Konok Péter: Engels – 204

Konok Péter: Engels – 204
Bejárta gyalog fél Franciaországot, és azon aggódott, hogy a Károly majd le fogja baszni nagyon, mert úgy volt, hogy együtt írják a Kiáltványt, de éppen szüret volt arrafelé, ezért gyakran meg kellett állnia és csúnyán berúgnia, illatos szénaboglyákban kellett hemperegnie...

Konok Péter: Magyar pépmese

– Ne eszkaláljuk a konfliktust, kisleány! – javasolja békítő szándékkal. – Én a Sulyok Tamás kössztársasági elnökúr vagyok, sokszor láthatsz a Tik-Tokon, ahogy mosolyogva kedves dolgokat csinálok. Ha belemondod ide a kamerába, hogy ki vagyok, kapsz csokit.

Németh Péter: Az utolsó mese

A fegyver immár azok ellen is fordult, akiket a nép még nem utált ki az udvarból, akikben változatlanul védelmezőt lát, partnert a küzdelemhez, de akiket ma már sokan a köz megrontóinak tartanak. Keressenek maguknak civil munkát, mondja hetykén.

Bártfai Gergely: A szamár árnyéka

A szorgalmas, bölcs, szeretetre méltó Equus asinus hosszú fülű árnyékot vet ránk. Nincs új a nap alatt a nagy ógörög mesemondó igazsága óta: mi magunk vagyunk a makacsok, az ostobák, a reménytelenek.