az Országgyűlés rendkívüli ülésén 2026. augusztus 28-án (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)
Hogy jó választás volt-e a kormánytöbbség részéről Unger Anna az NVVH élére, azt legkorábban egy év múlva lesz érdemes megbeszélni. Ezt ugyanis e pillanatban senki nem tudhatja, még akkor sem, ha a hölgy által eddig vezetett legnagyobb közösségnek csak négy tagja volt. Akkor sem, ha a hölgynek nincs jogi végzettsége. Őt egy olyan hivatal irányítására kérték fel, amelyben a szakmai tevékenységet az általa kiválasztott 150 jogi, pénzügyi, közgazdász szakembernek kell majd végeznie.
Nem kérdés, hogy Ligeti Miklós például sokkal többet ért azokhoz a szakkérdésekhez, amelyek a szervezet munkája során merülhetnek fel, de a legfelső vezető mindennapi feladata nem a konkrét ügyek intézése, hanem a konkrét ügyek intézői által végzett szerteágazó munka összehangolása és kontrollja. Ligeti pedig akár legfőbb ügyészként, akár Unger Anna alatt dolgozó középvezetőként hasznosabb végrehajtója lehet az elszámoltatásnak, mintha egy rengeteg adminisztratív és kevés kreatív tevékenységet kívánó és megengedő poszton kellene robotolnia.
Meg merem kockáztatni, hogy ha Ligeti Miklóst választják meg az NVVH élére, az ellenzék ugyanekkora zajt csap, ugyanennyi méreganyagot bocsát az éterbe, amennyi most Unger Anna miatt áramlik oda. Ligeti Miklóst a Transparency International embereként hazaárulónak minősítenék, alkalmatlanságát pedig azzal bizonyítanák, hogy egyik nyilatkozata szerint a NER-lovagok által elrabolt vagyon mindössze tíz százalékának visszaszerzésére számít.
Az ungerezésben természetesen a Fidesz médiája és influenszerei járnak élen. A Hír Tv augusztus 31-én, hétfőn reggel elhangzott 7 órás híreiben monumentális blokkban, nem kevesebb, mint 9 perc 10 másodpercen keresztül idézte az érintettek megszólalásait, elsősorban a társadalomtudós hölgy megválasztásával szembeni indulatoktól fűtött nyilatkozatokat. Az összeállítás célját és mondandójának lényegét Lomnici Zoltán fogalmazta meg, aki szerint Unger Anna „nem alkalmas” a pozíció betöltésére. Noha az ismert fideszes propagandista ezzel megint egy kormányellenes akció közreműködője volt, legalább az egyelőre semmivel nem indokolható ÁVH-zástól tartózkodott, ellentétben a hátország nélkül maradt fideszes influenszerek többségével.
Az ellenzéki hecckampány eredményes volt, gyorsan beitta magát a közvéleménybe, a tiszásokat is beleértve. A közvélemény egyöntetűen elutasította a kinevezést. Hogyne utasította volna el, amikor egy jó héten keresztül a teljes Fidesz-média mellett szinte minden más véleményformáló is a hölgy alkalmatlanságának, Magyar Péterék ez ügyben elkövetett újabb hibájának taglalásával volt elfoglalva. A kampány értelme természetesen nem az volt, hogy Unger Annát megalázzák vagy visszalépésre kényszerítsék. A valódi cél az elszámoltatás meghiúsítása, annak a köztudatba való betáplálása, hogy a (papíron) jogszerűen szerzett tulajdont nem lehet visszavenni. Mely látszólagos igazság ebben a konkrét esetben csakis annak feledtetésére szolgál, hogy Magyarországon tizenhat éven át a jogrendszernek az uralkodó párt érdekeihez való igazítása folyt.
Márki-Zay Péter a tiszások iránti változatlan jóindulattal szólalt meg az ügyben, de figyelmeztetéseivel, miszerint Unger Anna megválasztása káoszba fullasztja a kormányzást, valamint a kinevezés visszavonására vonatkozó felszólításával ő is élesztette a tüzet. Hadházy Ákos a kilencvennégy jelölt alkalmasságát meghatározó pontrendszer nyilvánosságra hozását követelte, mert politikai alkut sejtett a választás mögött, színjátéknak minősítette, ami a nyilvánosság előtt zajlott, és szintén visszalépésre szólította fel a jelöltet. A legkeményebben fogalmazó Puzsér Róbert állításáról, miszerint Unger Anna kinevezésébe „a Tisza-kormány bele fog bukni”, még az sem mondható, ami az ellenzékiek ehhez hasonló jóslatai esetében nyilvánvaló, mármint hogy éhes disznó makkal álmodik. De akkor mi más oka lehet a szenvedélyek ilyen mértékű fellobbanásának az elvben NER-ellenes megszólalók részéről, mint az örökös szereplésvágy vagy szereplési kényszer?
Az őszödi beszéd, a kegyelmi ügy, de Magyar Péter Partizán-interjúja óta is tudni lehet, hogy a tömegtájékoztatás internetes forradalma után a politikai élet kulcskérdései már amúgy demokratikus körülmények között sem a parlamentben, nem a pártokban, nem a statisztikákban és nem az utcán dőlnek el, mint valaha, hanem a médiában.
Ez az, amit az ungerezés résztvevői pártállásra való tekintet nélkül szem elől tévesztenek. Pedig ideje tudomásul venni, hogy a digitális korszakban megsokszorozódik az írástudók, a dumagépek, a nyilvánosság minden szereplőjének felelőssége. Mely felelősség vállalásának hiányában nemcsak egy kormány, hanem egy nemzet jövője is kiszámíthatatlanná válik.