Az indiánok történetét legendák őrzik. Az európai gyerekek zöme egy korábbi korszakban ismerte Winnetou és az Old Shatterhand May Károly által kitalált történeteit.
A rendkívül népszerű német szerző kisebb-nagyobb bűncselekményekért rövid börtönbüntetéseket töltött, s a börtönben mindent elolvasott, amit lehetett, az indiánokról. Sosem járt Amerikában. Indián történeteit több mint 200 millió példányban adták el. Könyvei formálták romantikus elképzeléseinket az amerikai indiánokról, akiknek valódi története azonban mit sem hasonlít a regénybeliekhez.
Közismert, hogy az indiánok nem indiaiak, hanem amerikaiak, mégpedig ősamerikaiak. Annak idején tévedésből nevezték őket indiánnak, mivel Kolumbusz Kristof Spanyolországból nyugat felé indulva azt hitte, hogy Indiában van. Csak később, az ő halála után, Amerigo Vespucci felfedező utazásait követően deklarálta egy német térképrajzoló, Martin Waldseemüller 1507-ben, hogy az utazó egy addig nem ismert kontinenshez érkezett.
A legkorábbi eurázsiai bevándorlás Amerikába – a hosszú télen befagyott és járhatóvá vált Bering-szoroson át Szibéria és Alaszka között – 25 ezer évvel ezelőtt kezdődött és nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt zárult le. Az amerikai indiánok tehát Ázsiából, Szibériából származnak. A kezdeti nomád, gyűjtögető halászó-vadászó életmód után a kukorica, babféleségek és a tök háziasítása megalapozta számukra a mezőgazdaság kezdeteit. Sokezer éves történelmük egy sor fejlett civilizáció (Maya, Mississippi, Anasazi stb.) és birodalom (Irokéz, Inka, Azték) kifejlődésére, majd eltűnésére vezetett.
A földrész felfedezése utáni évszázadban az indiánok 90-95 százaléka kihalt, részben az európaiak által oda behurcolt, ott ismeretlen betegségekben (himlő, kanyaró, influenza stb.), részben a brutális támadások és leigázás következtében. A mai Egyesült Államokban közel 6 millió, 574 föderálisan elismert törzshöz tartozó őslakos él, Kanadában 1,8 millió. Ők teszik ki ma az USA lakosságának 1,8, Kanada lakosságának 5 százalékát. Az 1924-ben törvénybe iktatott Indián Állampolgársági Törvény amerikai állampolgárságot biztosított minden USA-ban született indiánnak. Mondjam azt, hogy még szép? Ez közel százötven évvel a függetlenné válás után történt…
Az amerikai indiánok története az USÁ-ban meglehetősen tragikus volt, semmiben nem hasonlított May Károly romantikus történeteire. A modern Amerika számos katonai akciót vezetett az indiánok ellen. Ennek mérföldkövei: a Dakota háború 1862-ben, a Nagy Siooux háború 1876-ban, a Coloradó-beli és a Texas-i indián háborúk, majd az 1890-es mészárlás. 1830-ban, Andrew Jackson elnöksége idején iktatták törvénybe az indiánok eltávolításának törvényét amivel tömeges áttelepítésük vette kezdetét a keleti országrészből a Mississippi folyótól nyugatra. A törvény felhatalmazta az elnököt, hogy kössön megállapodásokat a törzsekkel, és telepítse át őket a keleti országrészből a nyugati országrész föderális területeire.. A rezervátumok hálózatának kiépítése 1758-ban kezdődött. 1851-re egész hálózatuk készen volt, és az indiánokat erőszakkal oda telepítették. Úgy tettek, mintha a megállapodás és áttelepülés önkéntes volna, de persze erőszakkal ment hatvanezer ember megfosztása eredeti lakóhelyétől. Utazásaink során láttunk néhányat a kapott nyugati területek közül, véletlenül se voltak jól termő, ásványkincsekben gazdag, jól lakható területek.
Az indián népesség létszáma 1880-ban 346 ezer főre rúgott, 1890-ben azonban már csak 274 ezerre, hogy azután ismét nekirugaszkodjon: 1930-ban létszámuk elérte a 366 ezer főt, de 1960-ban már megközelítette a 552 ezret és 1970-re meghaladta a 827 ezret. A legnagyobb indián törzsek a másfél millió főt számláló Csiroki, a közel félmilliós Navaho, a 220 ezret meghaladó Sziú és a kereken 200-200 ezres Apacs és Alaszkai indiánok törzse.
Az indián lakosság egy része – nagyjából egy-negyede – 567 indián rezervátumban él.. Ma azonban az indián őslakosság háromnegyede már rezervátumokon kívül lakik. Legnagyobb részük építkezéseken és a szállításban dolgozik, átlagban jóval alacsonyabb bérű munkát végez, mint az átlag amerikai, esélyük a munkanélküliségre és szegénységre jóval nagyobb, mint az átlag amerikaiaké.
Közép-Amerikában körülbelül 8 millió, Dél-Amerikában mintegy 40-50 millió őslakó él. Sorsuk valamivel kedvezőbb volt észak-amerikai társaiknál abban az értelemben, hogy nem különítették el őket rezervátumokba és nagy tömegben keveredtek vagy asszimilálódtak a bejövő spanyol és portugál gyarmatosítókkal. Számos csoportjuk ma is tradicionális életét éli eredeti lakóhelyén. Mikor kedves magyar barátainkkal Mexikóban jártunk, Chiapas tartományban láttunk ilyen, tradicionális életet élő Maya Indián falut, San Christóbal de las Casast – az út egyik legnagyobb élménye volt.
A romantika azonban nem kopott le teljesen az indián történetekről, amit jól tanúsít Miloš Forman 1975-ben készült filmje, a Száll a kakukk fészkére a benne szereplő Chief Bromden-nel, a hatalmas erejű, nem beszélő, közel két és fél méter magas indián óriással, aki kiszabadítja magát és társát az elzárt elmegyógyintézetből, és akit az azóta elhunyt indián színész, Will Sampson alakít.
Romantika, legenda és valóság igen távol van egymástól.
A szerző blogbejegyzése 2026. július 11-én.
