Az Apjok-ügy

Kirúgták Apjok Norbertet az RMDSZ-ből. A Szövetség vezetése feltűnően kemény szavakkal marasztalta el a parlamenti képviselőt, aki nem tudta igazolni azt, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkezik.
„Becsapta a Szövetség vezetését és a választóit”, „hamis diplomát mutatott be” – áll az RMDSZ közleményében. A magyar párt szerint Apjok szándékosan és ismételten félrevezette a helyi és országos testületeket, s ha mindez még nem lenne elég, a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) a parlamenti képviselő esetleges büntetőjogi felelősségrevonásának a lehetőségét is meglebegteti, amikor okmányhamisítás alapos gyanújáról beszél.
Apjok Norbert Facebook oldalán reagált a SZÁT döntésére. Hibáját elismerve azt írja, hogy miután letette képviselői esküjét, a törvény értelmében megváltozott a jogállása, ugyanis mandátumát a lakosság – s értelemszerűen nem az őt eddig támogató politikai szervezet – szolgálatában gyakorolja, következésképp nem mond le képviselői mandátumáról. A politikus hozzáteszi, hogy neki a szórványközösség érdekében végzett munkája okán szavazott bizalmat a máramarosi magyarság, és az, hogy a jövőben nem az RMDSZ színeiben fog eljárni a parlamentben, nem lesz előnyös sem a közösségnek, sem a szervezetnek.
Ha jól emlékszem, utoljára 1995-ben zárta ki az RMDSZ egyik parlamenti képviselőjét: Nagy Benedeket – azért, mert bírálta Tőkés László személyét. Az a döntés sem vált a Szövetség dicsőségére, mint ahogyan ez sem.
De kezdjük az elején, és lássuk, hogy mit is követett el Apjok Norbert. Ő az RMDSZ-nek azt a rendelkezését sértette meg, amelynek értelmében csak felsőfokú végzettséggel rendelkező személy tölthet be parlamenti képviselői tisztséget. Apjok ilyennel nem rendelkezik, az általa bemutatott diploma nem igazolja a felsőfokú végzettséget, ő pedig ezek után sem mondott le parlamenti mandátumáról.
A kérdést szerintem legalább három – jogi, politikai és erkölcsi – szempontból lehet megvizsgálni.
Jogi értelemben a helyzet az, hogy a vonatkozó törvény nem teszi kötelezővé a felsőfokú végzettséget ahhoz, hogy valaki parlamenti képviselőnek, vagy szenátornak jelöltesse magát. Nem is lenne logikus az ilyen feltétel, hiszen a képviselőket politikai bizalom és nem diploma alapján választják, a képviselői munka nem szakma, nincs hozzá szükség különösebb képesítésre. (Bár persze nem árt, ha a politikusok értenek is valamihez.) Ilyen értelemben tehát Apjok nem sértett törvényt.
Természetesen az RMDSZ-nek jogában áll, hogy a saját képviselői számára szigorúbb követelményeket állítson, mint amilyeneket a törvény előír, bár nehezen értem a szóban forgó szabályozás indokát. Ha az RMDSZ így kívánja ellensúlyozni azt, hogy a jeles magyar értelmiségiek sorra távolodnak el a Szövetségtől, akkor tévúton jár, de legyen ez az ő gondja.
A politikai álmoskönyv szerint viszont az ilyen kiátkozások sohasem használnak a pártoknak, mert óhatatlanul megosztják a tagságot és a szimpatizánsokat. Meggyőződésem, hogy az RMDSZ találhatott volna békésebb megoldást. Ebből a döntésből kihallik valami bosszú, személyes sértettség megtorlása is. Tévednék?
A SZÁT döntése annak a jele, hogy az RMDSZ nem tudja kezelni a saját maga által hozott, nem túl ihletett szabályozásból eredő problémákat és nem marad más választása, mint példát statuálni, vállalva ezzel az elszigetelődést és azt, hogy Apjok négy év múlva függetlenként, esetleg egy másik párt színeiben, az RMDSZ ellen fog kampányolni.
Azt már csak – egy barátom sugallatára – halkan kérdezem meg: vajon mennyibe fog kerülni az RMDSZ-nek Apjok szavazata akkor, ha a vékony többségű, belharcoktól szabdalt és hibát hibára halmozó kormánykoalíciónak egy szavazatra lesz szüksége ahhoz, hogy érvényesítse akaratát?
Erkölcsi szempontból – ha a dolog úgy áll, ahogyan az RMDSZ állítja, és amit Apjok fél szájjal el is ismer – a képviselőnek valóban le kellett volna vonnia bizonyos következtetéseket. Ha nem tette, akkor szinte bizonyos lehet abban, hogy mandátumának lejártával véget ér a politikai karrierje, hacsak nem vállalja, hogy politikai kalandorként egy másik pártban szolgálja választóit.