Gyorskomment 51. Egy kép margójára

A Göncz Árpád Alapítvány pályázatot hirdetett a Göncz házaspár emlékét megörökítő köztéri szobor elkészítésére. Részletek az Alapítvány honlapján.

Reméljük, meg fogjuk érni a találkozást a műalkotással is. Egyelőre szemünk előtt lepereg a találkozás Árpi bácsival, a néhány váltott szó, Csiki László közös történetei az íróval-fordítóval, írószövetségi elnökkel, az államelnökkel – a nagy államférfivel; de a bukaresti találkozás is a Magyar Köztársaság akkori külügyminiszterével, Göncz Kingával, aki elmosolyodott, amikor felidéztük édesapja híres mondását, hogy „Románia útja Európába Magyarországon keresztül vezet”.

Erőtlenedő emlékezetünk felidézi azt is, hogy A Hét hasábjain Gálfalvi Zsolt főszerkesztő érdemeként hogyan jelentek meg sorra Kertész Imre, Konrád György és Göncz Árpád írásai, más fontos demokrata európai személyiségekéi (Václav Havel, Adam Michnik…) mellett.

És aminek sosem tudunk ellenállni szeretett nagyságaink emlékét idézve: elkezdjük nézegetni Göncz Árpás fotóit. És helyben is vagyunk, az egyiken (az Író, műfordító cím alatt, nota bene Göncz Árpád műfordításainak jegyzéke több mint kétszázötven tételt tartalmaz, igen, ott van A Gyűrűk Ura és a 2001. Űrodüsszeia is…) Konrád György, a Nemzetközi Pen Club alelnöke és Göncz Árpád köztársasági elnök mellett – között – ott látható A Hét nagy formátumú főszerkesztője, Gálfalvi Zsolt is.

Milyen jó is a kor szerény tanújának lenni.

Utóirat

Göncz Árpád: „Emlékszem, egyszer álmainkat meséltük egymásnak, benn a börtönben; s ő azt mondta: „Borzasztó álmom volt az éjszaka, tél volt, havazott, álltam egy szobortalapzaton és rettenetesen fáztam, és szerettem volna leszállni, de nem tudtam”. Ezt soha nem fogom elfelejteni, és az a benyomásom, hogy Bibó ma ott áll egy szobortalapzaton, rettenetesen fázik és képtelen leszállni onnét.”
(Elhangzott: a Bibó-konferencián Szegeden, 1992. november 5-én.)