Idén kettős évforduló kapcsán kell felidéznem Polányi Károly emlékét: hatalmas műve, a Great Transformation (A nagy átalakulás) nyolcvan évvel ezelőtt látott napilágot, Polányi pedig hatvan évvel ezelőtt halt meg.
A nagy átalakulás az egyik legkedvesebb könyvem, majdhogynem bibliám volt, hiszen Polányi mint gazdaságtörténész ezzel a rendkívül széles látókörű könyvével elérhetetlen példát állított elém. Valahogy úgy voltam vele, mint a kiváló társadalomtudós, Immanuel Wallerstein: “Polányi valóságos titán a modern társadalomtudósok között. Mindig érdemes olvasni, mert gondolkodásra kényszerít bennünket”.
Polányi Károly nem egészen hetvennyolc hányatott évet élt 1886 és 1964 között. Erre az időszakra esett két világháború, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, a fasizmus megjelenése, majd bukása és az Amerika vezette Nyugat konfrontálódása a Szovjetunió vezette Kelettel. Hitler, Mussolini, Horthy, Szálasi, Sztálin uralma.
Polányi számára azonban még zaklatottabb volt a világ. Ezt a néhány évtizedet öt országban kellett leélnie: Bécsben született, de utána Magyarországon, Ausztriában, Angliában, az Egyesült Államokban és Kanadában élt. Magyarországról 1919-ben távozott, amikor Kun Béla Tanácsköztársasága vette át a hatalmat. Ausztriába ment, ahonnan az ausztro-fasiszta rezsim uralomra jutása után, 1933-ban kellett távoznia. Angliába költözött és az Oxford University-n tanított, majd 1940-ben Amerikába települt, ahol a Columbia University tanára lett (1947–1953). De feleségét kommunista múltja miatt nem engedtek be az USA-ba, így Kanadában telepedtek le, és Polányi onnan járt tanítani New Yorkba.
Ritkán, talán soha nem élt Magyarországon olyan generáció, mint Polányi és kortársai: olyan világklasszis szellemi óriások, mint Polányi, Lukács György, Jászi Oszkár és Mannheim Károly, akik hatottak egymásra. Polányi ennek teremtett fórumot a legendás emlékű Galilei Kör megalakításával, melynek első elnöke és a Kör újságjának, a Szabadgondolatnak a szerkesztője volt. Ady Endre a kör tagjait “a láz fiatal hadseregének” nevezte. Jászi Oszkár pedig úgy remélte, hogy ez a gondolkodó-aktivista kör “vezetheti ki Magyarországot a Balkánról Nyugat Európába”. Nem így történt. Ehelyett ennek a generációnak világklasszis tagjai kényszerültek nyugati emigrációba.
Az I. világháborúban Polányi mint az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének lovassági tisztje az orosz fronton harcolt. Az összeomlás után Károlyi Mihályt támogatta. Kun Béla hatalomátvétele után Ausztriában ismerkedett meg feleségével, a nála 11 évvel fiatalabb Duczyńska Ilonával. A fiatal nő forradalmár szocialista volt, akit 1915-ben kizártak az egyetemről, s aki a híres Eidgenössische Technische Hochschule diákja lett Zürichben. Miután a Galilei Kör néhány tagja, Lékai János és Korvin Ottó sikertelen merényletet kísérelt meg Tisza István miniszterelnök ellen, Duczyńska Ilona önként jelentkezett egy újabb merényletre – amely a miniszterelnök lemondása miatt hiúsult meg. Később a Galilei-per során Duczyńskát kétévi börtönbüntetésre ítélték. A Kommunista Párt megalakulása után csatlakozott a párthoz és a kormány propaganda apparátusában dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, megismerkedett Polányival és 1923-ban házasságot kötöttek.
Polányi hányatott élete során nem sok könyvet jegyzett. Leginkább esszéket, kisebb tanulmányokat írt a fasizmusról és a tőkés gazdasági rendszerről. Mindössze néhány esszé kötet jelzi munkásságát. De már angliai tartózkodása idején készített jegyzeteket élete fő művéhez, amin valójában csak Amerikában, 1940-től kezdett dolgozni. Ennek eredményeként jelent meg a Great Transformation 1944-ben. Polányi aztán lényegében megmaradt „egykönyves” szerzőnek, de ezzel az egy könyvvel is világklasszissá vált.
