egyik elnökjelöltje meghallgatásán 2026. augusztus 25-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
Unger Anna Rózát jelöli a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöki posztjára az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága. A különös fordulatokkal tarkított kiválasztási folyamat – amelynek talán még nem is értünk a végére – meglepetéssel zárult. Mintha a színtiszta tiszás bizottság – a Fidesz és a Mi Hazánk is távol maradt – szándékosan ment volna szembe Magyar Péter populizmusával.
A Vagyonvisszaszerzési Hivatal a Tisza-kormány egyik legfontosabb szervezete, a rendszert legitimáló erő, amely a gyakorlatban valósíthatja meg a miniszterelnök elsöprő választási győzelmet érő ígéreteit. Már közhellyé silányodott, de mégis: ha nem történik elszámoltatás, ha a NER elkövetői érintetlenek maradnak, akkor nemcsak a rendszerváltásként definiált politikai fordulat veszíti el relevanciáját, de a Tisza Párt is a következő választást. Tizenhat év szabadrablását és országrontását megbocsátani nem, legfeljebb felmérni lehet, és ha a kész a leltár, jöhet az igazságtétel.
Ennek a procedúrának lesz a vezetője Unger Anna Róza, az ELTE oktatója, aki elvegyült és most kivált, a kérdés csak az, beválik-e. De, nem: egyelőre az a kérdés, hogy mire megy a Tisza az ő jelölésével. Messze nem reprezentatív, mégis tanulságos lehet, hogy Unger jelölésének hírére a közösségi médiát még az eddigieknél is látványosabban lepték el a másik jelöltet, a Transparency Magyarország jogi igazgatóját, Ligeti Miklóst támogató posztok. És bár a „Tisza most vesztette el a szavazatomat”, vagy az „Akkor itt nem lesz semmiféle elszámoltatás”, esetleg az „Ezek ugyanaz a garnitúra, semmi sem változik” tartalmú üzenetek egy stabil demokráciában vajmi keveset számítanának, Magyarországon az elmúlt hónapokban kiemelt figyelem jutott a nép reflektálatlan hangjára. Emlékezzünk csak a közmédiás kinevezések visszavonására, amiben komoly szerepe volt a közösségi médiás felzúdulásnak.
Hogy most is érkezik egy „Nem hinném”, azt nem hinném, de egy apró, ám annál fontosabb részlet mégis különösen izgalmassá teheti Unger Anna Róza jelölését. A meghallgatásán úgy fogalmazott, hogy badarság azt gondolni, hogy hat év alatt jogerős ítéletek születnek, de a hatéves mandátum arra pont elegendő lesz, hogy feltárják a visszaéléseket, és vádemelésekig jussanak. Racionális és józan megközelítés, de vajon a társadalom tizenhat év NER után ugyanilyen józan és racionális? Megvan a türelem a választókban, hogy kivárják a hat évet? Hogyan hat majd a közéleti lendületükre, ha azt látják, hogy a következő parlamenti ciklus közepéig sem vonultak börtönbe az Orbán-rezsim prominensei?
Jogi kompetenciától függetlenül abban bízik minden Fidesz ellen szavazó állampolgár, hogy a feltárás gyors eredménnyel zárul, hogy a következő hónapokban a bilincs csattogása adja majd a hétköznapok háttérzaját. És ez a Tisza Párt politikai érdeke is, hiszen mennyivel jobb az NKA-botrány, vagy a lélegeztetőgép-biznisz érintettjeiről posztolni a Facebookon, mint az Orbán-rendszerből örökölt és végtelen mennyiségű pénz híján rövid távon megoldhatatlan problémákról.
Vajon marad-e hat évük az igazságtételre? Visszaszerzésnek tűnik-e majd, ha a – jelenlegi állapotból tekintve – távoli jövőben sikerül elindítani a jogi folyamatot? És hogyan lehet a türelmetlen várakozást abszolút filmszínházként eladni?
