Sokakat zavarhat az ügyészség szánalmas védekezése, mely szerint náluk lehetetlen kitörölni, megsemmisíteni bármilyen bizonyítékot. A Népszava online minapi címe mindent elmond a védekezés minőségéről: „Ügyészség a Völner-Schadl-ügyről: képtelen állítás, hogy bárki náluk lévő bizonyítékot semmisített volna meg”.
Ezzel szemben amikor a Schadl-Völner-botrány kirobbant, akkor Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar volt elnöke páncélszekrényéből kompromittáló felvételek kerültek elő: két fénykép, amelyeken három meztelen ember látható intim helyzetben. Emlékezetes módon a fotók mellett két DVD-lemez is volt, amelyeken egy közszereplő neve szerepelt. Schadl György ügyével kapcsolatban ezeket a tárgyakat is bűnjelként lefoglalták és jegyzőkönyvbe vették a nyomozók. De az ügyészség saját hatáskörben megállapította, hogy a DVD-re rögzített szexvideónak nincs köze a Völner-Schadl ügyhöz, ezért a felvételt megsemmisítették.
Tették mindezt az egyébként jelenleg is folyamatban levő eljárás alatt, példátlan gyorsasággal. Mindez legalábbis felveti annak alapos gyanúját, hogy az ügyészség bizonyítékot semmisített meg.
Hogy miért gondolom így? A Schadl saját lakásában lévő, kizárólagos rendelkezési joga alatt álló széfben lelték fel a kompromittáló bizonyítékokat, ami önmagában is arra utalhat, hogy Schadl ezeket zsarolási célból helyezte ott el. Mivel a felvétel már nincsen meg, soha nem fogjuk megtudni, hogy a képeken szereplő személyek kik voltak, és volt-e valamilyen közük a vesztegetési ügyhöz. Az ügyészség ezzel a saját hatáskörben eldöntött megsemmisítéssel talán tisztára mosott egy érintettet? Mindenesetre az az állítás, hogy a bizonyítékok nem függnek össze ezzel a nagyon súlyos korrupciós ügyben folyó büntetőeljárással, szakmai nonszensz. Jogállamban legalábbis nem fordulhatna elő, hogy a nyomozó hatóság a volt igazságügyminiszter-helyettest érintő korrupciós ügyben az eljárás kezdeti szakaszában gyorsan megsemmisít egy esetlegesen fontos bizonyítékot.
Aki a megsemmisítésre utasítást adott vagy azt végrehajtotta, felelősséggel és magyarázattal tartozik a nyilvánosságnak, különben bűnpártolás és hivatali visszaélés gyanújába keveredhet. Egyúttal emlékeztetnék a volt fővárosi főügyész, Ihász Sándor esetére, akit azzal vádoltak meg, hogy az egyik büntetőeljárással összefüggő, neki átadott bizonyítékot nem megfelelően kezelte, nem bocsátotta a nyomozó hatóság rendelkezésére, magánál, a szekrényében tárolta és erről nem tájékoztatta a Legfőbb Ügyészséget, ezáltal lehetetlenné tette a bizonyítéknak a nyomozást folytató hatóság általi értékelését, megszegte a rá mint ügyészre vonatkozó hivatali kötelezettséget. Ihászt a bíróság elítélte, felfüggesztett börtönt kapott, mert a szekrényébe tett egy bizonyítékot a Fenyő-gyilkosság ügyében. Pedig Ihász csak visszatartotta azt a bizonyítékot, míg a Völner-Schadl ügyben meg is semmisítették.
Az biztos, hogy a nyomozó hatóságnak nem dolga szelektálni egy feltárt bűncselekmény bizonyítására alkalmas eszközök között, hanem a komplex adatgyűjtés a feladata, mindent a vádhatóság, illetve a bíróság rendelkezésére kell bocsátania. A bíróság dolga eldönteni, hogy a bizonyítéknak van-e a köze az adott ügyhöz, vagy nincs. Mindenesetre felvetődik a zsarolás gyanúja, józan ésszel legalábbis nehéz más magyarázatot találni. És e tekintetben nagyon is összefüggésben lehet a konkrét üggyel. Ha az ügyészség egy ilyen súlyú kérdést saját hatáskörben dönt el, bűnpártolást követhet el, ami alapesetben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Annak idején, még a legelső Orbán-kormány idején, 1998-99-ben Juszt Lászlónak az úgynevezett Orbán-bányákkal összefüggő ügyében az ügyészség fehéren-feketén elismerte, hogy maga az ügyész azért nem tudott egy ügyészségi jegyzőkönyvet megtekinteni, mert azokat Orbán Viktor miniszterelnök megkeresésére a miniszterelnökségi titkárság vezetőjének adták át. Ez pedig azt mutatja, hogy Orbánéknál a kezdetektől bevett gyakorlat az igazságszolgáltatás manipulálása, iratok – igény szerinti – eltüntetése.
Vagyis tényszerűen megállapíthatjuk, hogy igenis, ezek szerint van lehetőség az ügyészségen egyes bizonyítékok megsemmisítésére. Vajon az ügyészség beismeri-e valaha, hogy hazudott akkor, amikor valamilyen bizonyíték megsemmisítésének a lehetőségét is tagadta? És vajon vádat emelnek-e azok ellen, akik ebben a megsemmisítésben közreműködtek?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. április 12-én.
