Szimbolikus kérdésekhez nyúlni a politikában mindig a darázsfészekben való turkálással ért fel. A pici kis csípés piszkosul tud fájni és viszketni, de jóesetben elmúlik, egy allergiás számára viszont végzetes lehet. Valami hasonló történt a magyar balliberális pártokkal is a 2004-es népszavazás után. Hiába folytatódott töretlenül a nemzeti- és kisebbségpolitika, működtek a támogatási struktúrák, kapott kiemelt helyet a szomszédsági kapcsolatokban a határon túli magyar közösségek helyzete, a baloldal soha többé nem tudta levakarni magáról a nemzetietlen bélyeget.

A Tisza-kormány a nemzetpolitikában is gyökeres változásokat ígér. Hogy pontosan mi és hogyan fog változni, az nyilván még nem alakulhatott ki, így csak remélni lehet, hogy a fürdővízzel együtt nem öntik ki a gyermeket is. Egyelőre csak annyi derült ki, hogy Magyar Péter a kiemelt feladatok között, szimbolikus kérdésként kezeli, választási győzelme után szinte azonnal megkezdte az egyeztetéseket a határon túli magyar pártvezetőkkel.

Nem lesz egyszerű feladat, mert rendkívül terhes örökséget hagy hátra az Orbán-rezsim e tekintetben is, az új kormány pedig – legalábbis az eddigi nyilatkozatok alapján – úgy kívánja megújítani a nemzetpolitikát, hogy alapvetően nem nyúlna annak alapjaihoz, csak a támogatások  felhasználásának felülvizsgálatát ígérte. Márpedig ez a viszony nemcsak pénzről szól, a támogatásokat lehet racionalizálni, nem ez fogja meghatározni a jövőt. Az Orbán-kormány vazallusi rendszerbe taszította a kisebbségi magyar közösségeket, a példátlan mértékű támogatások nem elsősorban közösségi célokat szolgáltak, hanem a klientúra- és a gazdasági hátország kiépítését. Ennek fényében egyáltalán nem mindegy, mennyi az annyi. Ha kiderül, mekkora a külhoni támogatásokra szánt keret, az identitásmegőrzést szolgáló oktatási, kulturális, egyházi, média és civilszervezeti támogatások mellett fennmarad-e a támogatási keretösszeg legnagyobb hányadát kitevő, NER-újításnak számító kárpát-medencei gazdaságfejlesztési program, az már valamivel többet elárul a hogyan továbbról.

A megválasztott miniszterelnök ugyan elmondta, hogy megőrzik a kiterjesztett állampolgárságot s a vele járó szavazati jogot, folytatják a támogatásokat, csak szakmaivá fogják tenni azt, és visszamenőleg tíz évre ellenőrzik a korábbiak felhasználását, de ebben sincs újdonság. A külhoni magyarság iránti kormányzati felelősség alkotmányos kötelezettsége a kormányoknak, a rendszerváltás óta minden kormány alatt létezett támogatás,  kormányváltások után pedig folytak ellenőrzések – soha semmi rendkívüli nem került felszínre –,  rendre átalakult a támogatási intézményi struktúra, a nemzetpolitika felügyelete pedig vándorolt a külügy és a Miniszterelnökség között. Most a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium hatáskörébe tartozik majd a kérdés, ami lényegi változást sugall: bizonyos tekintetben súlycsökkentést, de azt is, hogy a nemzetpolitikát elsősorban kulturális, belpolitikai kérdésnek, nem pedig a kül- és szomszédságpolitika részének tekintik. A puding próbája az evés, annyi biztos, hogy a megközelítés újszerű.

A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való viszonyulás lesz. A szomszédos országokban is forrong a hangulat, az eddig háttérbe szorított, nem Orbán-párti közeg ott is „rendszerváltást” várna el: a kisebbségi képviseleteket Fidesz-zsebpárttá degradáló vezetők lemondását vagy lemondatását. Ámde, ha az új budapesti kormány ebbe belenyúl, akkor gyakorlatilag ugyanazt teszi, mint a Fidesz, amely módszeresen létrehozta saját zsebpártjait határon túl a neki nem tetsző vezetésű helyi formációkkal szemben. Most az első erdélyi Tisza-sziget létrehozója kezdett egy új romániai magyar párt építésébe – egyelőre úgy tűnik, saját szakállra. Az is valószínűsíthető, hogy nem ez lesz az egyetlen ilyen próbálkozás a határon túli magyar közösségekben, igény is lenne rá. Csak ugyebár ott a nagy kérdés: hol van a határ a támogatás, a felelősségvállalás és a közösségi autonómiát és érdeket semmibe vevő külső beavatkozás között? 

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 30-án.