Avagy: elviszi-e Pedro Sánchez a balhét? Azon, hogy Magyarország antibal(lib) kormánya és Románia ingadozó vagy inkábbjobb elnöke huszonkettedmagával együtt aláírta a spanyolellenes nyilatkozatot, nem kell csodálkozni, nem maguktól tették, viszont a történteknek vannak érdekességei, tanulságai és nem csak politikai, hanem „erkölcsi” következményei is.
A Nagy Ceuta-rejtély: ki nyitotta ki Európa láthatatlan kapuját? Ez a Euronews kifejező, szemléletes címe; indokolja az, hogy a rövidnagrágos partraszállás a cuetai spanyol enklávéban több magyarázatot, (összeesküvés)elméletet váltott ki. Meg több a részlet is, hisz még a nagy migránsinváziók történetében is előzménytelen, hogy félszázezer fiatal férfi félmeztelenül, minimális csomag és pénz nélkül, spontán módon nekiinduljon egy nyolcvanezer lakosú autonóm város elözönlésének. Why, és cui prodest?
A mostani a 2021-es, tízezer fős válságnál sokkal nagyobb. Az is szinte példátlan, hogy ilyen hamar lecsengett – kérdések sokaságát hagyva maga után. Ceuta Spanyolország 19 négyzetkilométeres enklávéja Marokkóban, az EU egyetlen szárazföldi határa Afrikával. Normálisan hermetikusan lezárt, de július 31-én csütörtökön hirtelen „kinyílt”. Mint öt évvel ezelőtt, most is sokan a Tarajal-hullámtörő gáton keresztül, úszva, vagy a kerítést megmászva jöttek. És a marokkói rendőrség (eleinte) passzív volt, „erre parancsoljatok, kedves honfi migránsok…”.
A spanyol kormánydelegált szerint legalább hetvenkét halottat találtak a partokon, sokan úszás közben fulladtak meg, ők az akció járulékos áldozatai, több mint ezer embert kellett ellátni. Spanyol adatok szerint 48-50 ezer személy önként vagy visszakísérve már egy-két napon belül visszatért Marokkóba. Szombatra Ceutában „feszült nyugalom” lett.
Válaszlépésként Spanyolország azonnal kétszáz rendőrt és pluszban hatvan katonát küldött a helyszínre, majd augusztus 1-től 500 méteres úszó akadályt kezdett telepíteni a tengeri határra. Az EU felajánlotta a Frontex (az Európai Unió hivatalos határ- és parti őrsége) megerősítését, Von der Leyen levélben dicsérte a spanyol-marokkói „hatékony és eredményes” kezelést. Olaszország a ceutai képek hatására bejelentette, hogy felfüggeszti a Schengent Spanyolországgal a nem EU-s állampolgárok felé. (???, nota bene: Ceután kívül Spanyolországnak nincs szárazföldi határa Marokkóval!)
Nézzük hát akkor a „rejtélyt”! A spanyol hírszerzés (CNI) szerint Marokkó nem tervezte el előre, de tudatosan engedte az áradatot, majd pénteken parancsra le is zárta Fnideq városát. (A földönfutó illegális „migráncsok” ott maradtak gatyában, képletesen is megfürödve.) Marokkó a tudatos engedékenységet üzenetként használhatta: Spanyolország áprilisban bejelentette 500 ezer papír nélküli migráns legalizálását, amit több EU-s ország is a pull-faktorral vádol. A spanyol belügyminiszter szerint a helyzetet huszonnégy órán belül visszafordították, és a belépőknek „nincs esélyük a legalizációra”. Talán még egy kávéra sincs esélyük, a tipikus spanyol vendégszeretet ellenére, és ez is ritka a migráció történetében, hogy ennyi hajszolt, űzött, elkínzott migráns egy nap alatt önként visszatérjen szenvedései színhelyére… Ez a viselkedés valahogy nem illik a klasszikus migrációs történetbe. Maró iróniánk élét azonban lényegesen csorbítja, hogy – szegény kamaszok, a hiszékenység és a manipuláltság ára… – nagy számban megfulladtak, meghaltak.
[A pull faktor (vonzó tényező): olyan külső erő vagy tulajdonság, amely embereket, erőforrásokat vagy tőkét vonz egy adott helyre, országba vagy szervezetbe. A legfontosabb példák közé tartoznak: jobb munkalehetőségek és magasabb fizetés, biztonságos környezet és magasabb életszínvonal, kedvező oktatási és egészségügyi ellátás, olyan, a célországra jellemző előnyök, mint a jó munkaerőpiac, szociális juttatások, adókedvezmények, olcsó munkaerő vagy fejlett infrastruktúra, amelyek a vállalkozásokat vonzzák egy adott régióba.]
Szóval mindezek indokolják, hogy miért beszél a világsajtó rejtélyről, és milyen – hol egymásnak ellentmondó, hol egymást kiegészítő – elméletek születnek.
A legvalószínűbbnek tartott a „marokkói csap” elmélete: Marokkó tudatosan nyitotta ki és zárta vissza a határt, hogy üzenjen Madridnak és Brüsszelnek. A tét(ek) Nyugat-Szahara kérdése, halászati egyezmény, mezőgazdasági kvóták, EU-s pénz a határvédelemért. 2021-ben pontosan ugyanez történt, csak akkor nem jöttek épp olyan sokan. Minél több (a szerencsétlen kalandorok közöt az áldozat), annál hatásosabb a művelet. Már a spanyol CNI is félig kimondta: „nem tervezték, de hagyták”. No de mit hagytak? Holgy elinduljanak és hogy megérkezzenek? De az igazi kérdés az, hogy ki indította őket útnak? Ki szervezte az akciót, és ki volt a kiagyalója?
