Folytatódik az eljárás Iványi Gábor, a MET vezetője és vádlott-társai ellen hivatalos személy ellen csoportosan elkövetett erőszak kísérlete miatt. Hogy mi is történt pontosan négy évvel ezelőtt, amikor a NAV emberei házkutatás céljából megjelentek a lelkész hivatalánál, az engedélyt is fél nappal később előkotorva? Alig valaki emlékszik már rá pontosan, kivéve a sastekintetű és elefántemlékezetű ügyészeket. Ők újra meg újra felidézik a bíróság előtt Iványi lelkész, Donáth Anna, Herényi Károly és a többiek garázdaságait. Az egész persze már csak egy bágyadt szatírjáték a Magyar Evangéliumi Testvérközösség másfél évtizedes tragédiájának lezárásaként.

Az egész 2011-ben kezdődött, amikor a fideszes/KDNP-s parlament elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló CCVI. törvényt.

Akkoriban a fideszes propaganda célkeresztjébe kerültek az úgynevezett „bizniszegyházak”, mondván, visszaélnek az egyházi státussal. A teljes jogú egyházak közé az új törvény előírásai szerint vagy magas taglétszámmal, vagy hosszú történelmi múlt igazolásával lehetett bekerülni. Huszonhét vallási közösség nyerte el a „bevett egyház” címet és a vele járó előnyöket, például azt, hogy részesülhettek a polgárok adófelajánlásából és annak állami kiegészítéséből. Jó részüknek a nevét híveik szűk körén kívül alig valaki ismeri. Kimaradt viszont a Magyar Evangéliumi Testvérközösség, amely már akkor kiemelkedő karitatív és oktatási munkát végzett.

Iványi Gábor és társai még reménykedtek a döntés megváltoztathatóságában. Velük rokonszenvező emberek ezrei léptek be a MET-be azért, hogy az megfeleljen a magas taglétszám követelményének. Iványi 2012-ben levélben fordult az újonnan kinevezett Balog Zoltán miniszterhez segítségért. Ő elutasította a kérést, és „bizniszegyházként” gúnyolta a MET-et. Ezzel megkezdődött Iványi és egyháza másfél évtizedes kálváriája.

Remélem, egyszer majd megírják a jogviták és NAV-os zaklatások hosszú sorának történetét, a nemzetközi bíróságokon megítélt és itthon nem végrehajtott kártérítések históriáját, amelyeket azok az emberek szenvedtek el, akik felkarolták a hajléktalan felnőtteket, és iskoláikban jövőt próbáltak adni a legkiszolgáltatottabb gyermekeknek.

Iványi, munkatársai és segítői nyugodt méltósággal viselték a csak nevében keresztény kormány cinikus piszkálódásait, rágalmait és erőszakos akcióit. És ezt a méltóságot adták meg a rájuk szorulóknak is. Emlékszem, egyszer azt javasolták Iványinak, amikor éppen bezárással fenyegették az Oltalom Karitatív Egyesület épületeit, hogy vigye ki az utcára, tegye láthatóvá a rájuk szoruló szerencsétlen embereket. Iványi elutasította a javaslatot, nem kívánt pénzért látványosságot csinálni megtört testű és lelkű „testvéreiből”, ahogy nevezte őket.

És mi történt a világi kegyelmi helyzetbe került, „bevett” egyházakkal? Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát találóan így fogalmazott: „A hatalom túlszerette őket”. Főleg az úgynevezett történelmi egyházakat próbálta meg magához ölelni. Hogyan reagáltak ők erre? Csak a hívek számát tekintve legnagyobb háromról essék néhány szó, hozzátéve, hogy mindhárom egyház híveinek száma erőteljesen csökkent a 2011-es népszámlálás adataihoz képest. A kereszténységével dicsekvő hatalom mintha elriasztotta volna a templomoktól a hívőket.

A harmadik a sorban a Magyarországi Evangélikus Egyház, annak vezetői nem hagyták magukat politikai legitimáció eszközeként használni. Fabiny Tamás püspök, a Lutheránus Világszövetség alelnökeként Magdeburgban 2016 novemberében elmondott beszédében elítélte az úgynevezett politikai kereszténységet. Ehhez tartották magukat cselekedeteikben is, a kormány által felkínált ingatlanokból csak azokat fogadták el, amelyeket egyházi célra hasznosítani tudtak. Szolidaritást vállaltak és segítséget nyújtottak a MET-nek.

A legtöbben Magyarországon katolikusnak vallották magukat 2022-ben, 2,6 millióan. 2011-ben ez a szám még 3,8 millió volt. Az egyház magyarországi vezetője, Erdő Péter bíboros kulturált módon támogatta az Orbán-rezsimet, a papok különböző módon viselkedtek. Osztie Zoltán a választás után is kijelentette, hogy megtartja Orbán Viktor születésnapja előtt a már hagyományosnak számító hálaadó szentmisét. Voltak azonban, akik kritizálták a Fidesz kampányának a kereszténységgel összeegyeztethetetlen, gyűlölködő szellemiségét.

Az Orbán-rendszert leglátványosabban a Magyar Református Egyház támogatta. Ebben része volt a felekezethez tartozó közjogi méltóságok – Orbán, Kövér, Novák – látványos templomi szerepléseinek, de az egyházi és világi hatalom fő összekötője Balog Zoltán volt, aki először fideszes országgyűlési képviselőként, majd miniszterként szolgálta az Orbán-kormányt. 2021-től kezdve a MRE Dunamelléki Egyházkerületének püspökeként és a Zsinat lelkészi elnökeként tett meg mindent a Fidesz-hatalom spirituális legitimációjáért. Ironikus módon éppen neki sikerült látványosan megroppantani a kormánypropaganda által hirdetett erkölcsi autonómia látszatát az úgynevezett kegyelmi ügyben játszott gyászos szerepével.

A református felekezeti hetilap, amely a volt miniszterelnököt időnként „áldott Orbán testvérünk”-ként emlegette, a választás után megjelentetett egy enyhén kritikus hangvételű cikket, amelyben a szerző megállapította, hogy a négy Orbán-kormány eszközként használta az egyházakat, a MRE-t is. Nem várt módon éles hangú vita bontakozott ki a cikk nyomán, voltak, akik az önkritika lehetőségét is felháborodva utasították el, mások reálisabban értékelték a helyzetet. Zalatnay István teológiai professzor felemlítette a milliárdos ingatlanokat, az év végi költségvetési maradványokból jutó bőséges részesedést és minden olyan „ajándékot”, amelyet egyedi politikai döntésekkel kapott az egyház. Következtetése: „Rendkívüli naivitás volt azt gondolni, hogy mindez ingyen van. Az ár a kormánypárti politika fenntartás nélküli támogatása volt”.

Szerintem a MRE-n belül ez lenne egy reális helyzetértékelés alapja. A többi egyháznak is érdemes lenne áttekinteni, nem csúsztak-e el az elmúlt tizenhat évben a politikai kereszténység irányába. Remélem, az új országgyűlés minél előbb áttekinti és korrigálja az egyházügyi törvényt, és megszünteti az áldozatos karitatív és oktatási munkát végző közösségek kilátástalan helyzetét. És valakiknek bocsánatot kéne kérniük Iványi Gábortól és a MET-től, hogy mártírhelyzetbe hozták őket.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 20-án.