Folytatódik a Nagy Nemzeti Nemszembenéző-show, az egyik új epizódban Lánczi András, a Corvinus Egyetem volt rektora, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kuratóriumának tagja osztotta meg felismeréseit a Mandiner TV közönségével. Mivel Lánczi András korábban a Fidesz egyik fő ideológusa volt, gondoltam, érdemes újból odafigyelni rá. Aztán történt, ami történt.
Idézetek Lánczi Andrástól, rövid reakciókkal:
Magyar Péter régi eszközt alkalmazott: bármilyen eszköz megengedhető, hogy miként lehet dehumanizálni Orbán Viktort. (poloska)
Milyen okok vezethettek oda, hogy elhitessék, Orbán Viktor nem alkalmas az ország vezetésére? A gyűlölet középpontba állítása. És ezekhez tartoztak ügyek, amiket az ellenzék épített fel. Korrupció? Gödi ügyek? Bármit fel lehet építeni, ha az ember nem az igazságról, hanem a sikerről beszél. (MNB-botrány)
Orbán Viktor dilemmája mindig is az volt, hogy igazság vagy siker? Hogyan lehet ezt a kettőt kiegyensúlyozni? Ha az igazság győzne, akkor egy választási kampányból nem sok maradna meg egy demokráciában. Most is látszik, hogy a demokrácia mire alkalmas, és mire nem. (csak a mi demokráciánk a jó demokrácia)
Puccs volt becsomagolva egy választásba, folyamatos belső bomlasztása a Fidesz egységének. (puccs, bomlasztás, oly ismerős)
Tévedésen alapszik, merő ostobaság, hogy ha politikai bizonytalanság van, majd a szakértelem eldönti. Nem attól lesz egy miniszterelnök szakmailag jó, hogy a sok szakember, a sok értelmiségi odapakolja, hogy mit gondol. Álljunk már meg ezzel a szakértői izével, attól, mert valakinek diplomája van valamiről, még nem az. Játsszuk le, ha valaki meg tudja ítélni Gyurcsány Ferenc és Hegedűs Zsolt táncát, akkor már a szakértelemnél vagyunk. (nem tudom, sejtem, talán, engedjük el)
Orbán Viktornak abban is felelőssége van, hogy a vereség után mi történik a pártjával. Aki azt mondja, hogy mondjon le, ezt a morális felelősséget veszi el tőle. (következmények nélküli ország sokadik felvonás)
Az első következtetés, hogy kik ülnek be a parlamentbe. Nyilván olyanok, akik csípőből tudnak úgy beszélni, mint az új miniszterelnök. Tehát hogy retorikailag is fel tudják venni a versenyt – ez a megújulás első jele. (megújulás = Megafont a parlamentbe)
Az első mondat, hogy Orbán Viktor a Fidesz Gyurcsány Ference. Erre csak azt tudom mondani, hogy Napóleon az Elba szigetéről is visszajött. (Orbán egyszer, 2010-ben már visszajött, szóval Elba után vagyunk…)
Hallottam, hogy létezik egy Ruff Bálint nevű ember. (legalább hallotta)
A magyar emberek jó részét nem érdekli, hogy milyen volt Orbán Viktor nemzetközi mozgása. Nem értik. (az a fránya buta nép)
Ha Magyar Péter azt mondja, hogy ide bejön harmincezer migráns, akkor egy héten belül úgy hívják a miniszterelnököt, hogy Orbán Viktor. (harmincezer migráns, hát persze, egy héten belül, hát persze, hát persze)
Krasznahorkai László leírja az egyik könyvében, hogy milyen magyar öngyűlölet van benne. Na most ez az öngyűlölet el tud odáig menni, hogy valójában a legmélyén egy kiírthatatlan kisebbrendűségi érzés van. Orbán Viktor az elmúlt tizenhat év alatt büszkeséget akart belénk csepegtetni, de úgy tűnik, hogy a magyar inkább szeret kicsi lenni. Holott látszik, hogy aki az elmúlt tizenhat évben akart bármit tenni, csinálni, bármivé lenni, az nagyrészt rajta múlt, hogy meddig vitte, és hová vitte. (főként, ha betagozódott a NER-be)
És most van egy hatalmas retorikával megnyert választás, aminek a legmélyén biztos nincs benne a büszkeség, az öntudat, az alázat, a lojalitás. Csupa olyan érték ment a szemétdombra, ami nélkül nincs közösség. (hogy szóljunk be majd 3,4 millió honfitársunknak)
A cél, hogy legyen egy nemzeti vállalkozó osztály meggazdagodva, hogy erre szükség van, az biztos így van. Hogy ennek milyen a minősége? Az egy nagyon nagy kérdés. Hogy lehetett-e volna másként csinálni? Biztos. De ez most így alakult és a politikai realizmus azt diktálja, hogy ebből kell kihozni, azt, ami van. A gazdagodásnak sok útja van, biztos, hogy nagyon sokan a realitás határán mozognak, de ez egy másik dolog, de a mindenszarizmusban mindenre ráordítani, hogy korrupció, mert valakinek az irigykedését kell elrejteni, az probléma. (No, ezt viszont hosszabban, ugorjunk vissza néhány kétharmadot, Heti Válasz interjú, 2015: „Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.” Fenébe, nemzeti oligarchakaszting kellett volna, na, majd legközelebb.)
