Bencsik András szerint a Seszták-ügyben most megtalált (elásott) milliárdok nem a Fideszhez, hanem Ukrajnához kötődnek. A pártállami Népszabadság pártrovatának valamikori oszlopa „Abszolút filmszínház?” címmel (és „Tényleg ennyire hülyék vagyunk, és mindent elhiszünk?” alcímmel) tette közzé téziseit, s költői kérdésekkel utal arra, hogy a pénz Ukrajnából származhat.
Ez a Bencsik olyan okos, hogy Pócs János hozzá képest egy Deutsch Tamás. Emlékeztet arra, hogy kik közlekedtek Magyarországon ilyen nagy összegű „gazdátlan pénzzel”, és megjegyzi, hogyha a nyomozók ügyesek, akár még aranyat is találhatnak – amivel a választási kampányban lekapcsolt ukrán pénzszállítók ügyére (az úgynevezett aranykonvoj-ügyre) célzott.
Bencsik ezúttal is fején találta a szöget. Részlet egy tanúvallomásból:
1456-ban találkoztam először Volodimir Zelenszkijjel. Akkor persze még nem úgy hívták, és mint utóbb kiderült, nem is ő volt. Utána még többször összefutottunk, először a nándorfehérvári csatában, majd néhány évszázaddal később ismét, amikor 1956 novemberében behívta az oroszokat.
Tessék? Hogy ez nem lehet? Jó, hát akkor mondják meg az urak, hogy mikor találkoztam vele. Nekem mindegy, csak legyen már valami. Akkor találkoztam vele, és ott, ahol az uraknak ez megfelel.
Profi tanú vagyok, ahogy parancsolni méltóztatnak.
Azt a viccet ismerik az urak, amelyik úgy kezdődik, hogy Zelenszkij utazik a vonaton? Azt mondja a Kohn a Grünnek…
Micsoda? Hogy ne vicceket meséljek? Hanem mindent mondjak el, úgy, ahogyan történt? Most, hogy említeni méltóztatnak az urak, már kezdek emlékezni: ürgebőr is volt, csőszkunyhó, jugoszlávul beszélő ukrán békaemberek. Minden, ahogyan kell. Remélem, nem hagytam ki semmit.
Hogy miről beszélgettünk? Amiről mindig: azt mondta nekem a Zelenszkij, hogy ártani akar a magyaroknak. Mondtam neki, hogy én is. Ennek nagyon megörült. Felvetette, hogy ártsunk együtt.
Nekem először nem tetszett az ötlet, mert már nagyon hozzászoktam, hogy egyedül ártok. De aztán mégis rávett valahogy. Volt nála egy nagy halom papírpénz, mondta, hogy van még több is, hozzávetőlegesen 6 és félmilliárd. Tudta, hogy a pénznek én nem tudok ellenállni. Ahogyan öreg barátom Woody Allen, úgy én is elmondhatom magamról: a kedvenc számom a sok.
Miután gondosan megszámoltam a lóvét, mert üzletben ugye nincs barátság, a Zelenszkij azt mondta, hogy ássuk el a pénzt. Én nem vagyok hozzászokva az ásáshoz, mert az fizikai munkaa, de nem akartam bunkónak látszani, ezért rábólintottam.
Mint utóbb kiderült, ez jó ötletnek bizonyult.
Elkezdtük az ásást. Kezdetben kicsiben csináltuk, ezért döcögött is a dolog, ám idővel egyre jobban belelendültünk. Hamarosan nem csupán Közép-Európa legnagyobb ásói lettünk, de a tengerentúlon is lettek referenciáink. Ha valahol ásni kellett, szinte mindig minket hívtak.
Mára odáig jutottunk, hogy álmunkból felverve is képesek vagyunk ásni. Legutóbb a szerbeknél ásunk, és egy washingtoni megbízásunk is aláírás előtt áll. Mi ugyanis nem kedvtelésből ásunk, mint az amatőrök, hanem mert egyedül ehhez értünk. Nekem már tisztelt urak, az óvodában is az ásás volt a jelem, a Zelenszkijnek meg a pénzköteg.
Kérem, vallomásomat tekintsék beismerésnek és kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy sajnálom, amiért Orbán Áront lekapcsolták, mert az általa ideiglenesen hazánkban állomásoztatott vietnami vendégmunkások sokat segíthettek volna az ásásban.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. november 16-án.