Fel se lobbant, sőt, még csupán szikrája pislákol a Tisztítótűznek, a hatása azonban máris érezhető. Ráadásul visszamenőleges hatályú megelőző jelleggel, amit ezennel bevéshetünk az április 12-i választások eredményutóhatási hungarikum jegyzékébe, miszerint sorra fizetik vissza a korábbi kedvezményezettek a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) radar alatt repült titkos bizottsága által megítélt támogatások összegét. Nem tükörbenézésről van persze szó, csupán csak ki szeretne minden hajnalban hideg verejtékben fürödve Ruff Bálint jogrémálombéli szúrós tekintetére riadni. A pihentető, nyugodt alvás az emberi lét nélkülözhetetlen összetevője, ugyebár.
Legfrissebben Muri Enikő elégelhette meg a zaklatott riadásokat, és inkább visszafizette az NKA Kiemelt Kulturális Programok Ideiglenes Kollégiumától a Sugarloaf zenekar három új dalának megírására kapott ötmillió forintot. Pedig esetében nem csupán a művészi, alkotói, hanem a politikai támasz is adott volt, minekutána Menczer Tamás védte meg a Fidesz Harcosok Klubja májusi rendezvényén előadott Himnusz okán. Habár, így jobban belegondolva ez akár súlyosbító lelkiismereti tényező is lehetett, csak gondoljunk bele, hogy az említett korareggeleken egy Ruff Bálint – Menczer Tamás küvére ébredünk. Azért a jegyzőkönyv (ez egy másik jegyzőkönyv) kedvéért idézzük fel az azóta „de hová tűnt” Menczer Tamás szavait:
„Köpködték, mocskolták, fenyegették, támadták, még halálos fenyegetést is kapott. De Orbán Viktor melléállt, Muri Enikő kitartott – ő egy igazi harcos.”
És még csak harcról se volt szó, hisz meg kellett volna írni három új dalt. Jó, tudom, akkor okoskodjak bele a partvonal mellől, ha már írtam életemben legalább egyetlen nótát. És valóban, ilyen még nem fordult elő, habár a főiskolán volt egy Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület nevű vicczenekarunk, amelynek turnéi szigorúan a kollégiumi szobánkban zajlottak, és a preokostelefon időknek köszönhetően valószínűleg már csak én emlékszem a formációra. Vissza a jelenbe: szóval dalokat kellett volna szereznie a dalszerzőnek, de nem. Minden megfejtésre nyitott vagyok.
Ennél azért egyértelműbbek az NKA-pénzt visszautaló úgynevezett civil szervezetek, amelyek az eszmeiségükben a Guinness Rekord kakasherepörköltfőző fesztiváltól (a méret a lényeg) a kackiás bajuszt népszerűsítő nagybőgős flash mobon (lásd még a férfi az férfi, a nő meg nő), és a mi lett volna, ha Orbán Viktor lett volna Horthy Miklós történelmi konferencián (szebb múlt, boldogabb jelen) át a 25 milliós tolnai karácsonyvárásig (mit hozott a Jézuska) tematikában fordultak volna támogatásért a bizottsághoz. A legutolsó egyébként tényleg előfordult, vissza is fizették a megítélt összeget az utolsó fillérig.
Hát mi történik itt? Talán a kormányzati propagandamédia elpárolgása közepette felszínre kerülő való valóságban az érintettek rádöbbentek, hogy a konfliktusnak nincs jó megoldása, mert vagy végrehajtói, vagy szépségtapaszai voltak a Hankó Balázsra delegált, a fideszes választókerületek kampányköltéseit kulturális mázzal leöntött, ilyetén közpénzzel burkoltan finanszírozó Btk.-szagú projekteknek.
Háború ez, a jog és igazság, a demokrácia korrupció és NER-ellen vívott háborúja, s mint minden háborúban, itt is akadnak valóban civil áldozatok – és nem Kis Grófora, Fásy Zsüliettre, Pataki Attilára vagy Gáspár Győzikére gondolok. A legkisebb, 9000 Ft (azaz kilencezer forint) juttatást a „Jókai 200”-hoz kapcsolódó Jókai-konferenciára a gödöllői Török Ignác Gimnáziumért Alapítvány fizette vissza.
A távolban felkacag egy nemzeti oligarcha.