Könyvének első mondata világosan megfogalmazta célját: “A XIX. századi civilizáció összeomlott. Ez a könyv azt vizsgálja, melyek voltak ennek az összeomlásnak politikai és gazdasági okai, és milyen nagy átalakulást indított útjára”. A mintegy három-négyszáz oldalas kötet máig alapvető jelentőségű a piacgazdaság igazi megértéséhez. Ebben meghatározó szerepet játszott a tudományágak tradicionális határait átlépő, komplex megközelítése. Igaz, mondták róla, hogy történésznek túlzottan szociológus, közgazdásznak túl történész, és tudósnak túl politikus, de éppen ez a komplexitása vezette új felismerésekhez. S ugyancsak ez vezetett a neoliberális globalizáció felülkerekedése idején, az 1990-es évektől Polányi újrafelfedezéséhez, és a társadalomtudományok számos ágazatában – a történettudományban, közgazdaságtanban, szociológiában és politikai tudományokban – valóságos reneszánszához és elismertségéhez.
Ehhez nagymértékben járult hozzá, hogy művének megjelenése után vált uralkodóvá a “piaci fundamentalizmus”, azaz Ludwig von Mises és tanítványa, Friedrich Hayek nézetei, majd azok gyakorlati politikai megvalósítása Margaret Thatcher és Ronald Reagan révén. Mindaz, ami Polányi halála után történt, Polányi elemzését valósággal prófétai magasságokba emelte. Mint a mű megjelenésének 75-ik évfordulóján joggal állapíthatták meg: könyve valósággal kanonizált elemzéssé vált, ami jelenünk megértéséhez is nélkülözhetetlen, sőt úgyszólván ébresztő a kibontakozó jövőt illetően. Nem meglepő, hogy a könyvet tizenöt nyelvre fordították le, és újabb és újabb kiadásokat él meg. Magyarországon legutóbb 1997-ben, majd 2004-ben adták ki.
A nagy átalakulás tartós sikerét éppen komplexitásának köszönheti, mivel egyszerre közgazdasági, történelmi, és szociológiai mű, vagyis a piacgazdaságot a maga széles társadalmi összefüggésében vizsgálja és elemzi. Az új rezsimben a korábbi, újraelosztáson és kölcsönösségen alapuló társadalmi relációkat a piaci verseny váltotta fel. Polányi a piacgazdaság kialakulását vizsgálta, bemutatva, hogy bár piac régóta létezett, a XIX. századig mellékes volt a szerepe az emberi társadalmak gazdasági életében. A társadalom ellenőrzést gyakorolt a gazdaság felett, és nem a gazdaság uralkodott a társadalmon. A “nagy átalakulás” a XIX. század első felében következett be, amikor a piacgazdaság kialakulásával a gazdaság kikerült a társadalom ellenőrzése alól, és fölébe kerekedett, árucikké változtatva az embert és a természetet, ami mindkettőre katasztrofális következményekkel járt.
Polányi legsúlyosabb vádja a rendszer dehumanizáló hatása. Mint Fred Block írja A nagy átalakulás 2001. évi amerikai kiadásának bevezetőjében, a mai globálizált kapitalista piaci rend kritikájaként változatlanul érvényes Polányi elemzése, ami szerint “a piaci liberalizmus legnagyobb hibája, hogy az emberi célokat alárendeli a személytelen piaci mechanizmusnak”. Polányi érvelése szerint “a demokratikus kormányzat és kontrol feladata, hogy a gazdaságot a társadalom igényeinek rendelje alá… Próféciája az új századra vonatkozóan nem lehetne világosabb”.
Polányi gondolatát irodalmi stílusa is felerősíti. Mint kimutatták, a dehumanizáló hatás leírásához Polányi hetvenöt jelzőt használt. Mivel ez a piaci rendszer emberi kreáció volt, implicit módon rávilágított a megváltoztatás lehetőségére, a társadalom és politika szerepére, hirdetve a természettől adottnak tekintett piacgazdaság változtathatóságát. Az önszabályozó piac társadalmilag káros hatásai ellen a társadalom védelmének követelményét hangsúlyozta, és felmutatta ennek lehetőségét.
Polányi szellemi hatása a II. világháborút követően a Nyugat- és Észak-Európában kiépült úgynevezett jóléti állam gyakorlatában öltött testet. Az állam ebben a rendszerben érdemben csökkentette a kapitalista rendszerből fakadó egyenlőtlenséget, és – különösen legsikeresebb, skandináv változatában – univerzális, vagyis nem rászorultsági, hanem állampolgári jogon biztosít széles körű jóléti intézkedéseket mindenki számára.
Polányi Károly hetvennyolc évet élt, de másfél évszázaddal születése után változatlanul velünk van.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. május 3-án.
