Már nem szeretném Önöket politikusként posztokkal terhelni, de a vasárnapi bejegyzésem után olyan sok magánüzenetet kaptam, és olyan sokan tettek fel kérdéseket, hogy sajnos egyenként nem tudok mindenkinek válaszolni. Így a három leggyakrabban feltett kérdésre egyben, nyilvánosan válaszolok mindenkinek.

A három kérdés:

1) mi történt a képen látható cicával?

2) vállalnék-e korrupcióellenes pozíciót az új kormány alatt?

3) tényleg visszavonulok-e a politizálástól?

A válaszok tehát:

1) A cica gazdijának szálka ment az ujjába. Ki akarta piszkálni, ehhez keresett egy tűt, ami egy cérnagombolyagba volt beletűzve. A gombolyagot az asztalra tette, és kiment megmosni a kezét, de amikor visszatért, a tű már nem volt sehol. Arra gyanakodott, hogy a cica nyelhette le. Először örültünk, mert a röntgennel a hasában nem láttunk semmit. Szerencsére egy másik felvétellel a fejét is megnéztük, és ott már látszott a nyelvébe fúródott varrótű, amit állatorvoshallgató fiammal sikeresen el tudtunk távolítani.

2) Ezt a kérdést nagyon sokszor megkaptam a kampány alatt. Mindig elmondtam, hogy a kérdés csak elméleti, mert semmilyen ilyen jellegű megkeresést nem kaptam. Azt is elmondtam, hogy ha lenne ilyen felkérés, akkor azt csak úgy vállalnám el, ha olyan jogkörökkel és feltételekkel járna, ami valódi esélyt ad a feladat elvégzéséhez. Természetesen nem annyira jó érzés, hogy most, amikor valóban tehetnék a korrupció ellen és nem csak kívülről beszélhetnék arról, hogy mit kellene tenni, akkor erre nem kaptam lehetőséget – de ez, úgy tűnik, így alakul.

3) Mivel a választóktól most nem kaptam felhatalmazást a folytatásra, ez most részemről nem választás kérdése, hanem tény. Így most egyszerűen nincsen más dolgom, mint a választópolgároknak: bizalmat adni az új kormánynak. Remélni, hogy tényleg börtönbe kerül Orbán, Lázár, Szijjártó, Rogán, Horváth István, Bánki Erik és még sokan mások (ha nem így történne, az ugyanúgy hiba lenne, mint amikor a 90-es rendszerváltáskor elmaradt az elkövetők, gyilkosok, besúgók jogi felelősségre vonása, vagy ahogyan az elmúlt harminchat évben minden kormányváltás után elmaradt a mindig beígért “elszámoltatás”) . Remélni, hogy a következő években annak is lesz azonnali következménye, ha az új kormányhoz csapódó éhes emberek nyúlnának a bödönbe (sajnos MINDIG lesznek ilyenek). És mindenkivel együtt remélni a populizmus eltűnését, a demokratikus választási rendszer és az új, széles konszenzuson alapuló, valódi alkotmány mielőbbi elfogadását. Ha így lesz, nem is lesz szükség rám. Ha véletlenül nem így lenne (ne adja a Jóisten), azt meg majd meglátjuk.

Végül: köszönöm a rengeteg kedves és támogató megemlékezést, nagyon megható és soha nem fogom elfelejteni!

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. április 16-án.