Érdekes módon a Hír TV-nek is más lett a hangütése, noha semmi sem kötelezi rá. 

A győztes mindent visz. Nemcsak a töredékszavazatokat. Hiszen a győztes nem csupán választást nyer. Hanem hatalmat. Senkiből valaki lesz. Vagy inkább valakiből nagyúr. Két évvel ezelőtt, amikor Magyar Péter ellenzéki mozgalmat indított el, az élére állt, majd párttá avatta, a kormányoldal szemében még egy hitvány kis áruló volt. Mitugrász, bántalmazó férj, aki hangfelvételeket készít feleségéről, és nem átallja azokat nyilvánosságra hozni, hogy vádaskodhasson. Bár egyre több ember követte, már az ország úgy egyharmada, még mindig el lehetett könyvelni piti politikai karrieristának, rikkancsnak. Nemzeti ünnepen a miniszterelnök híveivel és az egész ellenzékkel együtt poloskának minősíthette. Hiába derült ki az önkormányzati és európai parlamenti választásokon, hogy komoly kihívó, fél év múlva még a fejéhez vághatták, hogy „vége van, kicsi!”, amit a vezető szerint megérdemelt, hiszen „aki kardot ránt, kard által…”. A tavaszi országgyűlési voksolás folyamatos kampányában aztán Brüsszel bábja lett, a háborúba sodródott ukrán elnök ügynöke, afféle felbérelt puccsista. Akinek nincs is igazi pártja, politikai csapata, zöldfülű, teljesen alkalmatlan az ország vezetésére. Aztán ez a nulla figura a „nem létező” pártjával megnyerte a parlamenti választásokat, csaknem 3 millió 400 ezer szavazattal több mint kétharmados többséget szerezve. És láss csodát, attól a pillanattól kezdve, hogy győzelme egyértelművé vált, egyszer csak Miniszterelnök lett. Az első számú méltóságos úr. A pártja pedig leendő kormánypárt.

Mindez egy csapásra változást hozott a Fidesz-kormányt szolgáló médiában, propagandagépezetben. Nem egyszerűen arra gondolok, hogy Magyart behívták a közmédiába. A hangnem és a szemlélet változott meg. A választás győztese pártjával és az teljes ellenzéki táborral együtt legitim politikai szereplővé vált. Véget ért a gátlástalan pocskondiázás, a semmibevétel, a karaktergyilkos vádaskodás. A köztévé híradóit ismét lehet nyugodtan nézni. Szépen beszámolnak róla, hogyan áll a kormányalakítás, bejátsszák Magyar Péter és a Tisza Párt politikusainak megnyilatkozásait, idéznek balliberális orgánumokból, majd beszámolnak az új ellenzék reakcióiról. Érezhető keserűséggel, de alapvetően tárgyszerűen, és ennyi elég is. Ilyen egyszerű az út a normális hírközlésig.

Érdekes módon a Hír TV-nek is más lett a hangütése, noha semmi sem kötelezi rá. A politikai-ideológiai pártállás nem változott, de szinte napról napra emberibb hangon szól. A csatorna több frontembere, akik eddig az Orbán-világ szolgálatába kábultan, hatalomkortyokat élvezve gyalázták kedvükre az ellenfeleket, a kormányétól letérő álláspontokat, most az irodalmi nyelvet ízlelgetik. Elfogadóbbak, elismerik az új vezető erőt, kétségeiket, fenntartásaikat ellenérzéseiket ugyan gyakran továbbra is a tények kiforgatásával, csúsztatásokkal, de mérlegelő formában, több oldalról közelítve adják elő. A Sajtóklubban sem habzanak a szájak, ami Bayer Zsoltnak láthatóan emberfeletti erőfeszítésbe kerül. Megtört, világfájdalmas hangon még elhergeli magát a pontig, ahol jönne egy alpári minősítés, de nem mondja ki, nagy sóhajjal ellegyinti magától. A Komment című vitaműsorban, ahol eddig ingerült hangon propaganda-lózungokat zúdítottak a kormánykritikus vendégekre, most valóban vitákat láthatunk, kifejtett vélemények ütköznek (igaz, a műsorvezetők közül nem mindenki és nem mindig képes áthangolódni, Futó Boglárka most is teret enged indulatainak, belevágva bárkinek a szavába.) A változás az ATV-s Csatt című műsorban is jelentkezik, eltűnőben az agresszív hang, a lekezelő gunyorosság. Mindkét oldalról egyre többször hangzik el, hogy „egyetértek”.

Természetesen mindebben meghatározó szerepet játszik, hogy a Fidesz politikusai, meghatározó személyiségei is visszafogottabbak. Kocsis Máté is racionálisabban, megfontoltabban érvel, nem engedi szabadjára indulatait. Még Kövér László is elég visszafogottan adta elő a Bayer show-ban helyzetértékelését (bár a sátánozás csak kibukott kedélyesen belőle). És nem lehet elkenni a belülről feltörő kritikai hangokat sem.

Alapvető, tartós változásról azonban még korai beszélni az első pár nap alapján. Egyelőre inkább egy bizonytalan időszak hatásáról van szó. Orbán Viktor csak annyi útmutatást adott a választás után, hogy az eredményt elfogadta, a győztesnek gratulált, meg kell újulni. De senki sem tudja pontosan, hogyan alakul a Fidesz sorsa, milyen irányban indul el a párt a hó végi választmányi ülés után. Most érezhetően mindenki óvatos, a „harcosok” nem mernek egyértelműen megnyilatkozni. Mi, nézők ennek most örülhetünk, hiszen kapunk egy kis ízelítőt a kulturáltabb közbeszédből, vélemények ellenségeskedéstől menetesebb ütköztetéséből. Másrészt, ha belegondolunk, borzasztó szomorú mindez. Azt jelzi, hogy a politika cinikusan szórakozik velünk. Ha érdekében áll, gátlástalanul hazudik, uszít, megoszt, ha pedig úgy alakul a helyzet, arcpirulás nélkül normálisabb hangra vált.

Megjelent a Népszava Szép Szó rovatában 2026. április 26-án.