Valahogy nem csodálkozunk, hogy Ferenc pápa az oltáriszentséget (a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust) nem bírja összeegyeztetni Orbán Viktorral és Áder Jánossal (a Nemzeti Együttműködés Rendszerével). Őszentsége nagyon művelt és nagyon tájékozott ember, hiszen – jusson eszünkbe – a pápa nem csak egyházfő, de államfő is.
Nem is kell okként Ferenc pápa többszöri gyalázására gondolnunk a félelem és főleg gáncs nélküli NER-lovagok részéről, elég, ha a „két fél” közötti kibékíthetetlen ellentétre gondolunk a menekültkérdés tekintetében.
A Szentatya a szeretet egyetemes parancsa felől közelíti meg a kérdést (Krisztus migráns volt), a Karmelita kolostor mélykeresztyén lakója szerint pedig inkább fulladjanak meg a migránsok, mintsem hogy Magyarországra akár átmenetileg betegyék a lábukat.
Amellett a pápa nyíltan, enciklikában is bírálta a populista kormányok „rövidlátó, szélsőséges, neheztelő és agresszív nacionalizmusát”, s többek – de nem nagyon sokak – között Magyarország lebeghetett a szeme előtt.
Talán még arról is tud, ha volt, aki közölje vele, hogy – itt most egy olyan idézettel „élünk”, amivel már „éltünk” – mióta merészelte védelmébe venni azokat a „rohadék, tetves, mocskos migránsokat”, akik a keresztény magyar haza vesztére törnek, azóta Ferenc pápa kihúzta a gyufát a keresztény magyar jobboldalon. És azóta nem számít ő már tényezőnek, hanem csak egy „migránsokat simogató, elhülyült vénembernek” tartják egyes magyar keresztény jobboldali megmondóemberek. A kép ugyanis meglehetősen erős. Mármint az a kép, amelyen Ferenc pápa, ez a migránsokat simogató, elhülyült vénember letérdel, és megcsókolja a „kibaszott négerek mocskos bakancsát”.
Ha ezeket olvasva a kedves olvasó le-, fel-, de főleg megdöbben, ha ilyen szavakat, kifejezéseket megengedhetetlennek tart, igaza van. De ne ránk haragudjon.
Mert lehet, hogy a pápát Budapesten a lovagok még arra is rá akarnák venni, hogy a nagy hazafi, bár undorítóan mocskos szájú Bayer Zsolttal találkozzék. Bocsánatkérés céljából…
