A XX. század beköszöntekor Magyarország a gazdaság fejlettsége szempontjából a világ élvonalába tartozott. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem alapján számítva a 10–15. hely környékén helyezkedett el. Ezt követően lassan csúszni kezdett lefelé, hogy mára, az Orbán-rezsim állandó sikerpropagandájának kísérőzenéje mellett, világviszonylatban az 50. hely körül stagnáljon.

A magyar kormány 2025-re 4 százalékos növekedést tervezett, de ebből 0,3-0,4 százalék jött össze. A Nemzetgazdasági Minisztérium, „magyarázva a bizonyítványt”, mindennek az okát az orosz–ukrán háborúban látja, mert az „visszafogja a gazdasági növekedést, s a kormány ennek ellensúlyozása érdekében békegazdaságot épít. A kormány mindent megtesz, hogy a háború negatív hatását semlegesítse, a magyar gazdaság teljesítményét pedig növelje.”

Érdekes, hogy a háborúnak jóval inkább kitett lengyel gazdaság ugyan­ek­kor 3,6 százalékkal növekedett, és a cseh gazdaság is 2,5 százalékkal nőtt. Mindegyik többszöröse a magyar növekedésnek. Ehhez hozzá­­te­het­jük, hogy az utóbbi három évben a magyar gazdaság összesen 0,2 százalékos növekedésre volt csak képes, vagyis már három éve stagnál.

És ebben a helyzetben hangzott el Orbán Viktor beszéde, melyben szemrebbenés nélkül volt képes kijelenteni: „Azt gondolom, hogy a 3 és 6 százalék közötti gazdasági növekedési sávba már be tudunk lépni a következő évben, ott tudunk maradni 2026-ban, és meg tudjuk célozni utána a sáv fölső szélét is.”

Magyarország a lakosság életszínvonalát illetően az egy főre jutó tényleges fogyasztásban (az Európai Unió fogyasztási szintjéhez viszonyítva) az Eurostat friss adatai szerint az utolsó előtti helyen áll Európában (csak Bulgáriát előzve meg). A magyar lakosság jóléte az Európai Unió átlagának csak 62 százalékát éri el.

A születéskor várható élettartam Magyarországon jelenleg alacsonyabb, mint az európai vagy akár a közép-európai átlag. A szomszédaink közül csak Romániában és Ukrajnában alacsonyabb. Szlovákiában viszont a férfiak 1 évvel, Horvátországban 2,6 évvel, Ausztriában 7 évvel élnek várhatóan tovább, mint Magyarországon. Összeurópai rangsorban mindez úgy néz ki, hogy a magyar férfiak a 8., a magyar nők a 10. legrövidebb életűek a kontinensen. Az élettartam Magyarországon majdnem öt évvel elmarad az uniós átlagtól.

Az ország fejlettsége és jövője szempontjából nagy jelentősége van az iskolázásnak, azon belül is a felsőoktatásban való részvételnek. Napjainkban Magyarországon a 15–74 évesek egynegyede, a 30–34 éveseknek pedig kereken egyharmada rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ez jelentősen, 12 százalékkal elmarad az Európai Unió átlaga mögött. Nem is beszélve Írországról és Luxemburgról, ahol 60 százalék a felsőoktatást végzettek aránya. Nem véletlen, hogy ez a két ország a leggazdagabb is Európában, 50 százalékkal, illetve egyharmaddal meghaladva az Amerikai Egyesült Államok szintjét is.

A magyarok közel egynegyede most is csak az általános iskola nyolc osztályát végzi el. Érettségivel csak a lakosság egyharmada rendelkezik.

Ebben szerepet játszhat, hogy megdöbbentő módon Orbán miniszterelnök nem a felsőfokú, hanem – egy sokkal korábbi korszak igényét kifejezve – a szakmai kiképzést tartja a legfontosabbnak.  A fizikai munka és a biztos szaktudás, mondta, felértékelődött. „A szakmai kiképzés a gazdasági stabilitás és a személyes boldogulás kulcsa.” Elmarasztalóan jelentette ki, hogy korábban a legtöbben gimnáziumba akartak menni, hogy onnan a felsőoktatásban tanuljanak tovább, és „sokan jobban bíztak egy darab papírban [mármint az egyetemi diplomában], mint a saját tudásukban, szorgalmukban és akaraterejükben. (…) Az ilyen ország végelgyengülésre van ítélve, és előbb-utóbb dögrovásra jut.” Miniszterelnök úr, mint Írország és Luxemburg?

Nem tudom eloszlatni a fejembe fészkelődött sanda gyanút, hogy a miniszterelnök azért nem kedveli a gimnáziumi és egyetemi oktatást, mert, mint a közvélemény-kutatási eredmények egyértelműen bizonyítják, minél kevésbé iskolázott valaki, annál inkább a Fidesz és Orbán támogatója.

Csúszunk lefelé.

Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 7. számának Publicisztika rovatában 2026. február 13-án.