Olyan helyzetekben, amikor egy adott termékből (lásd magyaremeber) kielégítően sok áll rendelkezésre, érdemes válogatni, szelektálni bizonyos célok eléréséhez a legalkalmasabbakat. Teszem azt, Csíkszeredában, ahol az etnikai tartalék az összlakosság 72 százaléka, egy etnikai párt „jónyugodtan” hirdethetne szabad versenyt. Hisz a legtöbb „helyi erő” nem jegyeztette be magát a székely albekezdéshez, hanem „sunnyogva” magyarított.
Csakhogy a (viszonylag) szabad verseny, bármilyen precizitással is tervezték volna meg spontaneitását, tartogathat meglepetéseket. Négy évvel ezelőtt az akkori polgármester is egy belső előválasztáson bukta a jelölést, a jelenlegi „polgi” javára.
Kisebb meglepetést okozott az etnikai párt Városi Küldöttek Tanácsának idei, szabad választása is. Az egyik „szavazólap” azt kérdezte, óhajtom-e, hogy a „polgi” legyen (értsd: maradjon) az etnikai párt városi szervezetének elnöke? Ugye furfangos kérdés? Nos, a megjelent mintegy ötszáz etnikai pártszimpatizáns közül százhuszonöt határozott nemmel ragált a blikfangos kérdésre. Ettől aztán annyira összement a választásokig maradt idő, hogy polgármesterjelölt-előválasztásra már nem futotta.
Hogyisne! Hisz, jeleztük, a múltkor is bébaszkulált az előválasztás: az elődnek. Ebből okult az utód. A „polgi” szűk haveri köre oszt tett is kellően megfontolt javaslatot. Ki is tetszettek találni, kinek osztottak lapot? Akkor nem részletezem.
Kissé régebbecske, az akkori miniszterelnökhelyettes és egyben etnikai pártunk szövetségi elnöke minden kedden, hajnali nyolckor, eligazítást tartott minisztereinek, államtitkárainak. Néha kiszaladt a fejéből egy-egy badarság. Például: „Alea iacta est”, „Hic sunt leones”. Az egyik fiatal, szépreményű, aznap véletlenül nem „Rio”-ban értünk küzdő miniszterünk ingerülten és jól hallhatóan megkérdezte: „Miket beszél ez itt, összevissza?” Nem értette, hát felháborodott.
Ezért idézem jelen írásom (parafrazált) címének ihlető forrását: Pannónia dicsérete
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, általa híres e föld!
Janus Pannonius (1434-1472) – (Berczeli Anzelm Károly fordítása)
Fogalmazásom címének második részét pedig A’ mennykönek mivoltáról, ‘s eltávoztatásáról való böltselkedés című, 1871-ben Pozsonyban kiadott mű sugallotta.
