Simogató érzés lenne fél évszázad távlatából a sikerült munka tudatában emlékezni A Hét című hetilap színre lépésének dátumára. Úgy tűnik azonban, hogy az eseményekben túlságosan bőkezű történelem korántsem kényeztette el a résztvevőket vagy a tanúkat.
Az egymásra torlódó végletes történelmi események sodrában bajos eligazodni – egyszerűen élni, tenni, gondolkodni is. Bonyolult tájékozódni az ellentmondások sűrűjében, abban a szüntelen hullámzásban, amely korunkat jellemzi.
Egy hetilap megjelenése és pályája ritkán minősül kivételes jelenségnek. A Hét születésének a hetvenes évek elején az biztosított a szokottnál nagyobb figyelmet, hogy a lap sokrétű, átfogó, összetett társadalmi-politikai-kulturális jelenségek folyamatába ágyazva magyar nyelven Bukarestben jelent meg, hosszas viták, szerteágazó tárgyalások eredményeként.
Remélem, hogy hozzáértő, szorgalmas sajtótörténészek megírják majd A Hét történetét. A hetilap útja korántsem volt aszfaltozott. Nemcsak a primitív cenzúra, majd az anyagi támogatás megvonása próbálta elgáncsolni, hanem kedvezőtlenül hatott rá a politikai helyzet alakulása is. A hetvenes évek kezdetének megtévesztően engedékenyebb légköre után a lapszerkesztés valóságos akadályversennyé vált. A nyolcvanas években olyan követelményrendszer és gyakorlat érvényesült, amely a szerkesztést szinte lehetetlenné tette.
A szorongató körülmények, az abszurd utasítások elleni védekezésként kialakult a lapszerkesztésnek egy olyan formája, amely a kínálkozó lehetőségek megragadására és a lapcsinálók leleményességére épült. A szerkesztőség okosan, találékonyan kihasználta a lap sokoldalú profilját, annak változatos kínálatát, az áttételes megközelítések változatait, és kompromisszumok árán próbált néha mondani valamit.
A Hét a bénító szellemi sivárság, szürkeség, a végtelen beszédek közlésének idején is megpróbált érdeklődést kelteni. Mindenekelőtt tudománynépszerűsítő jellegű írásokkal és a közösségi művelődés különböző formáinak serkentésével. A legmostohább helyzetben is az olvasóval folytatott párbeszéd lehetőségeit kereste, és próbált alkalmat teremteni a szóértésre, az értelmes beszédre.
Később, a rendszerváltozás sodrában, természetesen megváltozott A Hét jellege, arculata, szerkezete, és kiszélesült – a nemzetközi kapcsolatokat is beleértve – munkatársainak közössége. A lap hatékonyan és visszhangosan küzdött a megváltozott lehetőségek értékesítéséért mindaddig, amíg anyagi forrásai bírták.
Amíg megjelent, A Hét mindvégig határozottan és elemzően szembefordult azokkal a törekvésekkel, amelyek Romániában és más környező országokban új, burkoltabb parancsuralommal kívánták, illetve kívánják érvényesíteni a hatalomgyakorlás antidemokratikus, autokratikus gyakorlatát. Közvetlenül a decemberi események után pontosan, illúziók nélkül elemezte az agresszív nacionalizmus előretörésének rombolását. Mindaz, ami újra fenyegetően támad a társadalmi, politikai, szellemi élet területén, a lap hasábjain is határozott választ kapott a szabad élet megfontolt szavú képviselőitől.
A Hét egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek polgárjogot teremtettek egy tartalmas és tömör jelentőségű fogalomnak. A „sorsformáló értelem” alapfogalma életünknek.
Nemcsak ezen az évfordulón, hanem mindenekelőtt a közélet és a munkás hétköznapok sodrában egyaránt kívánom, hogy ne a sorsformáló értelem hiánya lehetetlenítse el életünket.