A Fidesz–KDNP politikusai ismét elővették a legízléstelenebb kommunikációs trükköt: az ÁVH-zást, a diktatúrázást és a politikai foglyok emlegetését. Ezúttal a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) munkáját próbálják politikai leszámolásként beállítani, hátha az álszent áldozati póz elnyomja a kellemetlen tényeket.
Csakhogy a legújabb fejleményeket követő megnyilvánulásaikkal magukat is teljes
ellentmondásba keverték.
Mint közismert, Seszták Miklós, a bukott Fidesz–KDNP-kormány volt minisztere ügyében
folytatott nyomozás során a hatóságok mintegy 6,5 milliárd forint értékű készpénzt találtak. Nem banki széfekben, nem hivatalos számlákon, hanem erdőben elásva, épületekben elrejtve, sőt madáretetőkbe dugdosva.
A pénz tulajdonosa és eredete egyelőre nem tisztázott. Még az sem tudható a közvélemény számára, hogy Sesztáké-e. Ennek feltárása a nyomozó hatóságok és az igazságszolgáltatás feladata.
Bóka János és Rétvári Bence nem dughatták tovább homokba a fejüket. Korábbi taktikájukat részben feladva váratlanul ők is elfogadhatatlannak nevezték a közvagyon megkárosítását, és látványosan felszólították Sesztákot a mandátuma visszaadására.
Rendben. Akkor viszont tegyünk fel néhány igazán kellemetlen kérdést!
Ha a megtalált milliárdokról bebizonyosodik, hogy közpénzekből vagy korrupció útján
keletkezett magánvagyonból származnak, ami a körülményeket nézve több mint gyanús, akkor pontosan milyen csatornákon ömlöttek ki ezek a milliárdok a Fidesz–KDNP kormányzásának idején az államkasszából? Hol volt az állami ellenőrzés? Milyenek voltak a közbeszerzések, és milyen volt az állami vállalatok gazdálkodásának felügyelete? Hogyan működött – vagy inkább nem működött – az a rendszer, amelynek a közvagyont kellett volna megvédenie?
Seszták Miklós akkoriban nem egy súlytalan háttérember vagy egyszerű párttag volt, hanem az Orbán-kormány minisztere. A mostani ügye kapcsán vizsgált állami beszerzések és gazdasági ügyletek pedig ahhoz az évekig tartó kormányzati időszakhoz kötődnek.
Természetesen nem állítjuk, hogy minden kormánytag tudott a visszaélésekről, és nem
tulajdonítunk személyeknek bizonyítékok nélkül büntetőjogi felelősséget. De a rendszerszintű ellenőrzés csődjét és a közpénzek védelméért viselt politikai felelősséget nem lehet ilyen olcsón egyetlen volt miniszter nyakába varrni.
A volt miniszter politikai feláldozása nem mentesíti a volt kormányt a saját kormányzati
felelőssége alól.
És pontosan itt omlik össze Bóka és Rétvári érvelése.
Egyszerre próbálják most elbábozni nekünk a kérlelhetetlen erkölcscsőszt, akik elítélik a
közvagyon megkárosítását és azonnal levakarják magukról a bajba jutott párttársukat, miközben ugyanazzal a lendülettel „ÁVH-s terrort” és „politikai üldözést” óbégatnak, amint a hatóságok a rendszer egészét érintő vagyonvisszaszerzésbe kezdenek. Vagyis: az egyéni felelőst gyorsan feláldozzák, de a kormányzati felelősség kérdése elől már a diktatúrázás mögé próbálnak bújni.
Csakhogy az ÁVH emlegetése nem válasz arra, hogyan kerülhettek milliárdok a közvagyonból madáretetőkbe és erdei gödrökbe. Az áldozati póz pedig nem helyettesíti az elszámolást.
A Rákosi-korszak ÁVH-ja a pártállami diktatúra törvények felett álló véres erőszakszervezete volt. A vagyonvisszaszerzési hivatal feladata ezzel szemben a jogellenesen megszerzett közvagyon felkutatása és visszaszerzése. A két intézmény összemosása nem politikai érv, hanem aljas történelemhamisítás. Sőt, ennél is több: súlyos kegyeletsértés. Akik ma arcátlanul ÁVH-znak, azok egy szintre rántják le a kommunista diktatúra ártatlanul megkínzott, internált és kivégzett áldozatait a mai, korrupciós és köztörvényes ügyekkel gyanúsított politikusokkal.
A valódi mártírok emlékének meggyalázása, ha valaki a politikai felelősségre vonás elől
menekülve próbál az ő szenvedésük mögé bújni. A büntetőjogi felelősség valóban egyéni. A Fidesz–KDNP kormányzati, politikai felelőssége viszont nem tüntethető el azzal, hogy a botrányokat elszigetelt egyedi eseteknek hazudják. Ha a közpénzek védelme csődöt mondott, azért a leköszönt Orbán-kormánynak is számot kell adnia.
Elég az ÁVH-zásból! Nehogy már a vagyonvisszaszerzési hivatalnak kelljen magyarázkodnia azért, mert milliárdokat találtak elásva. Azoknak kell számot adniuk a tetteikről, akiknek a kormányzása idején milliárdok tűnhettek el a közvagyonból.
Ha tetszik, ha nem, a politikai felelősség minden volt Fidesz–KDNP kormánytag és vezető politikus számára közös.
