A logika – ahogy Einstein mondta – elvezethet A-tól B pontig. A fantázia viszont akárhová. A jelentős, nagy személyiségek nemcsak elképzelték a jövőt, legalábbis nagy vonalaiban meg is valósították fantáziájuk termékét.

Az immár három generáció váltakozását megélt Európai Unió történetében sok tucat közreműködő, vezető posztot betöltő személyiség játszott szerepet. A névsor betölthetné ennek az írásnak az egész terjedelmét. Mégis, a mából visszatekintve mintha mindössze két igazán meghatározó egyéniség emelkedne ki. Két ember, aki az uniót létrehozta, az európai integrációt elindította, majd kezdeményezéseivel mai szintjére emelte. Időrendben az első a francia Jean Monnet, az EU „alapító atyja” volt. A másik pedig az ugyancsak francia Jacques Delors, aki az 1985 és 1995 közötti évtizedben töltötte be az Európai Unió vezető testülete, az Európai Bizottság elnöki posztját.

*

Jean Monnet „látomása” az integrált Európa. Érdekes egyéniség volt. Eredetileg a Cognac megyében működő családi konyaküzemet vezette, de szürke eminenciásként az I. világháború óta dolgozott az európai összefogáson, eleinte mint a Lea­gue of Nations helyettes főtitkára. A II. világháború előtt az angol–francia együttműködés munkása volt, és javasolta a két ország uniójának létrehozását.

Ő készítette el azt a deklarációt, amelyet 1950. május 9-én a francia külügyminiszter, Robert Schuman mondott el a francia kormány nevében, és amely a francia és német szén- és acélipart egyetlen irányítás alá vonta, és egyben felhívta Európa országait a csatlakozásra. 1955-ben az Európai Egyesült Államok akcióbizottságának elnökeként munkálkodott az európai integráción. Ezekből a kezdeményekből nőtt ki az Európai Szén- és Acélközösség, melyet azután 1957-ben a Római Szerződés Európai Gazdasági Közösséggé alakított, s hat alapító tagja volt: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország. Születésének századik évfordulóján, 1988 novemberében Monnet földi maradványait a párizsi Panthéonban helyezték el, számos európai államfő vett részt az ünnepségen.

Jacques Delors vezetésével ez a Monnet által létrehozott szervezet emelkedett az integráció magasabb fokára. Delors banktisztviselőként indult pályáján. A baloldali keresztény szakszervezetben kapcsolódott be a politikába, majd csatlakozott a szocialista párthoz.

Az 1960-as évek végétől Chaban-Delmas elnök tanácsadója. Beválasztották az Európai Parlamentbe. Mitterrand elnök kormányában gazdasági és pénzügyminiszter volt. Mitterrand javaslatára választották meg az Európai Közösség élére. Az ő vezetése teremtette meg a közös piacot és a közös valutát, az eurót. Ekkor született meg a Schengen-megállapodás az EU-n belüli országhatárok megszüntetéséről. 1993-ban ez a szervezet vette fel az Európai Unió nevet. Tagországainak száma dél-, észak- és közép-európai, valamint balkáni országok csatlakozásával fokozatosan huszonnyolcra emelkedett. 2020 januárjában pedig – a magát még mindig globális világhatalomnak tekintő – Anglia kilépése erősítette – igenis erősítette – meg az európai integráció folyamatát. Delors, amint Charles Grant fogalmazta Delors-ról írott könyvében: „úgyszólván emberfeletti munkabírással rendelkezett, s különlegesen kombinálta a nagy ötleteket pragmatikus ösztönnel azok sikeres megvalósítására”.

*

Ha mai világunkban nézünk körül nagy egyéniséget keresve, elsőként egy nemrégiben üstökösként feltűnt politikusra terelődik a figyelmünk. Egy korábbi blogbejegyzésemben összefoglaltam Mark Carney davosi beszédét, mely a középhatalmak és kisebb országok számára programot adott a Donald Trump által szétrombolt, bizonytalanná vált új világrendben. Carney nagy energiával dolgozik ennek a koncepciónak a megvalósításán. A pénzügyi-gazdasági szakember korábban nehézsúlyú állásokat töltött be mint a Bank of Canada, majd a Bank of England kormányzója. A kanadai Liberális Párt elnöke volt miniszterelnökké választásakor. Egy olyan ország politikai vezetésének szerepét vállalta, amelynek kereskedelme 75 százalékban az USA-val folyt, s ki volt téve Trump elmeháborodott területfoglalási igényeinek. Programja ezért az ebből a függő helyzetből való kilábalás volt. Az ország exportjának 50 százalékát fogja pár év alatt átirányítani más országokba. Mivel az USA olajipara, űrkutatási és autóipara nagyban függ északi szomszédjától, vannak eszközei. Az USA egyes északi államainak áramellátásában Kanada kulcsszerepet játszik, és az ország ritka fémekben gazdag ásványkincsei aranytartalékot képeznek. Trump szinte naponta közzétett különböző hisztérikus fenyegetéseit Carney nyugodt hangú eleganciával és hűvös és határozott tárgyilagossággal viszonozza.

Mark Carney Davosban felvázolt stratégiai váltása talán az Európai Uniót is felébreszti Csipkerózsika-álmából. 2005 óta ugyanis nemcsak nagy egyéniségek és új gondolatok hiányoztak az integráció továbbfejlesztésére, hanem még a nagyon szükséges önvédelmi reflex is az unió eddigi eredményeinek megvédésére, belső ellenségei eltávolítására.

Egyetlen említésre érdemes koncepció született Négy Európa néven, ahogy korábban erről már számot adtam. E koncepció lényege az volt, hogy a négy csoportba foglalt országok különböző sebességgel haladnának, és az integráció más és más fázisában járnának a legbelsőbb föderációs úton haladó és a csupán politikai szövetséget reprezentáló országcsoportok között. A 2023-ban kidolgozott elgondolás realizálása a legutóbbi időkig nem haladt előre. A világpolitikában bekövetkezett trumpi törés azonban, úgy tűnik, az európaiakat is felébresztette. A belgiumi Alden Biesen-kastélyban tartott informális EU-vezetői tanácskozás kilátásba helyezte egy további integrálódást helyeslő kör megalapítását, melynek egyetlen, teljesen egyesített piaca lenne. Ez minden valószínűség szerint további változásokat is jelentene, hogy ez az egyetlen, hatalmas piac versenytársa lehessen mondjuk az amerikai piacnak.

Az átalakítási elgondolás kiváló. Most már a nagy kérdés az, hogy van-e olyan vezető gárdája és olyan, jövőképpel rendelkező vezetője, igazi egyénisége (esetleg egyéniségei) az Európai Uniónak, aki vagy akik megalkuvás nélkül bevezetik, végrehajtják az átalakítás tervét. Bízom benne, hogy a különleges történelmi helyzetek kitermelik a kiemelkedő, nagy személyiségeket. Hogy ez a személyiség a most feltűnő, európai ügyekkel sokszor foglalkozó finn miniszterelnök, Petteri Orpo lesz-e, vagy valaki más, az a jövő zenéje.

*

Mark Carney-t a kanadai lakosság megválasztotta államfőnek. Kanada azonban különlegesen magasan képzett ország. Kevésbé jól iskolázott népek sokszor választanak szájtépő populistákat, notórius hazudozókat, nacionalistákat, akik az ország bajait a bevándorlóknak tulajdonítják, nem pedig nagy egyéniségeket, akik mondanivalójuk tartalmával, nem csörtető zajával tűnnek ki. Választások idején ezt különösen észben kell tartanunk.

Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 15. számának Publicisztika rovatában 2026. április 10-én.