Ne legyen pánik, azt mondták. Apróbb üzemzavar van. A gyógyszertárakból eltűntek a jódtabletták. Addig azt sem tudtuk, hogy léteznek. Nagy készletek vannak jódtablettákból, de nem adunk, hogy ne keltsünk felesleges zavart, azt mondták, miközben két pofára zabálták a jódot a bennfentesek és tűzközeliek.
Tavasz volt. Saláta, retek. Napfénybe fordított arcok, lehunyt szemmel, lubickolva a meleg fényben a hosszú tél után.
Enyhe hasmenés. Lassan csordogáló hírek, rémhírek, álhírek, információmorzsák, félrevezetések. Felrobbant, összedőlt, lebombázták. Pakson, Kijevben, Moszkvában. Moszkva nem válaszol. A svédek mondták. Szegeden már fosztogatnak. Nem Szegeden, Pécsen.
Május elseje. Tabán, Török Ádám, Hobo. Akkori magamon színes hippimellény, jelvények. „No Nukes”. „Atomkraft? Nein, Danke!”. Nemigen érdekelt, csak úgy. Szépen csillogtak a sugárzásban.
A zsibbadtság, a harag. Ahogy elkezdtek kiderülni a dolgok. Eltitkolták, a rohadékok! A jó Janó bácsi. A Párt a nép elől. A mocskos komcsik. Nagy barátunk. „Nálunk a legfőbb érték az ember”. Leáraztak minket a hazudott szocializmus szezonvégi kiárusításán.
Az első halottak. Valakinek a valakije látta. Hallottad? Rák. Hallottam. Azután az első ismerős: gyönyörű, tizenhat éves lány. Néptánccsoporttal volt épp Kijev mellett. Két év múlva halt meg. Azután más ismerősök, ahogy teltek az évek. Korombéliek. Leukémia, rák. Azután tíz évre rá a feleségem agydaganata. A lányunk féléves volt, mikor kijött. Aztán újra és újra. Kilenc évig tartott, amíg végleg legyűrték őt nekivadult, megőrült sejtjei. Csernobil? Ki tudja? Hazudtak róla eleget. Úgy gondolom, Csernobil. Meg a világ, aminek Csernobil csak afféle jelképe volt. Ahol az ember érték, hát úgy is bánnak vele. Leírható. Itt is, ott is.
Ma is építenek nekünk atomerőművet. Biztonságos, azt mondják. Ez már teljesen más. Nem kell pánikot kelteni, azt mondják. Remek befektetés. Tiszta energia. És ha mégis gond lenne, van elég jódtabletta. Ők majd adnak, ne aggódjunk. Ők ilyenek. Ők mások.
Ugyanazok a hangok, más hangszerelésben. Gyanakodva nézem a tavaszi salátát.
(Történetek a kerítés tövéből. Európa Könyvkiadó, 2016)
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. április 26-án.
