Tegnap nagy vagdalkozások történtek a kommentszekcióban: a felháborodott, illetve támogató, de mindenképpen csípős hozzászólások a könnyen olvasható Jókai miatt történtek. A „fordításról” hozzáértő csapat gondoskodott, közülük senkit nem vádolhat az ember ostobasággal vagy merkantilizmussal. Totth Benedek egyfajta ezeregyéjt írt A Szent Borbálá-ból, amely biztosan nem ijeszti el a közeledőket. Az is biztos (óraadóként magam is tapasztalom), hogy még az egyetemisták olvasási szokásai vagy „olvasókincse” sem olyan, hogy egy Jókai-szöveggel megbirkóznának.
Csakhogy éppen itt az ellentmondás és a projekt feszültsége: akik ezekkel az átiratokkal megbirkóznak, azok sem Jókai-szövegekkel birkóznak. Illyés Bánk bán-jára vagyunk kíváncsiak, vagy a Katonáéra? Móricz Kemény Zsigmondjára, vagy az „igazi” Keményre? Ha ezekre a kérdésekre az a válasz, hogy „egyikre sem”, akkor sem a modernizált Jókai győzött, mert aki nem olvas, az nem fog olvasni.
Egyfajta tartalmi összefoglalót kapunk Az arany ember második fejezetéből, és ez kétségtelenül hasznos egy csomó középiskolás meg egyetemista számára. Ahogy sokan nem láttak gémes kutat, és így nem értik a Toldi-t, úgy sokan nem ismerik ezt az elbeszélési módot, és ennek a feldolgozásnak köszönhetően meg sem kell küzdeniük vele.
A pedagógia és az olvasás amúgy is „élvezet-alapúvá” vált, a Kincskereső kisködmöntől és más remekművektől óvják a gyermekeiket sokan, mint a tűztől, mintha az olvasás – a bejáratott olvasás – egyetlen célja az élvezet lenne. Gondolom, a mai olvasónemzedék már nem is értené, miért szerette Réz Pál a felesége halála után a Szerelem a kolera idején-t olvasni, s miért nem lapozgatott valami könnyen emészthetőt.
Érdekes módon hasonlít ez Wass Albert bálványozásával, elvégre ott sem kell eltöprengeni semmin, a magyarok folyton helikopterek, mindenki más pedig aljas összeesküvő.
Wacha Imre egyszer előadást tartott Krúdyról, s azt mondta többek között: ha a főmondatokat hagytam el, elvesztettem a történetet, ha pedig a mellékmondatokat, akkor elvesztettem Krúdyt. Egy írót nem lehet „elmagyarázni”, noha azt belátom, hogy az új világ feloldhatatlan nehézségekkel provokál.
A szerző blogbejegyzése 2026. április 3-án.
