Gyorsan, gyorsan! Ezt nem halaszthatjuk, azonnal meg kell osztanunk olvasóinkkal, amint hírét vettük. Adjuk tovább a revelációt! A két publicisztikát közel két év választja el egymástól. Mindkettőt a Mandineren olvastuk, de alább az eredeti forrásukat adjuk meg. Elragadtatásunkat külön jegyzetben fogjuk kifejezni. Hátha addig kissé lehiggadunk.
Bölöni László üzenete Szabó Tímeának: Mi, erdélyiek és székelyek nem felejtünk!
Pesti Srácok, 2020. április 23.
Odaadjuk önnek a 60 ezer maszkot, vagy annak az árát, mert ha önnek ekkora fájdalmat okoz az adomány, akkor köszönjük, visszaadjuk, kifizetjük – olvasható Bölöni László ünnepelt labdarúgó, 108-szoros, erdélyi származású román válogatott, majd BEK-győztes edző azon levelében, amelyet a PestiSrácok.hu-nak küldött, és amellyel a párbeszédes Szabó Tímeának üzen. Bölöni László keményen, de elegánsan teszi helyre a politikust, felhívva arra is a figyelmét, hogy az erdélyiek és székelyek nem felejtenek. Bölöni László Szabó Tímeának címzett írását változtatás nélkül közöljük, érdemes elolvasni!
60 fölött, kijárás korlátozás idején mit lehet tenni? Olvasni, tévézni és a skype segítségével Brüsszel-Knokke-Antverpen háromszögben virtuálisan játszani. De mit? Bár ritkán feledek, nem emlékszem, kinek az ötlete volt, de megegyeztünk: Youtube-on mindhárman megnézzük ugyanazt a valamit, vagy valakit, aztán szavazunk a legjobbra, és ha tehetjük, díjazzuk a nyertest. Elsőnek állatfilmet néztünk. Az oroszlán elkapta a bivalyt, a krokodil a zebrát, a gorilla verte a mellét. Nem volt győztes. Nem tudtuk eldönteni, melyik a legerősebb, legsunyibb, legvadabb.
Második alkalommal a focit választottuk. Mert mindhárman abból élünk, és mert könnyű bevágásokat találni: Messi, Ronaldo, Mbappé, Neymar. Na, most dönts el! Melyikük a legjobb? Pro és kontra, vita, kiabálás. Most sem volt győztes, de jól mulattunk.
Tegnapelőtt, brüsszeli barátom meglepő javaslattal állt elő: mindhárman magyarok vagyunk, nézzük meg az április 20-i parlamenti vitát, majd válasszuk ki, és díjazzuk a “legharciasabbat, legtisztánlátóbbat”, szóval “a legek legjét a képviselők közül”. Végignéztük, aztán közfelkiáltással mindhárman a párbeszédes Szabó Timeára szavaztunk. Vitathatatlan, elsöprő siker! “Feltétlenül a legbátrabb!” Jeanne d’Arc, Indira Gandhi, Zrínyi Ilona, mind háttérbe szorultak volna Szabó Timea mögött, ha a Parlament patkójában lehettek volna. Valóban: választékos szókincse, a szeméből sugárzó szenvedély, az amiről beszélt, egyszerűen felejthetetlen. Bár nem múlta felül egyik harcostársának 2004-es buzdításait – említettem, hogy ritkán feledek! – de halálbiztosan azt a szintet ütötte meg: feledhetetlen! Megérdemeli hogy megismételjem: (A mindenit, szinte azt írjam, hogy “figyelmeztessem”.) FELEJTHETETLEN!
Mint társaimmal megbeszéltük, lezárt borítékból magam emeltem ki a meglepetés díjat. Társaim feszülten figyeltek. Egyhetes meseszép kirándulás! – olvastam be nagyhangon. Társaim tomboltak. Négy csillagos szálloda, mert ötcsillagos ott nincs, teljes ellátás, benzinpénz. Minden ingyen. Én fizetem. Kirándulás, brávó, de hova? – türelmetlenkedtek a haverok. Erdélybe, pontosabban Székelyföldre. Ahova az április 20-i felszólalása után a székelyek tárt karokkal várják Szabó Timeát.
Nagyon szép lesz. Látni Szovátát, sétálni Udvarhelyen, a Gyilkos tó, Sepsiszentgyörgy, Madarasi Hargita, Csíksomlyó, Hargita Gyöngye, Csíkszereda, közben hálaként érezni az egyszerű székelyek szeretetét. Nagyszerű lesz, asszonyom. Korondon emléktárgyakat lehet vásárolni. Kibéden vörös hagymát. Vetekedik a makóival, ezeket is állom.
Asszonyom, lenne egy kérésem: hazafelé menet Marosvásárhelyen a Rákóczi-lépcsőnél álljon meg egy pillanatra. Egyik barátom, már megbeszéltem vele, odaviszi önnek a 60 000 maszkot, vagy annak az árát. Ahogyan ön akarja. Mi hálásan köszönjük az adományt, de ha ez Önnek akkora fájdalmat okozott, kedves Szabó Timea, mi odaadjuk önnek. Ne aggódjon értünk. Bár porlunk mint a szikla, az Ön haragjánál nagyobb és több vészt is túléltünk már és megmaradt az erdélyi, pláne a székely. Valahogy majd megleszünk enélkül is, és Bukarest is van a világon.
