Óév végén, új év előestéjén az ember igyekszik (egyébként: hiú igyekezet) rendet teremteni a dolgai között és számbavenni elvégzett és – főleg – el nem végzett tennivalóit. A tollforgató ember számára ez a mérlegkészítés természetesen mindenekelőtt az írás köré csoportosul, s szinte nélkülözhetetlen kísérőjelensége az önmagunkkal való elégedetlenség. E sorok írója is felidézte magában, hogy mit írt, mennyit és miről írt a már visszavonhatatlanul búcsúzó évben, és szomorúan vette tudomásul, hogy bizony nagyon keveset tudott megvalósítani abból, amit akart – íróasztalára gyakrabban került iratgyűjtő, mint kéziratpapír. Majd az új esztendőben… – vigasztalja magát, miközben lelke mélyén tudja, hogy egy évvel ezelőtt is hasonlóképpen próbálta helyreállítani a belső egyensúlyát.
A mérlegelés, a számvetés enyhén nosztalgikus hangulatát csak az oldja fel, hogy az ezeken a hasábokon és ebben a rovatban megjelent közel félszáz cikkemet, jegyzeteimet újraolvasva jóleső érzéssel idézhettem fel ezeknek az írásoknak a kiváltó okait: könyveket, műveket, művelődési életünk eseményeit. Úgy érzem, ha volt is min bosszankodni vagy éppen keseregni, több volt az örülni, a lelkesedni való; azt is mondhatnám: ebben a vonatkozásban gazdag volt az esztendő. Szeretném a félreértéseket elkerülni: nem saját cikkeimnek örvendek, hanem annak, aminek visszhangul szegődhettek. S mivel ez a rovat – legalábbis szándékom szerint – mindig az irodalom, a művészet és a közélet, azon belül a nemzetiségi lét érintkezési pontjait próbálta jelezni, hinni szeretném, hogy ez az öröm nemcsak az enyém.
Itt van mindjárt az év kezdete: hétről hétre az országos méretű, kivételes visszhangú Petőfi-évforduló eseményeire reagálhattam, a vallató és kötelező példa tért nyerő erejét és hatását idézve, új kiadványokat, tanulságok tudatosulását köszöntve vagy a költő székelykeresztúri szobránál, Márkos András remek alkotásánál időzve, a szoboravatás felejthetetlen pillanatainál melegedve. Ez a szobor szinte kézenfogva vezetett át egy népes romániai íróküldöttségnek a testvéri Jugoszláviában tartott irodalmi est-sorozatához, amelyet ottani barátaink sajtója a költő kőalakban is élő sugárzását, megtartó és összefüggéseket teremtő hatását emlegetve köszöntött. Aztán az írószövetség díjainak kiosztása kapcsán beszélhettem Bajor Andor, Papp Ferenc, Rácz Győző, Szilágyi Domokos megérdemelt kitüntetéséről. Persze, nem tartalomjegyzéket készítek, de az még feltétlenül ide kívánkozik, hogy olyan remek könyvekről írhattam, mint Sütő András Istenek és falovacskák, Méliusz József Sors és jelkép című, egész művelődési életünkben, sőt, azon túlmenően is kivételes jelentőségű művei vagy Szemlér Ferenc új verseskönyve, Szász János egy kötetbe gyűjtött regénytrilógiája (s még mennyiről írhattam volna, ha nem rángatna másfele ezernyi gond és kötelesség), olyan írói-emberi tetteket jegyezhettem fel, mint D. R. Popescu megkapóan szép és emberséges elbeszélése vagy Nicolae Balotănak a romániai magyar irodalomról szóló cikkei.
Tudom, az év irodalmi-művészeti élete nemcsak ezekből az eseményekből tevődött össze, a témák megválogatása is bizonyára szubjektív, s nemcsak lehetett, kellett volna is másról, többről írni. Irodalmi-művészeti életünk teljesebb képét más hasábok és más lapok hasábjai együtt rajzolhatják csak ki. Amit kiragadtam, mutató csupán – de úgy vélem, töredékességében, esetlegességében is nagyon biztató. Van mivel büszkélkednünk, van minek örülnünk, van mit továbbépítenünk a romániai magyar irodalom, művészet és művelődés területén is.
Egyéni számvetésemből így lett – legalábbis számomra – általánosabb tanulságok forrása. S miközben ezeket a sorokat papírra vetem, több mint két évtized távolából felidéződnek emlékezetemben a húsz éve halott mester, Gaál Gábor tömör, az előző év irodalmi termését rendszeresen elemző, jelentőségét összefoglaló kritikai cikkei. Talán nem lenne érdektelen felújítani példáját, követni gyakorlatát, megírni azt, amit érdemes tudnunk irodalmunk – és természetesen művészetünk – elmúlt évének számbavételéhez.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 52. számában, 1973. december 28-án.
