Sokan foglalkoznak két napja azzal a különös látványelemmel, ahogyan Orbán és Putyin, pontosabban az ő szerencsétlen tolmácsaik átkiabálnak egymásnak a hosszú, fehér asztal felett. Meglepő és mulatságos, mondhatnánk. Nagy égés ez a kis magyar diktátornak! Azt hitte, hogy odamegy, fogadják majd, mint egy királyfit, a gazda elhalmozza minden földi jóval (gáz da!), és úgy tér vissza birodalmába, mint a haza megmentője. Rezsicsökkentés, új vegyesvállalat, szputnyik gyár, békemisszió, mifene.
Ámde mit láthattunk mi és a világ apraja nagyja. Pohárköszöntő tíz méterről, nagy asztal, majd kitessékelés a sajtótájékoztatóról. Saját két fülünkkel hallhattuk azt is, hogy Putyin szerint nincs semmiféle véglegesített megállapodás, nemhogy további 1 milliárd köbméter gázról, de semmiről sem. Talán Orbántól irigyelte el a „vicces”, poénos beszólást: „gazdasági ügyekkel nem foglalkozom.” Majd a cégek között dőlnek el a kérdéses kereskedelmi megállapodások, mondta a nagy ember. Közben persze mindannyian tudjuk, hogy sem Oroszországban, sem Magyarországon nem dőlhet el semmiféle „nemzetstratégiai kérdés” (és mi nem az, kérdi a szerző, ha annak nyilvánítják) e két potentát nélkül. Lényeg a lényeg, hogy az volt a szembeszökő látszat, hogy Orbán bizony helybe ment a pofonért. Támogatást remélt az áprilisi választásokra, ehelyett azonban megkapta a távolságot, mint üveggolyót. Ha folytatni akarjuk József Attila altatóját, akkor le is csukhatjuk kis szemünket és el is alhatunk szépen. Úgy értem: mi a magyar ellenzék. Nincs mitől félni. Napnál világosabban látható, hogy az oroszoknak eszük ágában nincs Orbán érdekében akár egy fűszálat is keresztbe tenni. Ők semlegesek kívánnak maradni.
Az orosz tartózkodás súlyára és az oroszoktól való aggasztó függőségünkre még rá is erősített a kormány. Ha valaki nem vette volna észre, már most sem olyan olcsó nekünk az orosz gáz, mint egykor volt. Két napja a Népszava a KSH külkereskedelmi adataira hivatkozva arról tudósított, hogy a magyar kormány által jelenleg 50 forint körüli szinten “elismert” gázmolekulát az állami nagykereskedő októberben már átlag 167 forintért vásárolhatta az oroszoktól. Vagyis az állami MVM minden egyes köbméter gáz adásvételén több mint száz forintot bukott. Ebben az egy mondatos „leleplező” valóságfeltárásban rögtön két mellbevágó részlet található. Az egyik az, hogy eleddig a KSH nem hozott nyilvánosságra ilyen adatot, most azonban – nyilván Orbán oroszországi útja miatt – ezt fontosnak tartotta. Lásd és vakulj magyar! -a mi gondos államunk a drágulás ellenére is, semmiféle áldozattól vissza nem riadva őrzi a rezsicsökkentés korszakos vívmányát! A másik az, hogy a KSH nem köbméterben számol, ahogy azt a hétköznapi gondolkodás sugalmazná, nem is „fűtőértékben”, ahogy az MVM felénk elszámol, hanem „gázmolekulában”. Ennek mibenlétéről viszont legfeljebb a szakértők adhatnának felvilágosítást. Mi nem tudjuk, mekkora az a molekula és nem tudjuk ellenőrizni a fűtőértéket sem. Azt viszont sejtjük, hogy az MVM legfeljebb csak a nyereségéből bukhat, mert az ő nyeresége a fogyasztói árból keletkezik.
