2026. szeptember másodikán „Az RMDSZ az AUR mellett szavazott a képviselőház új vezetéséről, a PNL és az USR kivonult a teremből”.
2026. május 10-én Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke ezt mondja az AUR elnökéről: „Nem felejtjük el, hogy Úzvölgyében nagyapáink sírjain táncolt…”
Használati eljárásrend:
- Az elnök úrnak igaza van.
- Az elnök úrnak mindig igaza van.
- Amennyiben az elnök úrnak nincs igaza, eseti mérlegelés után az 1., illetve a 2. cikk alkalmazandó.
Nem mérvadó, de a pontosság kedvéért: az AUR elnöke sosem táncolt a jelzett sírokon. Ha nem egy kiváló elme szájából látnánk a nyilatkozatot, akár gátlástalan hazudozásnak is nevezhetnénk.
2026. május 19-én: „Preşedintele UDMR, Kelemen Hunor, a reafirmat, … că nu există posibilitatea creării unui Guvern minoritar PSD din care să facă parte UDMR, ”linia roşie„ fiind AUR.” („Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke… újra megerősítette, hogy nincs esélye egy olyan PSD kisebbségi kormánynak, amelynek része legyen az RMDSZ, mert az AUR »a vörös vonal«.”)
2026. június 29-én nyilatkozza az RMDSZ elnöke: „…az RMDSZ azonban nem hajlandó legitimálni az AUR-t”.
Négy hónappal később az RMDSZ a maga mérhetetlen bölcsességében csuklás nélkül szavaz együtt az AUR-ral.
Az RMDSZ azzal az AUR-ral szavazott együtt, mely párt elnökének „Nem felejtjük el, hogy Úzvölgyében nagyapáink sírjain táncolt…”
Az RMDSZ azzal az AUR-ral szavazott együtt, mely párttal kapcsolatban „Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke… újra megerősítette, hogy nincs esélye egy olyan PSD kisebbségi kormánynak, amelynek része legyen az RMDSZ, mert az AUR »a vörös vonal«.”
Az RMDSZ azzal az AUR-ral szavazott együtt, melyről tudjuk, hogy „…az RMDSZ azonban nem hajlandó legitimálni az AUR-t”.
Egy átlagos elmében ilyenkor kalamajka keletkezik. De nem úgy az RMDSZ nagy fejében, hisz mindannyiunk rendkívüli szerencséjére van egy legény a gáton, aki halált és igazságot megvető bátorsággal kiáll és tiszta vizet önt a nyílt kártyákba, világot gyújt fejünkben: „Csoma Botond kényszerhelyzettel magyarázza, hogy az RMDSZ megszavazta a képviselőház új vezetését”.
Mazsolázzunk tehát.
„Az ülés kezdete előtt megkérdőjelezték az RMDSZ jogát a minden ülésszakban betöltött háznagyi tisztséghez.” Létezik ilyen jog? Vagy a románok engedékenységéről van szó? Ha ez a tisztség veszélybe került, akkor azt jelenti, hogy RMDSZ nélkül is megvolt a többség a tisztség más pártnak való odaadásához. Vagyis az RMDSZ szavazataira a PSD–AUR-nak nem volt szüksége.
„Nem vagyunk a PSD–AUR–SOS-megállapodás része, ez egy új többség” – való igaz. Az RMDSZ önként és dalolva, LÉLEKBEN csatlakozott. Ilyenkor lesz az emberfiának feje nagy.
És eképpen sóhajt fel, mint a szemérmetes szavazóbázis tagja:
„Oh széles tenyerű Fejenagy,
Helységünk kalapácsa,
S csapra ütője szivem hordójának!
Még kétkedel?…
Ártatlan vagyok én,
Mint az izé…”
A kényszerhelyzetről Cătălin Drulă ezt írja: „Kedves magyar barátaim, olvassátok végig. Tegnaptól a Képviselőház vezetőségében két USR-es és PNL-es tagot váltott fel két AUR-os és SOS-os tag. Mindez az RMDSZ szavazatával történt. Az RMDSZ szavazatával azok a szélsőséges pártok, amelyek ellen az RMDSZ állítólag küzd, most négy képviselőt adnak a vezetőségbe (3 AUR + 1 SOS), míg a jobboldali USR+PNL mindössze kettőt. Mindez úgy, hogy az USR+PNL-nek 94, az AUR+SOS-nak pedig 75 képviselője van a Parlamentben. Ez a fura matematika csak az RMDSZ szavazatával valósulhatott meg. Miért segített az RMDSZ abban, hogy a szélsőségesek még nagyobb hatalomhoz jussanak? Ezt a kérdést kell feltenniük a választóknak a Parlamentben ülő képviselőiknek.”
Győzött tehát a józan ész. Nemdebár?
