérleg nyelvét, mint történt 2009-ben Romániában, amikor az államfőválasztás második, döntő fordulójában Mircea Geoană volt külügyminiszter este nyertesként feküdt le, hogy másnap reggelre kiderüljön, Traian Băsescu nyert 70.048 szavazattal, mert a diaszpórától 115.831 szavazatot kapott, míg ellenfele csak 31.045-öt. (Hogy
ebben mekkora szerepe volt a titkosszolgálatok megtévesztő Facebook-kampányának, most ne ragozzuk).
A gond nem a kettős állampolgársággal van, hanem az egyoldalú, több esetben félrevezető, karaktergyilkos, ellenségképet kreáló, határokon átnyúló árokásó
propagandával, s ennek hatására az ilyen-olyan módon igényelt és egyoldalúan, ellenőrizhetetlenül összegyűjtött szavazatokkal.
Megengedhetetlen, hogy egy párt kisajátítsa a nemzet fogalmát és eldöntse ki a magyar. A kettős állampolgár nem attól magyar, hogy a kormánypártra szavaz.
Nem állja meg a helyét az a narratíva, mely szerint az anyaországi támogatásért cserébe a választásokon a kormánypártra illik, vagy kell szavazni. A támogatás ugyanis az összes magyar adófizető forintjaiból származik, azokéból is, akik nem a kormánypártra
szavaztak.
Jó lenne, ha az RMDSZ visszatérne a Markó Béla-féle irányelvhez és gyakorlathoz, mely szerint minden magyarországi parlamenti demokratikus párttal korrekt kapcsolatot kell tartani, párbeszédet folytatni, mert a támogatás az anyaország gondoskodása a határokon túli magyarok szülőföldön való megmaradása érdekében, amit pártérdek nem írhat fölül.
Nem vagyok jogász, csak közgazdász almérnök, de úgy tudom a már megszerzett jog visszavétele nagyon bonyolult, kérdéses kimenetelű jogi procedúra, ezért sem
ajánlanám a kettős állampolgárok szavazati jogának visszavonását. Esetleg a szavazati jogot kötni lehetne az állandó magyarországi lakóhelyhez és a kétévente felújított választói névjegyzékben való szerepléshez, vagy a szavazásnál ugyanazt az eljárást alkalmazni, mint a külföldön élő magyar, nem kettős állampolgárok esetében.
Nem szabad kárhoztatni azokat, akik igénylik a kettős állampolgárságot a vele járó előnyök miatt. Például, ha osztálykirándulás keretében, egy tanár kíséretében, a
magyar útlevéllel rendelkező romániai kiskorú tanuló átjön Magyarországra, a határon a román határőr nem kéri tőle a közjegyző által hitelesített, szülői beleegyezést igazoló dokumentumot, ami pénzbe és időbe kerül mindkét szülő számára. Sok ehhez hasonló
eset van.
A határon túli magyarok támogatásával kapcsolatban fontos lenne a prioritások meghatározása, az átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása, mert a kétely rossz
vért szül. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél: az állítólag kötelezően visszautalt százalékokat a megrendelő által kiválasztott kivitelezőn keresztül. Ezért az egyedi támogatásokat nyílt pályáztatást követően kellene odaítélni, helyi szaktekintélyek bevonásával és a nyertes pályázat ismertetésével.
Ugyanakkor dicséretes, megalapozott a magyar nyelven tanuló határon túli diákok alanyi jogon való támogatása. Nagy segítség ez a családoknak, folytatása fontos az
anyanyelv megőrzése céljából. Méltányos és igazságos a Demokratikus Koalíció javaslata is, mely szerint az anyaországi diákok is kapjanak hasonló mértékű támogatást.
Tudom, a mai felszólalásom nem mindenkinek van ínyére Erdélyben sem, de vélem, az RMDSZ nem csak nevében demokratikus, nálunk helye kell legyen a különböző
vélemények ütköztetésének.
Azt sem ártana hangoztatni, hogy a romániai magyarok számára Románia Európai Uniós tagsága létkérdés, annak minden lassúsága, bürokratikus ügyintézése ellenére is. Akik nemzetállami konstrukciót vizionálnak, úgymond a szuverenitás jegyében, lásd Ficót a Benes-dekrétummal, azok a határon túli magyarok elemi érdekei ellen cselekednek. Nekünk az a fontos, hogy Magyarország maradjon az Unióban és ezáltal a schengeni övezetben, segítve a családok kapcsolattartását, a határmenti övezetben a munkavállalást és kereskedelmet.
Jó lenne, ha gyermekeink, unokáink mihamarabb egy olyan, gazdaságilag és katonailag is erős, egységes föderális Európai Unióban élhetnének, amely a nagyhatalmi
rivalizálás korában képes önállóan megvédeni tagállamait.
Ismerve a Demokratikus Koalíció programját, kiállását a demokratikus értékekért a szociális érzékenység jegyében, remélem és kívánom, hogy egy sikeres kampányt követően minél erősebb parlamenti frakcióval rendelkezzen törekvései érvényre juttatása érdekében.
József Attila A Dunánál című versének utolsó soraival zárva, melyek szerint: „…rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés”, kívánok sok sikert Önöknek a választáson!

Elhangzott a Demokratikus Koalíció kampánynyitó nagygyűlésén Budapesten 2026. február 15-én.