Az aszály nemcsak baj, hanem esély is, hogy visszavegyük a vízpartokat a bitorlóktól!
Minden rosszban van valami jó. Nem tudom, hogy feltűnt-e, de a borzalmas aszály nyomán nagyon is hangulatos folyó- és tópartok jöttek létre. Nagy, széles fövenyek, amilyenek azelőtt voltak, hogy az ember kiegyenesítette a folyókat, jellegetelenné építette a partjait, kisajátította, bekerítette a tópartokat és lebetonozta a partjukat. Most a vízterület jelentősen csökkent, ellenben gyönyörű, természetes partok jöttek létre.
A napokban a gödi Duna-parton jártam, ami sziklás tengerparttá vált, lehet látni az egykori, kövé dermedt oligocén-miocén tengerfeneket, (ami egyben válasz arra, hogy miért jártak fel egykor a vizák ide, a pesti Duna szakaszra ívni, valószínűleg ez a sziklás mederfenék miatt, mivel mai, romániai megfigyelések szerint az óriáshalak ikrája csak a sziklás fenéken tud megtapadni.) A természetközeli folyóparton pezsgett az élet, nemcsak a természet (madarak, halak) de a fürdőzők is élvezték a különlegessé varázsolódott folyópartot. A folyópart pont olyan lett, amilyennek mindig lennie kell: a magánházak udvaraitól 30-40 méternyi, közhasználatú föveny.
Soha nem szabadott volna megengedni, hogy emberek közvetlenül a vízpartra építkezzenek!
Magyarország az ellopott vízpartok országa.
Balaton, Velencei tó, megannyi élővíz, ami x ezer ingatlantulajdonos saját különbejáratú kerti tava lett. Holott még anno a római jogban magától értetődő volt, hogy a vízpart köztulajdon, res communes omnium, és senki sem sajátíthatja ki. Nem így nálunk, itt sajnos lehet a vízpart magántulajdon. Az eredmény: a magántulajdonosok a partokat lekerítették, a nádasokat kipusztították, a partot lekövezték, az élővilág elpusztult, az emberek zöme pedig kiszorult a tavakról.
Ezt a végtelenül erkölcstelen, élővilág-ellenes és undorító állapotot számolta fel az aszály. Megannyi balatoni, velencei tavi ingatlanos most lesheti dülledt szemmel, hogy pláne a déli parton óriási fövenyek jöttek létre. Érdekes jogi kérdés, hogy az így szabaddá váló fövenyek minek minősülnek. Ha az továbbra is a meder része (szerintem igen), úgy bizony az immáron köztulajdon, azaz bárki besétálhat oda, birtokba veheti azt, amit soha el sem szabadott volna venni senkinek.
Azt gondolom, hogy az aszály egyben esély, hogy a balatonpartot bitorlóktól visszavegye a nép a partot. Igenis új Balaton-törvény kell, amiben az újonnan kialakuló fövenyt állami tulajdonnak kell nyilvánítani, a partot bitorló tulajdonosok pedig (akik persze jogilag tulajdonosok, hiszen még a téeszelnök apukájuk töltötte fel stikában a nádast az útépítésből kilopott sittel) lesznek szívesek a meglévő telekhatáron kerítést húzni, ha pedig megpróbálják birtokba venni az új fövenyt, netán ráépíteni, akkor immáron a lehető legkeményebben kell fellépni velük szemben, egyáltalán tőből vágni le a kezét annak, aki vízpartot próbál kisajátítani, a polgármestert, aki engedélyt ad erre, azt pedig fülénél fogva fel kell húzni az első vízparti fűzfára, hogy jó sokan lássák. Kiszáradó ország vagyunk, a víztolvajokkal szemben immáron nincs kecmec.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 17-én.
