A romániai politikai titkosrendőrségének 1989-re közel 16 ezer tisztje és altisztje volt. Ők a legritkábban viseltek egyenruhát. Főleg civilben jártak. A civil viseletüket azonban igen komoly szabályok rendezték.
A Temes megyei politikai rendőrség, a hírhedt Securitate egyik alezredese, Turc Iosif hagyta jóvá azt a dokumentumot, amely 1984. április 4-én született (ACNSAS, fond Documentar, dosar nr. 6918, vol. 2, ff. 58–86).
Ez a dokumentum kötelező ajánlásokat fogalmaz meg a titkosszolgálatok tisztjei és altisztjei számára a köztereken tanúsítandó viselkedésükkel kapcsolatban. Rögtön a szöveg elején az ismeretlen szerző Nicolae Ceaușescura hivatkozik, aki 1967-ben így szólt a Belügyminisztérium dolgozóinak aktívaülésén: „A biztonsági szerveknek a tömegek, egész népünk széles körű és állandó támogatására kell támaszkodniuk. Minél erősebbek lesznek a dolgozó tömegekkel való kapcsolataik, minél inkább a szocialista törvényesség szentséges tiszteletben tartásán alapul minden általuk hozott intézkedés, annál jobban fogja azokat fogadni az egész nép, és annál inkább élvezni fogják annak egyöntetű támogatását.”
Az 1984-es szöveg ennek szellemében foglalkozik a tiszti etikettel. Magyarán: hogyan éljen közéletet egy szekus.
A dokumentum például a tisztek járásával is foglalkozik. Megtudjuk belőle, hogy a megfelelő megjelenést nem csupán a ruházat határozza meg, hanem az is, hogy: „A járás közbeni figyelemreméltó testtartás a test egyenes, de feszélyezetlen, laza tartását jelenti; a karok harmonikus, a bordák normális mozgása által megszabott határokon belüli lendülését, a megfelelő lépéshosszt, valamint a vállak természetes helyzetét – azaz ne legyenek se előreesve, se pedig hivalkodó módon hátrahúzva.”
A továbbiakban részletes előírásokat találunk a köszönésről, a telefonbeszélgetésekről, a dohányzásról, az öltözködésről, sőt még a vendéglők látogatásának mikéntjéről is.
Első pillantásra a szöveg akár mulatságosnak is tűnhet. Például minden körülmények között fekete zoknit és sötét cipőt ír elő a szekusok számára. Ebben azért van valami sajátos báj.
Hosszan lehetne még csámcsogni ezen a dokumentumon, de ami a szekusok színházba, moziba, koncertre és kiállításokra járásával kapcsolatos előírásokat illeti… nos, azok közül ma is sokan megszívlelhetnének egyet s mást.
Színházban, moziban, koncerteken és kiállításokon
Míg a mozielőadás mára mindennapos, megszokott eseménnyé vált, addig a színházi előadás megőrizte ünnepélyes jellegét, ami megköveteli bizonyos etikett-szabályok betartását.
A mozilátogatáshoz – a hivatalos gálaműsorok kivételével – az öltözködés terén nem várnak el többet egy tiszta, ápolt öltönynél vagy egy visszafogott, illő ruhánál. A színházban ezzel szemben a férfinak sötét színű öltönyt kell viselnie, ha pedig gálaelőadásról van szó, ünnepi viselethez (alkalmi ruházathoz) kell folyamodnia.
A pontosság a nyilvános előadásokon törvény. Az elkésők nem próbálhatnak meg átlopakodni a sorok között, hanem meg kell várniuk az első felvonásközt (szünetet), hogy elfoglalják a helyüket.
Ugyancsak kötelező a ruhatárban hagyni minden kiegészítőt: a kalapot, az esernyőt, a kabátot stb. Míg egy étterembe a nő beléphet kalapban, a színházban ez nem megengedett, kivéve, ha páholyban foglal helyet.
A lépcsőn való fel- és lemenetel nem okoz gondot: ha a lépcső elég széles, egymás mellett haladnak. Ha ez nem lehetséges, a férfi fél lépéssel a nő előtt halad felfelé menet, lefelé menet pedig ugyanennyi távolságból követi őt. A teremben és a sorok között a férfi megy elöl, és a nőnek ajánlja fel a jobb helyet, még akkor is, ha az a bal oldalon van.
Az előadás alatt nem szabad enni (még cukorkát sem), és nem szabad megjegyzéseket fűzni a látottakhoz. Ha koncertről van szó, a ritmust sem a fejjel, sem a kézzel vagy a lábbal nem szabad verni, és ugyancsak nem szabad dúdolni a dallamot, miközben a zenekar játszik. A színházban vagy a moziban az ismerősöket egy egyszerű fejmozdulattal üdvözöljük, és nem bocsátkozunk beszélgetésbe a nézők feje felett. Beszélgetni a szünetekben szokás.
Súlyos udvariatlanságnak számít a színészekkel és a közönséggel szemben is a helyünk elhagyása az előadás vége előtt, vagy akár az utolsó jelenet alatt, pusztán azért, hogy „jobb helyet” csípjünk el a ruhatárnál.
A színházban minden felvonás végén, és természetesen a darab végén is tapsolnak. Szokás azonban tapsal jutalmazni a különösen jól sikerült replikákat (szövegeket), vagy akár egy neves színész színpadra lépését is. A koncertteremben tapsolnak a karmesterek és a szólisták belépésekor, valamint minden egyes előadott darab végén. Ha a mű több tételből (részből) áll, csak a legutolsó tétel végén szabad tapsolni.
A kiállítóterembe való belépéskor le kell venni a kalapot. A tárlat megtekintése közben az udvariasság megtiltja a hangos nevetést, az evést, a dohányzást, és legfőképpen a rosszalló, kedvezőtlen megjegyzések hangos kijelentését.
A személyes véleményeket a kiállítás elhagyása után lehet kifejezni.
A szerző blogbejegyzése 2026. június 24-én.
