A címnek választott Petőfi-idézet az egész emberiség vágyát fejezi ki a mindenki által egyformán elérhető jólét iránt: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet…”

Az egyenlőség és testvériség ősi emberi vágy és törekvés. Jól fejezi ezt ki a Déclaration des droits de l’homme et du citoyen, a nagy francia forradalom legfontosabb dokumentuma. Ugyanezt fogalmazta meg az ENSZ 1948 decemberében született Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is. „Minden ember szabadnak születik, és egyenlő méltósággal és jogokkal rendelkezik.” Az emberek „egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek”. Gyönyörű!

Egyetlen baj van azonban ezekkel az emelkedett nyilatkozatokkal: megmaradtak a vágyak és óhajok világában. A „testvériség” valós tartalmát élethűbben, valóságosabban fejezi ki a Biblia (Genezis 4) jól ismert Káin és Ábel-története. Már az első testvérpár esetében is testvérgyilkosság a „testvériség” valósága. Az irodalom ugyancsak gazdag a testvérgyűlölködés bemutatásában: Szophoklész háborúzó testvérei, Eteokleiész és Polüneikész, Dosztojevszkij Karamazov testvérei. Ennyit a testvériségről.

És az egyenlőség? Hogyan beszélhetnénk egyenlőségről, amikor a világ felnőtt lakossága 10 százalékának kezében van a világ vagyonának 80-85 százaléka? Az Amerikai Egyesült Államok esetében a leggazdagabb 1 százalék az ország egész vagyonának közel egyharmada felett rendelkezik, a felső 10 százalék kezében van az ország vagyonának több mint 70 százaléka, míg a vagyoni ranglétra alsó 50 százalékába tartozó állampolgárok az USA vagyonának mindössze 2 százalékával rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a gazdagok vagyona a szegényekének mintegy 240-szerese.

Az amerikai kép majdhogynem egyenlőséget tükröz, ha Oroszországra pillantunk. A volt (legalábbis szavakban) egalitariánus szovjet rendszer romjain a világ egyik legszélsőségesebben egyenlőtlen társadalma jött létre. A lakosság leggazdagabb 1 százaléka a teljes nemzeti vagyon közel 70 százalékát birtokolja. Kézzelfoghatóbb a különbség, ha ideillesztem, hogy a leggazdagabb orosz üzletember nettó vagyona jelenleg megközelítőleg 30 milliárd dollár, vagyis több mint 10 500 milliárd forint. Vagit Alekperov olajmágnás vagyona 29 milliárd dollár. A Szovjetunió felbomlását követő 1990-es évek privatizációs folyamatai során az állami vagyontömeget egy szűk oligarcha elit sajátította ki.

 A magyar viszonyok is meglehetősen szélsőséges egyenlőtlenségről beszélnek: a leggazdagabb 1 százalék az ország összvagyonának közel 40 százalékát birtokolja. A felső 10 százalék kezében pedig a vagyon közel háromnegyede összpontosul. Ugyanakkor a vagyon szempontjából a társadalom alsó 50 százalékához tartozók a teljes lakossági vagyonnak csupán egytizedét tudhatják magukénak. A leggazdagabbak átlagosan 7 évvel élnek tovább a legszegényebbeknél. A kiugró szélsőség 2015 után bontakozott ki.

Észak-Amerika és Európa azonban a vagyoni egyenlőtlenség szempontjából eltörpül a Szahara alatti Afrika és Latin-Amerika mögött. Az egyenlőtlenségi listavezető Dél-Afrika és Namíbia. Dél-Afrikában a leggazdagabb felső 10 százalék kezében van az ország vagyonának 85 százaléka. Chilében a leggazdagabbak és legszegényebbek élettartama között 18 év különbség van.

Ezt a helyzetet nem szabadna megváltoztathatatlan, örök valóságként elfogadni. Thomas Piketty francia közgazdász, aki A tőke XXI. századi értelmezéséről írott könyve alapján egy csapásra ismertté vált, radikális reformokat, erőteljesen progresszív intézkedéseket ajánl, amikor akár 80 százalékos jövedelemadóval gátolná meg, hogy a legvagyonosabbak aránytalan részesedést hasítsanak ki a globális forrásokból. Piketty szerint ugyanis a szélsőséges anyagi különbségek destabilizáló hatásúak, nem tarthatók sokáig. Legújabb munkájában ezeket az utópikus tételeket a klímaváltozás megállítási lehetőségével is összekötötte.

Jean-Jacques Rousseau Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól című művének híres gondolata, hogy az emberiség olyan végpont felé tart, ahol „újból egyenlő lesz minden ember, mert valamennyien a semmivel lesznek egyenlővé”.

Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 28. számának Publicisztika rovatában 2026. július 10-én.