Fontos konteó a spanyol belpolitikai elterelés elmélete: Sánchez kormányát otthon korrupciós ügyek szorongatják, és jött a bejelentés az 500 ezer illegális migráns befogadásáról, legalizálásáról. Az elmélet szerint a spanyol kormány szándékosan hagyta eszkalálódni a helyzetet, hogy utána „erős kezű” határvédőként mutassa magát – ezért is lehetett olyan gyors a 500 méteres úszófal telepítése. A kérdés ugyanaz. Nem valószínű, hogy a spanyolok rávettek félszáz embert, hogy jöjjenek Cuetába…
A fentiekre lenne válasz a „TikTok-konteó”: marokkói tiktokkerek hetek óta terjesztették, hogy „Ceuta nyitva van, aki átúszik, papírt kap”. Ezek szerint nincs központi szervezés, csak virális pánik. Ezért jöttek felkészületlenül a fiatalok, ezért fordultak vissza, amikor kiderült, nincs papír, csak rendőr. És akkor már lehet asszociálni a „hibrid háborúra” is…
Az EU-s pénzcsap-elmélet az ellenfelek együttműködésére alapoz: mind Rabat, mind Madrid érdekelt abban, hogy Brüsszel megijedjen: „Nézzétek, mi történik, ha nem adtok több pénzt a határvédelemre”. Von der Leyen két nappal később már ígért is plusz Frontexet és pénzt Marokkónak. Haha: Win-win válság. Aleset a „csere”-elmélet, az már durvább verzió: egyeztettek: Marokkó elengedi a tömeget, Spanyolország látványosan visszatoloncol, és cserébe Marokkó csendben elismerést kap Nyugat-Szaharában vagy gazdasági engedményt. Erre semmi bizonyíték, csak a túl gyors lezárásból következtetnek rá.
A demográfiai (Great Replacement) verzió már a szélsőjobb narratívája: szándékos lakosságcsere, importálnak 50 ezer fiatalt, hogy pótolják a munkaerőt. Ezt gyengíti, hogy a tömeg nagy része huszonnégy órán belül önként hazament; a lakosságcsere ármános csele nem vált be. A migránstömeg öntudatra ébredt, a halottakon kívül a t9bbiek nem dőltek be.:) Ez a változat a helyzetből nem következik, a szélsőjobb rációjának álma, vö. Goya…
Az elméletekben természetesen szerepelnek a főszereplők. Sáncheznek a spanyol jobboldal-hívek mindent is felrónak, legkézenfekvőbb jele a felelőtlenségének, hogy elment szabadságát tölteni.
A kulcsfigura természetesen VI. Mohamed. Amiről biztosan „tudott”: 2021-ben és most 2026-ban is ugyanaz volt a forgatókönyv, a határőrizet egyik óráról a másikra eltűnik, átjön több ezer ember, majd huszonnégy óra múlva parancsra visszaáll a kordon. Marokkónak Ceuta tökéletes nyomásgyakorló eszköz. Nyugat-Szaharát illetően 2020 óta elvárja, hogy Spanyolország is ismerje el annak szuverenitását. Amikor Madrid álláspontja közeledik ehhez, nyugodt a határ, amikor távolodik tőle, „kinyílik”. Tudvalevő, hogy az EU 2018-2027 között több száz millió eurót adott Marokkónak határvédelemre. Minden ceutai krízis után emelkedik az összeg. Belföldi ok a fiatalok munkanélkülisége Marokkó északi részén 30 százalék felett van. Egy ilyen szelep rövid időre levezeti a feszültséget. VI. Mohamed király szerepe tehát klasszikus határ-diplomácia, ez nem konteó. A reakciója is mindig ugyanaz: hivatalosan az „embercsempészek” és a „közösségi média” hibáztatása, de a gyakorlatban persze az egészet telefonnal lezárja.
Donald Trumpnak közvetlen szerepe nincs Ceutában, de ő a háttérben működő biztosíték, és ő befolyásolja az állásfoglalásokat is. 2020 decemberében Trump első elnöksége ismerte el Marokkó fennhatóságát Nyugat-Szahara felett, cserébe az Ábrahám-egyezményért (marokkói-izraeli normalizálás). Azóta Washington Marokkót stratégiai partnerként kezeli. 2025-2026-ban a második Trump-adminisztráció bevándorláspolitikája a legszigorúbb a világon. Amikor az európai jobboldal a ceutai képeket mutogatja, rendre a Trump által felhúzott határfalra hivatkozik. És Trump Cuta elözönlése után azonnal kijelentette, hogy „ez” történik az Egyesült Államokkal is, ha novemberben a demokraták győznek… Mindenesetre gyűlésezhetnek akármennyit az EU belügyminiszterei, amíg Marokkó az USA és Izrael szövetségese a Száhel-övezetben, addig Brüsszel nehezen büntetheti meg a határnyitásért, a magasabb tét mindent felülír.
Benjamin Netanjahu a csendes, mindig éber harmadik… Marokkó és Izrael 2020 óta katonai és hírszerzési szövetséges. Az izraeli drónok és megfigyelőrendszerek egy része a marokkói határon is ott van. Spanyolország viszonya Izraellel 2023 óta nagyon feszült a gázai háború miatt – Sánchez kormánya az egyik legpalesztinpártibb az EU-ban, Netanjahu kormánya pedig többször bekérette a spanyol nagykövetet. Ezért Netanjahu nem fogja nyilvánosan kritizálni Marokkót Ceuta miatt.
Jó, hogy a helyzet Ceutában normalizálódott. A vita egyhamar nem ér véget.
