Ellenállásra buzdítja a magyarokat a Fidesz, arra szólítja fel őket, hogy állítsák helyre a demokráciát és a jogállamot. Mert a Fidesznél, láthattuk tizenhat évig, senki sem tudja hójobban, hogy mi a demokrácia, és mi fán terem a jogállam. Olyan fényes koponyák fémjelezik ezt a tudást, mint a fékezhetetlen agyvelejű Orbán Viktor, a nőket 2-es személyi számú lényeknek nevező Kövér László, a találmányával százmilliókat kaszáló Rogán Antal, a batidai kastély ura, Lázár János, és a többiek, akik szintén megérik a pénzüket. (Lázár Jánostól tudjuk, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér.)
Nekem a Fidesz jogállamiságáról néhai kiváló főnököm, a Ludas Matyi egykori főszerkesztője, Árkus József története jut az eszembe. Ő járta ki annak idején a pártközpontban, hogy a lap karikaturistái mellbimbókat rajzolhassanak a nőknek. (Akkoriban még ott lehetett ilyen dolgokat elintézni.) Árkus előtt a félmeztelen hölgyekről készült rajzokon ugyanis nem volt látható mellbimbó, mert a hazai sajtóban érvényben volt A Tanú Virág elvtársának bölcs útmutatása, miszerint Gogolák elvtársnő, hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának.
Árkusnak sikerült kijárnia ezt a korszakos változást. E ma már mulatságosnak tűnő „szextett” hátterét később sokszor mesélte haknikon, Ludas-fórumokon, interjúkban. Azt szokta mondani: nem jó az, ha a lapban mellbimbó nélkül megjelenő hölgyek látványán nő fel egy nemzedék. Azért nem, mert ha az ily módon felserdült férfiember az életben találkozik az igazival, megijed, mert nem volt rá felkészítve, hogy egy számára ismeretlen kitüremkedés is van a nőkön.
A Fidesz abban reménykedett, hogy azok a fiatalok, akik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiteljesedésekor kezdtek eszmélni a világra, és igyekeztek értelmezni az őket körülvevő valóságot, azt gondolhatták, hogy az a jogállam, amelyet maguk körül láttak. Kétharmados felhatalmazással elfoglalni az ország háromharmadát, politikai és gazdasági ellenlábasainkat félreállítani, megnyirbálni a jogállam valamennyi intézményét, saját embereinket ültetni és bebetonozni a fontosabb posztokra. Magunk alá gyűrni a médiát, pártkatonákkal feltölteni az alkotmánybíróság üres helyeit.
Ebben reménykedett a Fidesz. Hogy azok a fiatal emberek, akik a NER idején léptek a felnőtt korukba, más példa híján könnyen azt gondolhatták, hogy mindennek így kell lennie, ilyen a jogállam. Mert éjjel, nappal, minden hullámhosszon hallotta a rádióban, a tévében, olvasta az újságokban: az emberek felhatalmazása alapján történik minden.
A fiatalok azonban, hiába igyekeztek őket (is) hülyének nézni, hamar rájöttek, hogy nem ez a jogállam. Elzavarták a Fideszt, mert azt akarták, hogy – Cseh Tamással szólva – „tíz év múlva ne ez a dal legyen.”
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. július 24-én.