Nem átmenti a rendszert és futni hagyja Orbánt. Fotó: Európai Parlament/Philippe BUISSIN
Magyar Péter azért kérte s azért kapta a kétharmados többséget, hogy valódi rendszerváltást hajtson végre. A kétharmad nem ahhoz kell, hogy Orbán embereit a sajátjaira cserélje, az intézményi struktúrát érintetlenül hagyja. A rendszerváltás intézményes garanciákat, a hatalom kontrollját jelenti, nem személycseréket. Az alkotmányos rend, a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását foglalja magában, nem elitcserét. Akik Magyar Péterre szavaztak (sokan kényszerűségből), ezért szavaztak rá: az Orbán-rendszer lerombolását várják tőle. Ezért kapott megelőlegezett bizalmat. Nem azért, hogy ő üljön Orbán székébe, folytassa ugyanazt, és Orbánnal pedig kiegyezzen.
Magyar Péter a rendszerszintű változáshoz kapott kétharmadot, ez pedig az Orbán-rendszer intézményes felszámolása. Ennek elengedhetetlen része az alaptörvény eltörlése, ami az Orbán-rendszer jogi alapja. Ennek eltörlése nélkül nincs rendszerváltás, mert az alaptörvény maga a rendszer. Az alaptörvény jelöli ki a rendszer kereteit. Magyar Péter eddig csak a két miniszterelnöki ciklus klauzurájáról beszélt, de az alaptörvény problémája nem ennek a hiánya. Az alaptörvény egy ideológiai állam „alkotmánya”, amely kiüresítette a demokratikus intézményeket, megszüntette a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az alaptörvény egy párt ideológiájának és önkényuralmának az alapdokumentuma.
A Fidesz alaptörvényének meghagyása mellett nincs demokrácia és jogállam. Magyar történelmi lehetőséget kapott, hogy államférfiként felépítse a saját korlátlan hatalmával szembeni korlátokat is, megteremtse a szabad, független és demokratikus Magyarország jogállami kereteit. Ehhez önkontrollra és bizonyos fokú áldozatvállalásra van szüksége, ami igazi államférfiak sajátja. A kormányváltásig eldöntheti, mit akar: történelmi személyiség akar lenni, aki megmenti a magyar demokráciát és visszaállítja Magyarországot az alkotmányos jogállam, az európai parlamentáris demokrácia útjára, vagy a magyar nép szabadságvágyát saját hatalma építésére és az Orbán-rendszer folytatására használja.
Ennek a döntésnek két sarokköve van: az egyik az orbáni önkényuralmi rendszer alaptörvényének eltörlése, s egy demokratikus jogállami Alkotmány megalkotása. Ehhez arra van szükség, hogy felülbírálja a Fidesz szolgálatában eltöltött két évtizedet, s a rendszer jogi megítélését. El kell ismernie, hogy az Orbán-rendszer nem demokrácia volt, s nem is a demokrácia egy lehetséges formája. El kell fogadnia a felvilágosodás, a nyugat-európai liberális demokrácia alapelveit (amelyeken az Európai Unió jogrendje is áll), s a magyar szélsőjobboldali hagyományoktól eltérő, nyugati típusú konzervatív demokratikus normákat kell képviselnie. Ezzel összeegyeztethetetlen az alaptörvény preambuluma.
A rendszerváltás másik sarokköve az Orbán-rendszer létrehozóinak és működtetőinek törvényes felelősségre vonása. Nincs jogállam, ha Orbán Viktor és bandája az elkövetett államellenes és köztörvényes bűncselekmények miatt politikai megfontolásból, vagy bármilyen egyezség keretében, mentesül a felelősségre vonás alól. A rendszer kiszolgálóinak, oligarcháinak és strómanjainak felelősségre vonása nem pótolja a rendszer névadójának és mozgatójának törvényes elszámoltatását. Magyar tegyen le arról, hogy Orbánnak és családjának, strómanjainak, s az általa védelem alá helyezett embereinek egérutat ad, s a népet kielégíti a kisebb bűnösök nagyhangú felelőségre vonásával.
Ha Magyar elismeri, hogy a Fidesz alaptörvénye nem egy demokratikus alkotmány, akkor el kell ismernie azt is, hogy Orbán megdöntötte a demokratikus alkotmányos rendet. A törvényes választáson megszerzett hatalmát egy új politikai-társadalmi rendszer (a NENYI) létrehozására használta fel, a parlamenti választások önkényes „fülkeforradalommá” való átminősítésével. Ennek nem voltak alkotmányos jogi alapjai. Orbánt a parlamenti választáson nem bízták meg egy új, illiberális társadalmi rendszer megalapításával. Orbán ezzel az alkotmányos rendet megdöntötte, államellenes bűncselekményt követett el, amiért felelnie kell. Ez nem bosszú, nem békétlenség, ez a békés átmenet alapja.
Igazság nélkül nincs békesség.
Magyar Péter a két éven át tartó permanens választási kampányában a rendszer számos bűnét felsorolta, beleértve a korrupciós bűncselekményeket is. Ezek mögött egyetlen ember állt, aki az egészet irányította, szervezte, aki a családjával, és strómanjával, Mészáros Lőrinccel a fél országot elrabolta, Magyarországot kifosztotta. Mindenki más Orbán utasítására vagy engedélyével lopott, az Orbán által vezetett bűnszervezet tagjaként részesedett. Aki engedély nélkül lopott, az Orbánt lopta meg, az ellen eljárás indult. Az ellopott nemzeti vagyon legnagyobb része az Orbán-család (Orbán apja, lánya, veje, felesége, testvére) és az elsőszámú stróman, Mészáros Lőrinc tulajdonában van.
