Politikai elemzők, közírók finnyáskodnak amiatt, hogy az áprilisi rendszerváltást követő első Magyar-kabinet most éppen orbáni módszerekkel igyekszik lebontani a Nemzeti Együttműködés Rendszerét: hiszen a Tisza Párt is alkotmányozó többségével él (vissza), amikor a leváltott rezsim közjogi méltósággá emelt képviselőitől az Alaptörvény ad hoc módon történő farigcsálása révén szabadulna meg.
Ne felejtsük azonban el, hogy a sztálini törvénytelenségek időszaka is akkor lett végérvényesen a múlté, amikor a Generalisszimusz utódai koncepciós perben ítéltették halálra a Szovjetunió hírhedt belügyminiszterét, Lavrentyij Pavlovics Beriját. A szovjet közvéleményt egyébként többek között azért hagyta hidegen ez a justizmord, mert köztudott volt, hogy a gyűlölt Berija, hatalmával visszaélve, kiskorúak százait raboltatta el és erőszakolta meg.
Talán hazánk társadalma is azért figyeli közönnyel Sulyok és társai alkotmányos határokat feszegető elmozdítását, mert egy pedofilokat segítő rendszer bábjairól van szó, Orbán Viktor meghosszabbított kezeiről – a volt miniszterelnök pedig még most is „propagandisztikus műbalhénak” nevezi a bukásában kulcsszerepet játszó Szőlő utcai ügyet!
Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 27. számának Páratlan oldalán 2026. július 3-án.
