A választáson elbukott Fidesz az Alaptörvény módosítása ellen tüntetést szervez a
köztársasági elnök hivatala, a Sándor-palota elé. Bár szokatlan tőlük, de joguk van hozzá. A Fidesz demonstrációja körül azonban van egy nehezen érthető, sőt, a hatályos alkotmányos rend fényében egyenesen abszurd elem: a helyszínválasztás. Ugyanis ha a céljuk a törvényhozók meggyőzése lenne vagy a döntés megakadályozása, miért nem a Kossuth térre hívják a tömeget? Végül is az Alaptörvény módosítását nem a köztársasági elnök nyújtja be a Parlamentnek, nem ő vitatja meg, és nem is ő szavazza meg. Ez mind a Parlament kizárólagos hatásköre.
Ha tehát a tiltakozás valóban magára a jogszabály-módosítás ellen irányulna, a logikus helyszín az Országgyűlés épülete előtt, a Kossuth tér lenne. A szervezők mégis a Sándor-palotához hirdették meg az eseményt. Vajon miért? Ez a helyszínválasztás politikai és közjogi paradoxont is magában hordoz.
A helyszínválasztás maga is üzenet. Azt mutatja, hogy a demonstráció legfőbb címzettje a köztársasági elnök, akitől a politikai logika szerint azt várhatják, hogy ne írja alá a
módosítást.
Viszont egy alkotmánymódosítás esetén Sulyok Tamás keze teljesen meg van kötve. Az
Alaptörvény tételesen kimondja, hogy az államfő a módosítást kizárólag a megalkotására vonatkozó eljárási szabályok – például a szavazati arányok vagy a házszabály betartása – tekintetében küldheti meg vizsgálatra az Alkotmánybíróságnak. Tartalmi okokból nem tagadhatja meg az aláírást, és nem küldheti vissza a törvényhozóknak megfontolásra. Ez – az éppen a Fidesz által alkotott – jogi tény teljesen átértelmezi a demonstráció üzenetét, és kettős paradoxont hoz létre. Egyrészt a szervezők azzal érvelnek, hogy meg kell védeni az államfői intézmény tekintélyét és függetlenségét. Csakhogy az utcai nyomásgyakorlással éppen egy olyan politikai szerepbe kényszerítenék Sulyok Tamást, amely nyíltan ütközik az alkotmányos függetlenség elvével.
Ha a Sándor-palota előtt demonstráló tömeg nagyságával akarják befolyásolni az államfő döntését, akkor akaratlanul is azt feltételezik, hogy a köztársasági elnök hajlandó és képes túllépni a saját alkotmányos hatáskörén a Fidesz politikai nyomásgyakorlásának hatására.
A legnagyobb irónia éppen az, hogy a Fidesz azért tüntet a köztársasági elnök
függetlenségének és tekintélyének védelmében, hogy közben egy olyan politikai és közjogi lépést kényszerítsen ki Sulyok Tamásból, amely alapjaiban kérdőjelezné meg mind a Fidesz szándékának őszinteségét, mind a köztársasági elnök függetlenségét is.
Egy valóban független köztársasági elnök döntését nem a közvélemény-kutatások diagramjai, nem a Facebook-kommentek száma és nem is az utcai tömeg nagysága határozza meg, hanem a hatályos Alaptörvény és a saját alkotmányos meggyőződése. Az elnöki intézmény hitelessége éppen abból fakad, ha képes ellenállni a politikai nyomásgyakorlásnak – jöjjenek azok akár a kormány, akár a Sándor-palota előtt demonstráló fideszesek felől.
A tüntetésnek valójában nem a köztársasági elnök hivatala előtt lenne a helye, hanem ott, ahol a döntés ténylegesen megszületik: az Országgyűlés épületénél. A Sándor-palota előtti tüntetés így nem az államfő függetlenségét védi, hanem azt a gyanút erősíti, hogy a politikai akció fideszes szervezői maguk sem hisznek a független alkotmányos intézmények valódi működésében – vagy csak addig tisztelik az alkotmányos kereteket, amíg azok a nekik tetsző politikai eredményt hozzák.