Nem szeretném az olvasót sok számmal untatni, de mivel a bőrünkre megy a dolog, hadd mondom el: 2008-tól hobbi szinten vezetem a családiházunk gázfogyasztását. Az elmúlt tizennégy évben 110 Ft/m3 alá még soha nem ment a gáz ára. Viszont a rezsicsökkentés éveiben (2013-tól, amikor éves szinten a gázár 146,38/m3 volt!), fizettünk 123,86 Ft.-t (2014.), 122, 04 Ft-t (2017.) és például a múlt évben 114,97 Ft-t is köbméterenként. De, mint mondtam, mi a fűtőértékért fizetünk, és a világpiaci ár akkor sem játszott be a fogyasztói árba, amikor jócskán olcsóbb volt a földgáz, mint most. Ha valakit különösen érdekel ez a téma, itt találhat egy részletes elemzést a földgáz árának összetevőiről. (https://hugas.met.com/hu/energiapiaci-betekinto/a-foldgaz-ara/3)
Ebből persze az is kiderül, hogy ez a mi jótékony államunk, amely nagylelkűen „pótolja” az MVM „veszteségeit”, egyidejűleg 50 %-os (társasági és Robin Hood) adót von el a bevételeiből, valamint 20,9% ÁFÁ-val is megterheli a fogyasztói árat! Ilyen jóságos ez a mi államunk velünk.
De térjünk vissza a már sokat és sokak által elemzett találkozóra. Ami a gázszállítást illeti, Putyin elhárította a döntést a választások utánra. Eközben az Orbán kormány folyamatosan csökkentette a gáztartalékok mennyiségét. Legutóbb 2021. októberében a teljes mennyiség egyharmadát adták el a piaci áron külföldre, ami busás hasznot hozott az államnak. Orbán pedig nem is habozott folyamatos és brutális költekezésbe kezdeni a választások előtt. (Költségvetési hiány a történelmi csúcson! Ennél kisebb mértékű államadósság 1989-ben rendszerváltáshoz vezetett!)
Bár Putyin azt mondta az Orbánnal folytatott találkozón, hogy Oroszország igyekszik mindenkivel jó kapcsolatot ápolni és ezt fogja tenni a magyar választásokon győztes kormány esetében is, ma már tudjuk, hogy majd csak április után lesz döntés például a gázár kérdésében. Ez pedig túl azon, hogy bizonytalanságban tartja a magyar választókat, biztatás azoknak, akik a Fideszben látják az orosz-magyar megbonthatatlan barátság, és így a rezsicsökkentés fenntartásának letéteményesét.
Ne tévesszen tehát meg bennünket se a hosszú asztal, sem a látványos, udvariasságot nélkülöző, durva gesztusok sora. Orbán már egy nappal előbb megérkezett Moszkvába. Így aztán egy egész este állt a két fél rendelkezésére, hogy tisztázzák a szcenáriót, a megtévesztő külsőségeket. Ők már előzetesen, e „Patyomkin tárgyalóasztal jótékony leple mögött”, megállapodtak a lényegi kérdésekről. Szelestey Lajos a Népszava tegnapi lapszemléjében idézi a New York Times cikkét, amely azzal az orosz közmondással (?) zárul, hogy ha egy buliban felkérsz egy medvét, akkor ő mondja meg, hogy meddig tart a tánc.
Szerintem ennek a bulinak még koránt sincs vége. A látszat ellenére sem az Orbánt ki tudja mivel szorongató orosz medve, sem a bábként mozgatott magyar táncpartner nem lépett még le a parkettről. Putyinnak mind az EU-ban, mind a NATO-ban, különösen a mostani feszült nemzetközi helyzetben, szüksége van Orbán támogatására, destruktív, bomlasztó tevékenységére. Ebbe vastagon belefér például az Európai Unió Oroszország elleni, egységes és közös fellépése elleni magyar vétó is. A sajtótájékoztatón Orbán el is szólta magát: semmit nem használna Oroszország ellen egy bojkott. Mi több, ha Brüsszel Magyarország nélkül is szankcionálna egy orosz agressziót, akkor Orbán valószínűleg kész lenne bojkottálni a bojkottot is.
Az orosz elnök tehát minden bizonnyal kész megadni Orbánnak Oroszország támogatását. Tenné mindezt úgy, mintha ő már levette volna a kezét Viktor Győzővicsről. Putyin sok piszkos trükköt tanult és hajtott végre hírszerzőtisztként és az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) egykori igazgatójaként is. Rutinos, dörzsölt és ravasz illető. Moszkvában az történt, hogy eljátszották nekünk a nagy halált, emiatt azonban ne hulljon senki könnye. Jusson eszünkbe Shakespeare örökbecsű szállóigéje: Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő…
Tapsolnunk viszont szerencsére nem kötelező.
Forrás: Újnépszabadság
