Karnevál, örömünnep, örülünk – talán még sose kaptam ilyen tárgyszavakkal ekkora boldogságot sugárzó e-maileket. A 2026 áprilisi választások utáni hétvége valóságos karnevállá vált: ahogy a képeket láttuk, egész éjszaka hatalmas tömegek öntötték el az utcákat, pezsgőt nyitottak, vadidegenek ölelgették egymást. Ilyen népünnepély emberemlékezet óta nem volt a városban. Budapest és az ország népe önmagát ünnepelte amiért nyugalomba küldte Orbán Viktort.
Jogos az önünneplés. Elsősorban a 77,8 százalékos rekord részvételi arány miatt. És a TISZA pártra leadott 53-54 százalék miatt.
Voltak már ilyen önünneplő tömegmegmozdulások Európában. A legnagyobb és jelentőségében páratlan a második világháború végét ünneplő felvonulás volt, ahol az emberek boldogan ünnepelték, hogy a szörnyűségeknek vége van, és hogy sikerült egyesült erővel győzni. Azok is, akik nem vettek részt a harcokban úgy érezték, hogy közös erőfeszítésük, ellenállásuk következménye volt a győzelem.
Ennél kevésbé jelentős, de mégis történelmi győzelem volt az Egyesült Államokban Barack Obama választási győzelme. A választók addig nem látott közel 62 százaléka ment az urnákhoz és szavazott. A szavazók egy jelentős része az első fekete elnökkel a rasszista múlt meghaladását ünnepelte, mert – valóban – sokan olyanok is rá szavaztak, akik politikailag az ellenkező oldalon álltak, de maguk mögött akarták hagyni a fajgyűlölő múltat. A nép az eredményhirdetés után a megválasztott elnökön kívül önmagát is ünnepelte. A karneválhangulatot Magyarországon is az a jó érzés táplálta, hogy “képesek voltunk ezt sokévi sikertelenség után együtt megcsinálni”.
Megvallom, meglepetés volt számomra. Nem tudtam ugyan a kampányt követni, mert a földgolyó másik oldaláról ez nem volt lehetséges, de nem hittem, hogy Magyar Péter és a TISZA az Orbánék által monopolizált tömegkommunikáció nélkül, az általuk sugárzott mocskolódás ellenére nyerni fog. Ezt a felfuvalkodottan magabiztos Orbán Viktor sem hitte. Mint röviddel a választások előtt nyilatkozta, “olyan többséggel fogunk nyerni, hogy ez bennünket is meglep majd”. Hát a meglepetés nem maradt el. De lehet – nem tudom így volt-e – hogy a mocskolódás egy fokon már az ellentétes hatást váltja ki. Lehet, hogy a nagyágyúként tálalt Trump- és Vance-támogatás is az ellenkező irányban hatott – nem csodálkoznék rajta, mert az amerikai nagyhatalom e két vezetője népszerűtlen Európában (is). Nem beszélve Putyin hosszú időn át sugárzott elégedettségéről Orbán EU-ellenes és Ukrajna-ellenes politikája miatt. Talán ez is riasztóan hatott. Nagy tömegek riadtan nézték, hogy Orbán kezdte áttolni Magyarországot Európából Ázsiába.
Döntő tényező volt azonban Magyar Péter tömegeket mozgósítani képes személyisége és hihetetlen állhatatossága, amellyel az ország minden városát, számos kisvárosát és faluját meglátogatta, elképzeléseit ismertette. Az ott élő emberek úgy érezték, hogy hozzájuk is szól. Az elmúlt évtizedek sikertelen ellenzéki pártjai sokat tanulhatnak tőle. Elismerésem az övé.
Miért van a hazain kívül nagy nemzetközi jelentősége a TISZA és Magyar Péter győzelmének? Még itt, az Egyesült Államokban is! Több itteni barátomtól kaptam ilyen hangú levelet: “Ti megtettétek a magatokét, most majd rajtunk a sor” – utaltak a néhány hónap múlva elkövetkező időközi választásra, ahol ugyan egyelőre nem Trumpot, de az őt támogató kongresszust lehet részben vagy egészben ellenkezőjére fordítani, ami Trump kezét is valamelyest megkötné. A magyar választás példát mutatott. A monopolelyzetben lévő kormánypártot meg lehet verni. A magát befészkelő autokratikus hatalmat is ki lehet seperni.
Orbán veresége az Európai Unió-ellenes európai szélsőjobboldal veresége is. És biztatás a szélsőjobboldal ellenes erőknek, hogy lehet nyerni. Nagyot nyerni.
A szerző blogbejegyzése 2026. április 18-án.