Az ellopott vagyont Orbánnál kell keresni, mert a nem nála levő vagyon ellopását is ő engedélyezte és koordinálta. Ha Magyar nem Orbánnal és családjával kezdi a törvényes felelősségre vonást és az elszámoltatást, akkor becsapta a magyar népet. Orbánt nem legyőzte, hanem kimenekítette, és a rendszerét folytatja. Akkor nem rendszerváltás van, hanem egy sötét megegyezés. Magyar gyanúsan hivatkozott a „jogállamra”, amikor Orbán felelősségre vonásáról kérdezték. Ezt úgy lehetett érteni, hogy erre hivatkozva futni hagyja a rendszer legnagyobb bűnözőjét. Ha másokról tudja, hogy bűnösök, akkor Orbánról is tudnia kell.
Az igazságszolgáltatásnak ugyanúgy kell Orbán és családja, a rendszer legfőbb vezetői ellen nyomozniuk, mint a kisebb bűnösök ellen, akik ellen Magyar már hajtóvadászatot hirdetett. Ugyanezt a hajtóvadászatot várják el Magyar szavazói, az ország népe, a jogállami normák Orbánnal és a NER legnagyobb vezetőivel és bűnözővel szemben is. Nem az oligarchák a legnagyobb bűnösök, hanem azok, akik irányították őket: akik az állami vagyont kijátszották nekik, s ezek Orbán Viktor és az emberei. Magyar a korrupció elleni harcot kezdje az állami szinten irányított korrupció vezetőjével, Orbán Viktorral. Ha ezt nem teszi meg, akkor nem államférfi, nem rendszerváltó, hanem csaló szélhámos.
*
Összességében a rendszerváltáshoz alkotmányos változásra és törvényes elszámoltatásra van szükség. A kettő úgy is összefügg, hogy az alkotmányos rend megdöntését ki kell zárni a jövőben, méghozzá alkotmányos garanciák által, bebetonozni pedig nem az Orbán-rendszert kell ezzel, hanem egy új Alkotmányra épülő demokratikus jogállami rendet. A felelősségre vonásnak precedens értéke is van, hogy mindenki megértse, mi a büntetése annak, aki megdönti az alkotmányos rendet, és mindenki tisztában legyen az Orbán-rendszer és egy demokratikus jogállam közötti különbséggel. Az külön vizsgálatot igényel, hogy Orbán, Szijjártó és mások milyen minőségben szolgálták az oroszok érdekeit.
Magyar Péter megkapta a felhatalmazást, hogy ezt a rendszerváltást végrehajtsa. Ehhez ki kell nyilvánítania az Orbán-rendszer önkényuralmi jellegét, és be kell jelentenie a NER felszámolását, s új Alkotmány létrehozását. Az elfogadhatatlan, hogy azt próbálja elhitetni, hogy a rendszerváltás személycseréket jelent, és Orbánnal az volt a baj, hogy nem jól kormányzott. A felhatalmazást nem jobb kormányzásra kapta az Orbán-rendszerben, hanem a rendszer megsemmisítésére, mert ebben a rendszerben nem lehet demokratikusan és jól kormányozni. Ez az út csak ugyanoda vezethet, ahova Orbán jutott.
Magyar Péter megkapta a lehetőséget, hogy történelmet írjon. Mindenki ezt várja tőle. A türelem is jár neki, amíg az látszik, hogy valódi rendszerváltást, nem szemfényvesztést akar. Mindenkinek az a dolga, hogy ezt a bizalmat és türelmet megadja, de az első perctől kezdve résen legyen, s ne legitimáljon semmiféle trükköt, ami a rendszerváltást el akarja sikkasztani. Magyar Péternek semmiféle intézményes kontrollja nincs, ezeket neki magának kell létrehoznia. Az egyetlen eszköz a nyilvánosság, a nyíltság és őszinteség, a szavazói kontrollja, amit megígértek, amikor Magyar személyével kapcsolatban a demokratikus elkötelezettségét illetően kétségek merültek fel.
Ezek a kétségek megalapozottak és nem múltak el. De Magyar kezében a lehetőség, hogy bizonyítsa ennek az ellenkezőjét. Minden kritikusa, élén az Amerikai Népszavával, a vállán hordozza és éljenzi, ha nem lopja el a magyaroktól a szabadságot, a valódi demokratikus rendszerváltás lehetőségét. Ha nem hagyja futni Orbánt, ha az utolsó szöget is visszaveszi az Orbán-családtól, Mészáros Lőrinctől, és nemcsak a sokadik oligarcháktól, s ha a korlátlan hatalmát nem saját önkényuralma, hanem egy demokratikus jogállam létrehozására használja. A felhatalmazás és a bizalom hatalmas, de nem végtelen.
A tiszás támogatók feladata nem az, hogy falazzanak a rendszerváltás elmulasztásához, hanem az, hogy követeljék a rendszerváltást. Simicska Lajos ideje lejárt, senkinek nincs joga hülyének lenni. Sem a hülyét eljátszani. Most kell résen lenni, mert ilyen lehetőség nem lesz mostanában. Nekünk vannak aggályaink, de boldogok leszünk, ha nem lesz igazunk. Mi azt szeretnénk, hogy Magyar Péter egy boldog demokratikus ország miniszterelnöke legyen. Ne engedje futni a bűnözőket, és ne azt folytassa, aminek véget akartak vetni a magyarok. Most nem az a feladat, hogy Magyart mindentől megvédjék. Hanem az, hogy a rendszerváltásra: új Alkotmányra és Orbán felelősségre vonására kényszerítsék.
Ez a demokratikus minimum.