A közzétett adatok szerint 2000 – 2022 között, a befizetett összeghez képest, Románia 3,41‑szer (80.410.700.000€), Magyarország 4.63‑szor (83.184.100.000€) nagyobb összeget kapott vissza. … És további számok, amelyek a kampányban – akár plakátokon is – felhasználhatók.
Mielőtt átalakítanánk az Európai Uniót, június kilencedikén elfoglalva Brüsszelt, talán nem ártana néhány jelentéktelen számadatot felidézni. Már csak azért is, hogy tudjuk majd, milyen irányba akarjuk átalakítani ezt az immáron megint (a már ifjúkoromban unalomig hallott mese szerint) a szakadék szélén tántorgó, rothadó Nyugatot.
[Brüsszel legyen olyan, mint Alcsút (a szülőfalu), vagy olyan, mint Felcsút (a stadion gazdája), vagy olyan, mint Csíkkarcfalva (szülőfalu, egyben a Székelyföldi Jégkorong Akadémia gazdája)?]
Szerintem Brüsszel 2024. június kilencedike után térjen végre a „Hagyományos Székely Jövő” program által kijelölt útra. (Nyájas olvasó, megjegyzem, ez nem vicc. Ez komoly. Ilyen HaSzékJő központok már léteznek!)
Na, de addig is, lássuk miből élünk! Hát kérem szépen mi is, meg Magyarország is, a mások által megtermelt pénzből élünk. Bizony, bizony.
Az Európai Bizottság (gúnynevén „Brüsszel”) Költségvetési Főigazgatósága (DG BUG) által közzétett adatok szerint 2000 – 2022 között, a befizetett összeghez képest, Románia 3,41‑szer (80.410.700.000€), Magyarország 4.63‑szor (83.184.100.000€) nagyobb összeget kapott vissza. Magyarország lényegesen kevesebbel járult hozzá az EU költségvetéséhez, mint Románia. Pontosabban Magyarország a Románia által befizetett összeg 76 százalékával járult hozzá a közös kasszához. Ezzel szemben Magyarország a Románia által kapott támogatás 103 százalékát kapta meg. Jogos tehát az RMDSZ-Magyarország közös siránkozás, panaszkodás. Vagy talán mégsem? Mostanában mintha olyan bizonytalan lennék.
A Közös AgrárPolitika (KAP) keretében “Közvetlen kifizetések” címszó alatt, a jelzett időszakban Romániába 20.135.400.000€, míg Magyarországra 18.404.800.000€ érkezett.
A SAPARD (Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development) előcsatlakozási programban Romániában 5.422 pályázat € 2.069.990.798,83 támogatást kapott. A pályázatok 2,9 százaléka volt Kovászna (1,5 százalék) és Hargita (1,4 százalék) megyei. Ezek az arányok nagyjából megfelelnek a statisztikai átlagnak. Csakhogy a felzárkózáshoz nem a lemaradáshoz való ragaszkodás vezet.
Na, erre mondja az RMDSZ, hogy „Az igazság: áldás és bosszúság az EU-s agrártámogatás”. A suska jól jön, csak ne kellene elszámolni vele! Az az alattomos dzsendernyugat! Közben, egészen halkan jegyzem meg, hogy sem agrártámogatásért, sem más EU támogatásért nem kötelező pályázni. Számomra érthetetlen, hogy ha önként pályáznak EU-s támogatásért az RMDSZ gazdái (mármint az RMDSZ által képviselt gazdák), akkor mégis mi zavarja őket az EU-s pályázatoknál?
Az Európai Bizottság évente nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak pénzügyi jelentést az agrártámogatásokról. Ezekből kiderül, hogy 2008 és 2022 között Románia a rendelkezésére álló összegek 59 százalékát, Magyarország pedig 60 százalékát hasznosította. Ezzel szemben Írország teljesítménye 89 százalék. Románia abszorpciója először 2016‑ban haladta meg a Magyarországét. De azóta minden évben a Magyarországénál magasabb arányban használta fel a támogatásokat.
Talán még említsük meg azokat, akiknek kell a pénze, de nem kell az az életvitel, amellyel megtermelik a pénzt.
2017 -ben minden hollandus 200‑at, minden svéd 160‑at, minden német 150‑et, minden dán 140‑et, minden osztrák 100‑at fizetett be a közösbe. Eurót. Ezzel szemben a lettek fejenként 415‑öt, az észtek fejenként 351‑et, a görögök fejenként 347‑et, a magyaremberek fejenként 315‑öt, a litvánok fejenként 238‑at, a románok fejenként 172‑t vittek haza. Eurót, persze.
2018-ban a fejenként legtöbbet befizető tagállamok listáját: Hollandia (€284), Dánia (€254), Németország (€208), Svédország (€196), Ausztria (€174) vezeti. A fejenkénti legnagyobb összegeket pedig Észtország (€391), Lettország (€483), Magyarország (€514), Litvánia (€57) vitte haza.
2023-ban a vásárlóerő-paritást illetően a listavezető Luxemburg 240-nel, a leggyengébb Bulgária 64‑gyel, Románia 78‑al kissé lehagyta Magyarország 76‑osát.
A Romániában élő „magyaremberek” nevében tehát jogos, indokolt, érthető, hogy az RMDSZ apparatcsikjai az Európai Unióról szólva, a tények diszkrét mellőzésével, füllentsenek „reggel, éjjel meg este”. Vagy talán mégsem?
Van egy olyan érzésem, hogy Európa hanyatlóban levő nyugatibb (szorgalmasabb, fegyelmezettebb és ezért gazdagabb) vidékeinek nem tesz majd jót, ha a pusztai magyar köpcösnek sikerül saját képére és hasonlatosságára alakítani az uniót.
