Már a korai kereszténység pontosan felismerte az „önként” és „erőltetve” keresett és gyakorolt mártíromság veszélyét, annak manipulatív jellegét és az abban rejlő súlyos és veszedelmes példázatul szolgáló immoralitást. Ennek a gyakorlatnak kívánt megálljt parancsolni a veszélyt bölcsen felismerő keresztény gondolkodás már a 345-348-as Carthagói Zsinat 2. kánonjában foglalt tilalommal.
A kereszténység tehát felismerte a veszélyt, az önmagát „keresztény nemzeti” közegnek nevező Orbán-éra azonban ismételten és újra éppen ellenkezőleg. Amikor Ungváry Krisztián megírta Bayer Zsolt nagyapjának gyomorforgató történetét, nem az Apák és fiúk ócska sztereotípiájába kívánt újra életet lehelni, hanem a történész Bayer Zsolt ócska mártírtörténetének förtelmes hazugságáról rántotta le a leplet, s derítette ki a zsidómentőnek hazudott és átkozmetikázott nagypapa valóságos múltját. Ez a múlt nem érinti Bayer Zsoltot, csak annyiban, de immár annyiban nagyon is, hogy ő, mármint az unoka hazug és manipulatív módon, konfrontálódva a valósággal, megpróbálva mentőövet dobni nagyapjának, hogy felmenőjét kiráncigálja a maga okozta és választotta múltbeli bűneiből, a valósággal ellentétes konstrukciót épített föl, ezzel eltávolodva az igazságtól és szolidaritást vállalva a nagyapja rettentő tetteivel. Nem a nagyapja múltja, hanem az unoka jelene Bayer Zsolt igazi bűne.
És most kísértetiesen hasonló történetet olvashatunk a minap kinevezett Sulyok Tamás köztársasági elnökről.
Kiváló történész barátom, Karsai László a HVG elektronikus felületén írta meg dr. Sulyok Lászlónak, dr. Sulyok Tamás Magyarország frissen megválasztott államfője édesapjának nyilas múltját. A történet önmagában akár érdektelen is lenne, s legfeljebb néhány hely- és mikrotörténész számára volna újszerű adalék, csakhogy Sulyok Tamás egy nyilatkozatában egyenesen üldözött mártírnak igyekezett beállítani (helyesebben hazudni) nyilas édesapját. Ez pedig már nem Sulyok László, hanem fia, Sulyok Tamás bűne. Ha Sulyok Tamás azt mondja megválasztásakor, hogy az ország legfőbb közjogi méltóságaként kiemelt feladatának tekinti az alkotmányos szempontok felügyeletét, megőrzését és a szellemiség zavartalan működésének biztosítását, amely azért is döntően fontos számára, hiszen saját családjának múltbeli hibáin, tévedésein és bűnein át döbbenhetett rá, mit jelenthet és hova vezethet az állami és politikai szintre emelt jogfosztás, szóval, ha valami ilyesfélét mondott volna, akkor szó nélkül megemelném a kalapom, s magam utasítanám vissza azokat a pszichologizálókat, akik most azon törnék a fejüket, hogy vajon alakoskodott-e, avagy őszintén nézett szembe családja múltjával.
Ámde Karsai László cikkének köszönhetően kiderült, hogy a most megválasztott államfő hazudott, s ezzel apja cinkostársává minősítette le magát.
Ennél mélyebb kezdésre aligha kerülhetett volna sor, s ebből az önmaga okozta morális veremből már aligha lehetséges kikászálódni. Vagy ha mégis, akkor ugyanazt teszi Orbán Viktor Sulyok Tamással, amit Sulyok Tamás tett az édesapjával, Sulyok Lászlóval.
A bűn saját farkába harapott.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. március 1-jén.
