Ötvenöt éve halt meg Tamási Áron

Ötvenöt éve halt meg Tamási Áron
A harmincas évek elején Németh László így írt róla: „Ez a fiatal író pontosan az a tehetség volt, akit mi behunyt szemmel elképzeltünk. Zárt, elhagyott világ fia, akit nem könyvek tanítottak meg írni, hanem tulajdon gazdagsága”.

Tamási Áron az olasz fronton

Tamási Áron az olasz fronton
Felajánlották felvételét a kormányzó által alapított Vitézi Rendbe. Tamási Áron azonban ezt szerényen e szavakkal hárította el: „Nem voltam én hős, csak megijedtem”.

Sütő András: Tamási Áron rendes feltámadása

Akik azon tűnődtek: kié hát Tamási, a klerikalizmus foglya-e, a konzervativizmusé, avagy a székelyharisnyás provincialistáké – látva láthatják, miszerint: a mienk, a romániai magyar irodalom halhatatlanja, mindazoké, akik Mikes Kelement is magukénak vallják.

Izsák József: Stílus és magatartás

Alkati adottságainál fogva hajlamosabb volt az „érzelmi gondolkodásra”, ahogy Németh László nevezi a hozzá hasonló írótípust: Rousseau-i képlet, aki erős indulati hatások áramában képes alkotni, excitált állapotban érez rá, a rendkívüli hatásokat kiváltó asszociációkra, hasonlatokra, megszemélyesítésekre.

Bretter György: Esszé és állásfoglalás

váratlanul összekapcsolódnak az eddig távolinak tetsző tények, az eddig egységesnek hitt fogalomból új meg új fogalmak válnak ki, minden szilárdnak látott dologról kiderül, hogy olyan, mint Herakleitosz napja: mindennap új.

Gálfalvi Zsolt: Seregszemle után

Arra a jelenségre szeretnék utalni, hogy a művészi megjelenítéshez szükséges írói bátorságot és következetességet néha az „odamondás” tetszetős, de felszínes mozzanata próbálja helyettesíteni. A dráma valóban a szavak művészete – de a cselekvés-értékű szavaké.