Várjuk és szomjazzuk a baloldali kollégák szolidaritását – mondta Huth Gergely a HVG-nek múlt héten, amikor a kormányzati propagandagyár, a Mediaworks várható leépítéseiről kérdezték. Megjegyzésével már jó előre érvénytelenítette főnökei megmosolyogtató magyarázatát a tömeges kirúgásokról. Szó sincs tehát „modernizációs célú szervezeti és portfólió-átalakításról”, sem „a működési struktúra megújításáról”, ahogy azt a közleményében írta a cég, egyszerűen annyi történt, hogy kiment a párt a propaganda alól, elfogyott az addig gátlástalanul szórt közpénz, a piaci működés pedig teljesen ismeretlen terep a fideszes média számára, ezért több száz embernek mutatnak ajtót. Mivel a csoportos létszámleépítés hétfőn valósággá vált, vagyis elindultak a kirúgások, ideje aktiválni az együttérzést.
Huth Gergelynél hitelesebb alanyt aligha találnánk a propagandamédia működésének szemléltetésére. A Pesti Srácok alapítója kapott tizenhat évet a sorstól, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát, és felépítsen egy szerényebb birodalmat a nagy vezér hátsó fertályának közelében. Életművének jelentőségét most tudjuk felmérni: bő másfél évtizednyi kemény munka, a lejáratások, a hazugságok, az álhírek, vagyis a kritikátlan pártszolgálat után most a „baloldali kollégák” szolidaritását várja. Ennyi maradt neki.
Persze őt csak nem hagyják az út szélén. A nagy fideszes kirúgások valószínűleg nem érik el, hiszen kitartóan jellemtelen emberekre továbbra is szüksége lesz a bukott rezsimnek, de az (egykori) kollégáit valóban leselejtezi a Mediaworks, Huth pedig nyilvánvalóan szolidaritást vállal velük. És egyszersmind kemény kritikát fogalmaz meg a leépítések miatt. Pedig, ha tudná: életük legszebb szakasza következik. A szabadság.
Kicsivel több mint nyolc éve a semmibe zuhanva próbáltunk elindítani egy lapot. Se pénzünk, se támogatóink, se olvasótáborunk nem volt. Úgy éreztük valóban, mintha zuhannánk, és a szabadesés közben rakosgatnánk egymásra egy elképzelt épület alkotóelemeit. Nulla forintért dolgoztunk hónapokig, de tudtuk, hogy „hős szívünk együtt ver s kemény hite, hogy küzd, keres, talál s nem hagyja magát”. Egyik napról a másikra működtünk, abban a tudatban kezdtünk bele minden szövegbe, hogy a fennmaradásunk múlhat a következő soron. Védőháló nélkül mutattunk be hajmeresztő mutatványokat, és túléltük. Nyolc éve működik a lap. A legnagyobb ellenszélben, átvészelve a gazdasági válságot, a koronavírus-járványt, az inflációt, kivédve a folyamatos támadásokat, hétről-hétre legyártottunk egy lapot, ami a semmiből indulva nem csupán talpon maradt, de tényezővé vált. Megcsináltuk.
Idézhetném szeretett bukott miniszterelnökünket, aki tavaly az érettségiző diákokat biztatva azt mondta: „ha nekem sikerült, mindenkinek menni fog”, de azzal hamis reményt keltenék Huth Gergelyben. Nem fog menni mindenkinek. De ettől még meg lehet próbálni. Ő maga is elsétálhat a haszontalanná vált egykori vezér hátsójának langymelege mellől, és nekiállhat az „Orbán-árva” sajtó felépítésének.
Nincs ennél veszedelmesebb és felemelőbb munka. Drukkolok Huth Gergelynek.
