Magyarország kiutasít tíz orosz diplomatát, mert diplomatához méltatlan tevékenységet folytattak. Moszkva válasza: a „budapesti ruszofób lobbi” „kemény és fájdalmas” választ fog kapni.

Már maga a szóhasználat gyönyörű. Ezek szerint ruszofil az, aki az orosz hírszerzőt az előszobában papuccsal kínálja, megadja neki a wifi-jelszót, majd udvariasan érdeklődik, melyik minisztériumi szerverhez szeretne még hozzáférni.

E tekintetben Magyarország hosszú ideig valóban példás ruszofilnek bizonyult. Az orosz titkosszolgálatok évekre bejutottak a magyar külügy informatikai rendszerébe; Budapestre költözött a különleges kiváltságokkal felruházott Nemzetközi Beruházási Bank; miközben Európa sorra utasította ki az orosz diplomatákat, Magyarország feltűnő vendégszeretetet tanúsított. Az Európai Parlament egyik 2022-es háttéranyaga 56 budapesti orosz diplomatát említett, miközben Prágában hatot, Varsóban tizenhármat, Pozsonyban hármat tartottak nyilván.

Ez már kevésbé diplomáciai jelenlét, inkább egy közepes méretű intézmény kihelyezett tagozata.

Most viszont bajban vagyok a besorolásommal.

Imádom Gogolt, Goncsarovot, Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Csehovot, Bulgakovot és Szvetlana Alekszijevicset; Tatlint és Malevicset; Ljubimovot és Tarkovszkijt; Sosztakovicsot és Prokofjevet; Richtert, Ojsztrahot, Gilelszt és Szokolovot. És közben teljes mértékben helyeslem, hogy az orosz hírszerzőket kitessékelik Magyarországról.

Miféle ruszofób az, aki rajong az orosz kultúráért, csak a GRU-ért nem?

Talán éppen itt van a lényeg. Tolsztoj nem az FSZB. Csehov nem a GRU. Sosztakovics pedig különösen alkalmatlan arra, hogy a Kreml iránti feltétlen engedelmesség kulturális védőszentje legyen. Oroszország jóval több annál a hatalmi gépezetnél, amely időről időre hajlamos önmagát azonosítani az egész orosz civilizációval.

És külön figyelmet érdemel a reflex: egy szuverén ország nem kér idegen hírszerzők tevékenységéből, mire Moszkva közli, hogy fájni fog.

A diplomáciában természetesen létezik retorzió. Diplomatákat utasítanak ki, tiltakozó jegyzékeket adnak át, kölcsönösségi intézkedéseket hoznak. A „kemény és fájdalmas válasz” modora azonban valami mást is elárul: azt a régi birodalmi beidegződést, amely szerint egy kisebb állam szuverenitása addig méltányolható, amíg készségesen egybeesik Moszkva érdekeivel.

Pedig volna egy egészen egyszerű recept a rettegett „ruszofóbia” visszaszorítására: kevesebb kémkedés, kevesebb dezinformáció, kevesebb fenyegetés, kevesebb proxy- és hibrid művelet, és főként kevesebb szomszédos ország lerohanása.

És akkor talán egyszer Oroszországot úgy lehetne szeretni, ahogy Tolsztojt, Csehovot vagy Sosztakovicsot szeretjük: félelem, fenyegetés és titkosszolgálati közreműködés nélkül.

Quod erat demonstrandum.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. szeptember 8-án.