Az útja Kolozsváron is átvezet. A Szent Mihály templomnál, tudja, a Mátyás-szobornál, ugyanebból a célból, egy másik ismerősöm várja Önt. Otthon majd pihenje ki az út fáradalmait: TV, internet, Facebook, amihez kedve van. Lehet olvasni is. Hogy kitől? Sipos Domokostol, Tamási Árontól, Kányádi Sándortól, Dsida Jenőtől, Sütő Andrástól. Jaj, mennyien maradnak ki, de biztosan talál valami kedvére valót. Vagy olvasson Kőrösi Csoma Sándor utazásairól. Amennyiben a történelmi események érdekelnék, nézzen utána Rákócziéknak, Zrínyiéknek, Hunyadiéknak, Báthoryéknak, Bethlenéknek. Szerényen javasolnám, hogy jegyzeteljen is, például azt, hogy ők hol is születtek.
NEM. AZ UTAZÁSÁRÓL NE JEGYEZZEN FEL SEMMIT. ÖN FIATAL, ÉS NEM FELEJT. DE MI SEM!
Bölöni László: Az ördög soha nem alszik
Magyar Nemzet 2022. március 24.
Rögtön belevágok a sűrűjébe. Valóban Márki-Zay Péter a magyar baloldal legértékesebb embere? Ez az állandóan utólagos magyarázkodásokra kénytelen ember az ellenzék legek legje? „Nem fogalmazott szerencsésen.” „Valóban szerencsétlen mondat.” „Most magam sem értem Márki-Zayt.” Ezeket hallom és olvasom. Az őt védeni igyekvő baloldali média erejéből is csak ennyire futja. És ez az ember akarja vezetni az országot?! Négy éven át majd hallgathatjuk, hogy: „Nem is úgy gondoltam.” De Európának, a világnak, az Amerikai Egyesült Államoknak, Kínának, Oroszországnak, az indiai szemészeknek is lesz idejük és kedvük az utólagos eszmefuttatások hallgatására?
A magyaroknak, bal- és jobboldalon, volt ezekhez türelmük. Hallgattuk az utólagos lárifárikat. Magyarázta a nőknek, hogy mire jó a helyesírás. Magyarázott a zsidóknak is. Aztán a vidékieknek igyekezett a fejükbe vésni, hogy nem is olyan ostobák, mint amilyennek ő látja őket. Nekünk, külhoni magyaroknak is érvelt utólag. Javítani próbálta degradáló szavait, de így is csak a második értékcsoportba osztott minket. Feltűnési vágytól fűtve – szellemesnek akart tűnni – magyarázta azt is – ő csak tudja, hiszen Amerikából jött –, hogy mit keresett Michael Jackson Trianonban. Szegény Apponyi Albert! Gondolom, magyaráznia kellett azt is – mert ha nem, le se merem írni, hogy mire gondolhatnánk –, szóval mégis csak meg kellett otthon magyaráznia, hogy neki a hét miért csak hat?!
Egyvalamit nem kell megmagyaráznia. Sem önöknek, sem nekünk. A bizonytalan szavazók csoportjának sem. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy Márki-Zay legerősebb politikai erénye Orbán Viktor és a Fidesz zsigeri, vak gyűlölete. Mindez feltűnési vággyal alátámasztva. Ennyi elég a kormányzáshoz?
Tudom, hogy szavaimban keserűség és irónia is bujkál. Mert aggódom. A magyar választók, idősek és fiatalok, elkövethetik azt a hibát, hogy rá szavazzanak? Még ha nem is értenek mindenben egyet az aktuális kormánnyal, akkor is megkérdem: történhet akkora és annyi baklövés, hogy ilyen ember kerülhessen az ország élére? Aggodalmamat kérdésekkel igazolom. Aki ilyen sokat és ilyen gyorsan beszél, mikor van ideje gondolkodni? Nekem ez azért furcsa, mert minket odaát arra tanítottak a szülők és a sors, hogy mielőtt lenyelnénk, jól rágjuk meg a bort.
A válaszokra még maradt egy kis gondolkodási idő. Nekik is. Újabb kérdéseim elárulják a futballhoz közelségem. Ez a ti csapatkapitányotok? Ő a ti vezéretek? Neki adjátok a karszalagot? Nem hiszem el.
Azt sem hiszem, hogy a bizonytalan szavazók – sokat gondolok a fiatalokra – ne lássák a vitathatatlan eredményeket. „Amit kapunk, az természetes. Az jár nekünk” – ezt többször hallottam. Szerény véleményem, hogy tévedés lenne feladni a megnyugtató jelent és felcserélni azt egy idealisztikus jövővel, ami tulajdonképpen a nem is nagyon rég megtapasztalt keserű múlt. Ezért tisztelettel kérném: álljatok meg egy pillanatra és gondolkodjatok.
De nekünk is kell gondolkodni! Mert az ördög soha nem alszik. Soha! Tudjuk. És ha igen, akkor rajta! Amikor kell, mind-mind legyünk jelen! Mert küzdelem lesz. Mert ott kell, ott akarunk lenni. Senki nem hiányozhat!
A szerző BEK-győztes labdarúgó, labdarúgóedző
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Máté Krisztián)
