Amikor a feketeingesek megindultak Róma felé, hogy magukhoz ragadják a hatalmat, az olasz hadsereg vezérkari főnöke azt mondta a királynak: adja ki a tűzparancsot, és öt perc alatt megállítja a menetelést. Pietro Badoglio tábornok (1871–1956) Afrikában már bizonyította, hogy gátlások nélkül lövet akár fegyvertelen emberekre is. III. Viktor Emánuel azonban nem akart vérontást, inkább a fasiszták nyomásának engedett, és 1922 őszén kinevezte miniszterelnökké a vezérüket, Benito Mussolinit.
Badogliót, a buzgó tüzért elküldték nagykövetnek Brazíliába, ám ő csakhamar hazatért, hogy felajánlja szolgálatait annak, akire nemrég lövetni akart. A piemonti kisbirtokos fia nem volt sikeres hadvezér, részese két nagy visszavonulásnak: Abesszíniában lándzsás törzsi harcosok kergették meg (1896), a caporettói áttöréskor a Monarchia katonái (1917). Mégis szerencsésen fordult szélirányba, a padovai fegyverszüneti tárgyalásokon az Olasz Királyság képviseletében már győztesként pózolhatott.
A Duce megbocsátott neki, még a pártba is felvették. Etiópia gyarmatosításáért 1936-ban Badoglio „Addisz-Abeba hercege” lett, pedig haramiavezér módjára gyilkolt és rabolt. Nem is háború volt az, hanem bosszú a régi megaláztatásért, gyalázatos tömegmészárlás géppuskával, tankkal, mustárgázzal. A végén kifosztotta a császári palotát, a harácsolt kincsek legjavát fényűző római villájába vitette. A marsallt – mert már az is volt – mulattatta, ha kutyája elhevert a száműzött Hailé Szelasszié pompás trónusán.
Tudta, hogy operetthadserege komoly ellenféllel szemben esélytelen, ezért a második világháború kitörésekor a semlegességet támogatta. Ám Mussolini felülkerekedő megalomániája katasztrófába sodorta az olasz erőket Görögországban, Líbiában. A hadastyán otthon borozgatott és kártyázott – amíg meg nem fordult a lapjárás. A szövetségesek szicíliai partraszállása után a király puccsszerűen elrendelte a Duce letartóztatását, és helyébe a hetvenkét éves Badogliót tette meg kormányfőnek (1943).
A haza megmentőjeként sem remekelt. Addig halogatta a titkos tárgyalásokat, hogy mire egy cassibilei narancsültetvényen aláírták a kapitulációt, Hitler már felkészült a kiugrásra. Rettegve a németek bosszújától, kutyafuttában hagyta el a fővárost. Gépkocsija járó motorral várt rá, amikor elé lépett a kabinetfőnöke, és kérte, hogy távozás előtt adja ki utolsó parancsait, de ő türelmetlenül félretolta az útjából. Sietett dél felé, a közelítő amerikaiakhoz. Nem volt gondja a kettészakadó Itáliára, az irháját mentette.
Róma felszabadulása után, 1944 júniusában Pietro Badoglio lemondott a miniszterelnökségről. Azt tette, amiben csapatai élén is a legrutinosabb volt: visszavonult. Dicstelenül tűnt el, viszont a felelősségre vonást megúszta. Hiába akarták háborús bűnökért bíróság elé állítani több országban is, nem adták ki, mert megbízható antikommunistának ismerték. Hátralévő idejét szülőfalujában élte le. Halála után hetven évvel sokan már a hírét sem hallották. Kegyes hozzá az utókor, hogy feledésre ítélte.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 29-én.