A korrupciókutatás ma már önálló szakma és tudományos diszciplína. Jól körülhatárolható tárgya, saját tudománytörténete, elméleti és gyakorlati iskolái, kutatási módszerei és nemzetközileg elismert képviselői vannak. Komoly egyetemi műhelyek, önálló mesterszakok, doktori programok, kutatói hálózatok, konferenciák és publikációs fórumok épülnek rá. Interdiszciplináris terület: a jogtudomány, a közgazdaságtan, a politológia, a szociológia és a kriminológia eredményeit egyaránt felhasználja. A szakértelem tehát itt nem „bolsevik trükk”, hanem nélkülözhetetlen feltétel.
Unger Anna bölcsész és politológus nyilvánosan hozzáférhető tudományos munkássága az MTMT-ben ellenőrizhető. Ott egyetlen olyan publikációt sem találni, amely a korrupciókutatás, a korrupciós hálózatok, a közpénzügyek, a vagyonvisszaszerzés vagy az antikorrupciós intézményrendszer területén igazolná szakmai felkészültségét.
Ismertségét elsősorban politikai kommentárjainak köszönheti. Ez önmagában természetesen legitim tevékenység, csak éppen nem azonos azzal a speciális tudással, amelyet egy ilyen hivatal vezetése megkövetel.
A köztársasági elnök személyéről folyó korábbi vitában sokan arra jutottak, hogy az államfőnek jogásznak kell lennie. Ez tévedés: nem kell annak lennie, amint Göncz Árpád sem volt jogász. Az államfő maga választja ki jogi, gazdasági és más tanácsadóit; alkalmasságának egyik mércéje éppen az, hogy kvalitásérzéke révén képes-e maga mellé hívni a legjobb szakembereket. Egy vagyonvisszaszerzéssel és korrupciós ügyekkel foglalkozó hivatal vezetése azonban más természetű feladat. Oda valóban nagy tudású jogász, közgazdász vagy bizonyított teljesítményű korrupciókutató kellett volna – nem olyan bölcsész-politológus, akinek ezen a területen nincs számottevő szakmai életműve.
A jelölés megítélését Unger Anna korábbi egyetemi szerepvállalása sem könnyíti meg. Ő volt Orbán Balázs elhíresült doktori védésének egyik opponense. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma pedig arra emlékeztetett, hogy az ELTE szenátoraként ő kezdeményezte a szenátus ülésének bezárását akkor, amikor négy kutatóközpontot kiszakítottak az egykori akadémiai kutatóhálózatból, és az egyetemhez csatoltak. A zárt ülésen így sem az érintett dolgozók, sem érdekvédelmi szervezeteik nem vehettek részt; a jegyzőkönyvet pedig az ELTE utóbb közérdekű adatigénylésre sem adta ki.
Mindez nehezen egyeztethető össze az átláthatóság, a részvétel, az elszámoltathatóság és a civil bátorság gyakran hangoztatott követelményeivel. Különösen visszás ezért, hogy éppen egy olyan hivatal élére jelölnek – illetve választanak – szakmailag nem igazolt felkészültségű vezetőt, amelynek hitelessége a hozzáértésen, a függetlenségen és az átláthatóságon áll vagy bukik.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 27-én.