Igazságvizsgáló

Mi legyen Pakssal? Mi legyen a magyar energiatermeléssel? Mi legyen a Dunával? Mi legyen az elsivatagosodó magyar földdel? Ki legyen az új köztársasági elnök? Mi legyen a köztévével? Ki legyen a köztévé híradójának a főszerkesztője? Ki legyen az arca, műsorvezetője? És kik szólhassanak bele, hogy ki és mi legyen vagy ne legyen?

Nehéz dolog a demokrácia. Hiszen akármennyire nem értünk az atomenergiához, a vízgazdálkodáshoz és a klímaváltozáshoz, mindannyiunkat sújt, ha nincs villany vagy nincs víz. Érthető, hogy mindenki el akarja mondani, amit tud vagy tudni vél, mint ahogy az is érthető, hogy a szakemberek is sokfélét állítanak, hát még az érintett gazdasági ágak akár létükben, fennmaradásukban is fenyegetett képviselői. A végén pedig a politikának kell döntenie. A ránk zuhant energiaválságot elsőre, úgy látszik, megúsztuk, még ha sok pénzébe került is az államnak, de azt már nem, hogy a most elindult – pánik gerjesztette – vita, gondolkodás eljusson különböző döntésekig a következő hónapokban.

De meddig? Lesz, nyilván kell, hogy legyen itt olyan lépés – és nem fogunk neki örülni –, hogy a 2013 óta legalább bizonyos fogyasztási szintig befagyasztott háztartási energiaárakat hozzáigazítsák a megbolondult világban elszabadult tényleges árakhoz. Meg lesz olyan is, hogy száz- és ezermilliárdokat kell átcsoportosítani az egyre gyakrabban kialakuló veszélyhelyzetek elkerülésére.

Alapjában fog megváltozni az életünk, mert az Orbán által gyakran sulykolt hazug ígéret, hogy „legyen úgy, mint régen volt”, nyilvánvalóan tarthatatlan. A társadalom súlyos megrázkódtatásokat fog átélni, akár tetszik, akár nem, és ezek hatását egy jó, méltányos politika legföljebb enyhíteni tudja majd. De éppen ezért nem mindegy, hogy eközben működik-e a demokrácia, vagy sem.

Ezen a héten – hibákkal ugyan, de – működött. Az energiaválság kezelésében a miniszterelnök két és fél éve gyakorolt politikai stílusa nagyon is megfelelt a társadalom elvárásainak. Magyar mindenütt ott volt, minden fontos pillanatban bejelentkezett, tájékoztatott, beavatott, együttműködést és szolidaritást kért és kapott. A döntés felelőssége az övé, de közben megosztotta ennek számos részletét a közvéleménnyel, bevonva mindenkit a cselekvésbe. Sikerült. Hogy a hosszabb távú, még fájdalmasabb döntésekben mennyire tud és akar majd részt venni a társadalom, az a demokrácia gyakorlásának a következő fejezete lesz.

Ugyanakkor nem ment ilyen simán és hiba nélkül a közvélemény demokratikus bevonása a másik két kérdésben.

A köztévé híradója új vezetőinek a kinevezését pillanatok alatt hatalmas felháborodás kísérte, és a miniszterelnök is beleszólt a döntésbe, amelyet ezek után rögtön visszavontak. Formailag nehezen védhető, hiszen a kormányfő ne avatkozzék bele az éppen a hatalomtól függetleníteni kívánt közszolgálati média ügyeibe. Holott a konkrét esetben éppen arról volt szó, hogy a demokratikus nyilvánosság kényszerítette ki a rossz döntés megváltoztatását, és a miniszterelnök nyilván ezt érzékelve hallatta hangját és csatlakozott a méltán tiltakozókhoz. Nem így kellett volna, még ha a jó oldal mellett állt is ki, mert a demokratikus véleménynyilvánítás valószínűleg nélküle is elérte volna a célját.

E sorok írásakor még nem tudni, ki lesz a Tisza köztársaságielnök-jelöltje, de azt már előre lehet tudni, hogy ebben is sokan csalódni fognak.

A miniszterelnök ugyanis kinyitotta a korábban zárt parlamenti kapukat, és kérte a civileket is, hogy tegyenek javaslatokat az államfő személyére. Össznépi jelölés kezdődött, az aHang portál szavazásán bárki bármilyen névvel előjöhetett, és több mint 60 ezren ezt meg is tették. Az előző harminchat évben ez a procedúra a pártok, az elmúlt tizenhat évben pedig Orbán Viktor belügye volt, most viszont a demokrácia szellemében egyszerre közüggyé vált, miközben a döntés természetesen továbbra is a parlamenti többség kezében van. Nem a nép dönt, hanem a nép választott képviselői, mert lám, a demokrácia sem tökéletes, és nem is lehet az: mindenkinek a véleménye nem érvényesülhet egyszerre.

De legalább azt vegyük észre, hogy végre minket is számításba vesznek. Akkor is, ha Lölőtől érkezne az új köztévé új főszerkesztője, és akkor is, ha Sulyok után kell találni megfelelő embert a megfelelő helyre. Az irány jó, a demokratikus módszereken pedig menet közben lehet majd igazítani.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. augusztus 8-án.