Igazságvizsgáló

Baka András soha nem volt és most sem alárendeltje Magyar Péternek, hanem önálló közéleti szereplő.

Ez az üzenet, és ez a lényeg. A kormány hivatalba lépése óta eltelt három hónap alapvetően arról szólt, hogy lebontsák azt a rendszert, amelyben egy párt és azon belül is egyetlen vezető határozza meg, mi történik. Legyen szó arról, hogy Magyarország hogyan válik Oroszország és Kína kiszolgálójává, hogyan fordul szembe természetes szövetségesével, az Európai Unióval, vagy arról, hogyan jelölik ki az oligarchákat a magyar nemzeti vagyon új tulajdonosaivá, a köz kirablásának nagyvonalú engedélyezésével. Arról, hogyan használják a közpénzt párt- és magánérdekek érvényesítésére, továbbá arról, hogy a kultúra és a tudomány szereplőit hogyan igyekeznek rávenni a kormány politikai és ideológiai céljainak képviseletére, népszerűsítésére, egyúttal persze megfélemlítve és minden lehetséges módon kiszorítva a közéleti játéktérből, sőt mindennapi megélhetésükből is az egypártrendszer kritikusait.

Az elmúlt majdnem száz napban a normalitás visszatérésének lehettünk tanúi, még olyan esetekben is, amikor úgy látszott, hogy a kormány vagy a miniszterelnök hibát követ el. A kritikát, a figyelmeztetést azonnal észlelték és reagáltak rá, kezdve attól, hogy Magyar Péter mégsem a sógorát nevezte ki igazságügyi miniszterré, folytatva azzal, hogy az első bejelentés ellenére nem Mészáros Lőrinc médiavállalatának akárkije veszi át a közszolgálati tévéhíradó vezetését, odáig, hogy az ideiglenes köztársasági elnök, Forsthoffer Ágnes nem írta alá a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgató-helyettesének tábornoki kinevezését. Ilyen Orbán alatt nem fordulhatott volna elő. Nyilvánvaló, hogy hibákat mindenki elkövethet, el is fog követni, de a megfogalmazódó és utána nyilván ellenőrzött, kivizsgált kritika meghallgatásra talál. Ehhez demokratikus felfogás kell, és az intézmények élén együttműködésre, de akár ellentmondásra is képes emberekre van szükség. Nem egyszemélyi uralomra, hanem sokszemélyes, részvételi demokráciára, döntéshozatalra.

Ideális rendszer vagy kormány természetesen nem létezik, de az a tény, hogy most az egyszerre jelképes, mégis politikai jelentőségű elnöki posztra olyan ember került, aki az egész magyar közjogi rendszert képes átlátni, és hajlandó határozott álláspontot képviselni, újabb bizonyíték arra, hogy itt és most a rendszert akarják megváltoztatni. 

Szükségünk is van rá, nemcsak lelki okokból, hanem már csak azért is, mert a klímaváltozás olyan erővel tört ránk, hogy az egész országot, sőt az egész kontinenst megrázkódtatja. Ha itt továbbra is egy vezénylő tábornok és egyben örökös miniszterelnök kezében maradna a döntés, például azon az alapon, hogy neki nem tetszik a szélturbina a magyar tájban, vagy azon, hogy drága orosz testvérünk építsen nekünk atomerőművet, mert én mint fővezér, az elképzelt nagypolitikai játszmáimban így tartom helyesnek, akkor esélyeink a jobb életre tovább csökkennének.

Szerencsére ez a veszély elmúlt. És nemcsak az új miniszterelnök teszi a dolgát elképesztő lendülettel, hanem közben beépíti a fékeket és ellensúlyokat is. Hogy ha kell, szóljanak, lépjenek közbe. Mindenki tegye a dolgát, még ha ebből néha konfliktus lesz is. Azt túléljük. A parancsuralmat nem.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. augusztus 15-én.