Miről álmodozik egy kicsi lány, akit bántanak, aki mellett nincs ott az anyukája, aki nem érzi, hogy bárki is szeretné? Miről álmodik, ha egyetlen öröme az éneklésben van? Talán arról, hogy egyszer majd emberek sokaságának énekelhet, hogy azoknak ez embereknek könny csorog az arcán, ha hallgatják, hogy majd azt érzi, szeretve van…
„Anya, ez valami csoda volt! Láttad azt a rengeteg embert? Láttad, ahogy jöttek egyre közelebb… A vízen át is jöttek! Megölelt a miniszterelnök, láttad? Pici bácsi is büszke volt rám… és Geszti Péter… Lejöttem a színpadról, Anya. és zokogtam… Büszke voltál rám, Anya?”
Olyan szomorú, dühös évek vannak mögöttem. Szégyelltem, hogy micsoda országot hagyunk magunk után, hogy a gyerekeink és unokáink számára mit hagyunk örökül. Hogy úgy kell majd meghalni egy keményen végigdolgozott élet után, mint amikor valami rosszat tettünk és kisomfordálunk az ajtón.
Nagyon szeretem a hazámat, szeretem a gyönyörű tájakat, szerelmese vagyok a hegyeinknek, folyóinknak, a Balatonnak és igen, a Tiszának! Csodálom a gyönyörű Budapestet. Nagyszerű embereket adtuk a nagyvilágnak! De nem tudtam magyarként emelt fővel járni. Fájt, amikor elmentem a Parlament előtt annak tudatában, hogy milyen aljas, gyűlöletkeltő, minősíthetetlen politizálás zajlik az épületben. Szégyelltem a plakátokat, a kirekesztő propagandát, a poloskázást, a külpolitikánkat, az emberek lejáratását, a gazdaságban zajló folyamatokat, hogy ha megtetszett valami, azt elvették, mert nekik is kellett.
A gyerekvédelemmel kapcsolatban már a szavaim is elfogytak… Borzalom…
És akkor itt van ez a cigánylány a gyerekotthonból, áll a Parlament lépcsőjén, és ezreknek énekel… Méltó helyén újra az Uniós zászló… ott áll a csupa mosolygós, okos, tisztességes ember az ország vezetőjeként, végre olyanok állnak ott, akire jó ránézni, akit jó hallgatni… táncolnak és énekelnek. És újra enyém a kokárda és a nemzeti színű zászló! És mennyi nő az ország vezetői között!
Az utóbbi napokban volt bennem egy kis aggodalom a gyermekvédelem miatt. Kevés szó esett róla. Számtalan nagyon fontos dolog van, bajban van minden, az egészségügy, az oktatás, a gazdaság, tudom… de a gyermekvédelem ezer sebből vérzik…
És akkor bejelentették Bódis Kriszta és Gyurkó Szilvi megbízatását… öröm volt a lelkemben… és a kis sükösdi tamburások a parlamentben a cigány himnuszt éneklik… akkor már a könnyeim folytak! A cigányság helyzete évtizedek óta katasztrófa! Mindig összeszorult szívvel láttam a telepeken élő gyerekeket. A reménytelenséget az arcukon. És a társadalom elnézte ezt, nem tettünk semmit! Hagytuk, hogy esélytelenként induljanak az oktatásban, a szüleik nem kaptak munkát. Sok nehézséget okozott az egyesületünknek is, hogy a támogatott családjaink nem tudtak munkához jutni. Ha vállalati vezetőkkel beszélgettem erről, az volt a válasz, hogy értsem meg, nem akarnak, nem tudnak rendesen dolgozni. De hát honnan tudták volna megtanulni, hogyha lehetőséget sem kaptak? Hogy a gyerekek abba nőttek bele, hogy a szüleiknek sem volt munka. Van felelőssége a cigányságnak ebben, de van a többségi társadalomnak is! Fantasztikus cigány emberek vannak, régi tanítványaim között is számtalan, olyanok, akik nem csak tehetségesek, de igazán jó emberek.
Büszke vagyok arra, hogy olyan vezetőket választottunk, akiknek fontos lesz a cigányság kérdése! És a tiszalöki Balogh Mihály képviselőre is büszke vagyok! Magyar Péter akkor lett szívemnek igazán kedves, amikor elment a telepekre… kevés politikus tette ott tiszteletét az elmúlt évtizedekben!
Nagyon sok munka vár ránk, kétségkívül! A helyzet roppant nehéz. Tegyük hát mindannyian, amit lehetőségünk van tenni a hazánkért, Magyarországért!
Az én szívemben nagyon sok embernek van örökre helye, csak hogy néhányat említsek: Szabó Tímea, Hadházy Ákos, Fekete-Győr András, Szabó Bence, Pálinkás Szilveszter, Schmidt Erika, Bárnai Árpi, Kuslits Gábor, Molnár Laci, az RTL Házon kívül stábja. Geszti Péternek örökre hálás vagyok azért a gyönyörű dalért, amit Magyarországnak és Ibolyának írt!
„Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!”
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május 11-én.
